szerző:
Szegő Iván Miklós

A forradalom kitörése előtt hat nappal mintha megzavarodott volna a kommunista pártlap. Hol szinte sztálinista hangnemű vezércikkben bírálták a későn szántó-vető parasztokat, hol pedig szüreti lerészegedésre biztattak. Aznap este viszont a Petőfi Körben feltűnt egy fiatal „mezőgazdász”: Göncz Árpád.

„A várakozásra nincs idő” – címmel írt vezércikket a kommunista pártlap, a Szabad Nép 1956. október 17-én. A lap vezetői úgy tűnik, ekkor nem tudták eldönteni, hogy mit is csináljanak. Nyíltan nem akartak a demokratizálódó közhangulat ellen fordulni, de igyekeztek a sztálinista sajtó hagyományainak megfelelően termelésre buzdítani a „tömegeket”.

Ebből fakadt a vezércikk bizonytalankodása: „Városainkban és falvainkban egészséges viták bontakoznak ki. (…) Egyre inkább valósággá válik: az ország sorsának formálása, a dolgozó nép feladata. A viták során azonban hellyel-közzel egyes párt- és állami szervekben megfeledkeznek arról, amiből élünk – a termelésről. S ez, ha ma még nem is túlságosan veszélyes, akkor is helytelen.”

Nem vetettek eleget

De mi aggasztotta a vezércikk szerzőjét? Rögtön kiderül: „a vetéssel, az ország jövő esztendei kenyerével – baj van”. „A rozsvetés ideje tulajdonképpen már lejárt, s a búza nagyobb részének is a földben kellene lennie. Ennek ellenére október 10-ig mindössze 521 000 kataszteri holdon került földbe a mag. Tavaly október 10-ig – amikor az esős időjárás hátráltatta a munkát – több mint egymillió kataszteri holdon vetettük el a kenyérgabonát.”

A Szabad Nép szerint „nem igaz, hogy a vetés lassú ütemének egyedüli, s legfőbb oka az, hogy a megyei, járási tanácsszervek s a pártszervek túl sokat foglalkoznak egyéb, nem szorosan vett termelési kérdésekkel. Az azonban bizonyos, hogy a szokásosnál kevesebbet törődtek az idei őszön a vetéssel. Az elmúlt hetekben, hónapokban a termelés irányításának helytelen módszereiért joggal bírálták pártszervezeteinket, pártszerveinket. Joggal kifogásolták sokan, hogy a tanács a termelés irányításának jogcímén, minden aprólékos helyi dologba – jórészt központi utasításra – beleszólt. De hát ez nem jelentheti azt, hogy most már teljes egészében magukra hagyják a termelőket. Az általában igaz, hogy a dolgozó paraszt nagyon jól tudja, mikor mit kell tennie. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy minden termelő, minden esetben csalhatatlan, s nincs már többé szüksége okos, értelmes, magyarázó szóra.”

Miért megreformálhatatlan a szovjet típusú rendszer?

A cikk ezzel példázza a szovjet típusú rendszerek alapvető megreformálhatatlanságát. Erre a magyar reformközgazdászok is csak a rendszer bukása előtt, a nyolcvanas években jöttek rá. Így az 1956-os Szabad Nép szerzőitől nem várható el ennek belátása. Ekkoriban ugyanis a reformerek egyfajta decentralizációval képzelték el a kommunista rendszer hatékonyabbá tételét.

©

Nyugati és magyar közgazdászok – többek között Joseph S. Berliner – azonban időközben kimutatták, hogy a teljes körű decentralizáció hosszabb távon értelmezhetetlen egy központilag irányított gazdaságban. Az egyes vállalatok ugyanis lehetnek esetleg nyereségesek helyi szinten, de ez a helyi racionalitás egy ilyen szisztémában nem összegződik közös racionalitássá, azaz az egész ország nemzeti jövedelme nem biztos, hogy ettől növekedni fog.

Ahol nem működik a láthatatlan kéz

Egy ilyen gazdaságban ugyanis szabad piac híján nem működik az Adam Smith által a tőkés gazdaságban leírt „láthatatlan kéz”, nincs olyan mechanizmus, amely ezt a sikert a többiekkel megosztaná.

Egy tőkés a bevételét szabadon elköltheti, így a plusznyeresége más ágazatokban újabb keresletet teremthet. Egy irányított gazdaságban azonban a vállalatok, a termelők még a saját profitjukat sem költhették például béremelésre. Erről a sztálini szisztéma azért rendelkezett, hogy ne okozzon hiperinflációt a bérkiáramlás. A kapitalizmusban az árukkal nem fedezett bérkiáramlást, illetve az ebből fakadó inflációt több mechanizmus gátolja, ezek közül a legerősebb a magántulajdonosi kontroll – hiszen a tulajdonos nem akarja csődbe juttatni a cégét indokolatlanul kifizetett bérekkel. De ha netán mégis előfordulna ez, a jegybank a monetáris szabályozással léphet közbe.

A tulajdonosi kontroll azonban a szovjet típusú rendszerekből hiányzik. Ezért vezették be a „pántlikázott pénzek” rendszerét a Szovjetunióban, ezért nem lehetett például a nyereséget korlátlanul bérfejlesztésre fordítani. (Az egész szovjet gazdaságot ezzel évtizedekre stabilizáló Nyikolaj Voznyeszenkijt amúgy 1949-ben kivégeztette az úgynevezett „leningrádi ügyben” Sztálin.)

Értelmezhetetlen a teljes decentralizáció

A teljes decentralizáció tehát értelmetlen és értelmezhetetlen a központi utasításos tervgazdaságban, sőt szétzilálja a gazdaság egész szerkezetét. Ezt a reformerek 1956-ban Magyarországon nem tudhatták. A történelemben is csak egyszer volt ennek megvalósítására példa: az 1985 és 1991 közötti Szovjetunióban, amikor a decentralizált vállalatok a túlzott bérkiáramlással és – az árkontroll gyakorlati eltörlése után – a mindent elsöprő áremeléssel előbb hiperinflációba, majd áruhiányba lökték az egész Szovjetuniót, és destabilizálták Gorbacsov uralmát.

A Szabad Nép – kicsiben – ebbe a problémába futott bele 1956 októberében az őszi vetés kapcsán. Ha decentralizálják a döntéseket, akkor ki mondja meg a parasztoknak, hogy mikor vessenek? Egy tőkés gazdaságban a gazdák akkor vetnek, amikor akarnak, de egy utasításos gazdaságban, ha nincs központi döntés, bizonytalanság keletkezik.

A cikk megemlíti a gazdák érveit is: „Itt van az őszi vetés. A késedelmeskedés legfőbb oka a nagy szárazság. Hiába halad tehát gyorsan a betakarítás, hiába kerül le a földről idejében a kukoricaszár, ha a termelők esőre várnak, s nem fognak hozzá a szántáshoz, vetéshez.” A cikkszerző ezért ideges: „A számok azt mutatják, hogy az egyéni parasztok maradtak le az őszi vetéssel, ők várakoznak az esőre. Elsősorban tehát nekik magyarázzák meg a mezőgazdasági termelésért felelős párt- és állami szervek vezetői: tovább várakozni nem helyes, nem lehet. A később földbe kerülő gabona nem erősödik meg a tél előtt, s nagyon megsínyli a fagyot.”

Még így is lehetett volna értelmes választ adni a vetés problémáira

Amúgy még az adott rendszer keretei között is lett volna értelmes válasz (hosszabb távon) a vetés kérdésére. Október 17-én ugyanis a Petőfi Kör újabb ülést tartott a mezőgazdaság reformjáról. Itt Göncz Árpád mezőgazdász (akit az 1956-os forradalom után börtönbe vetnek, s a rendszerváltás után köztársasági elnökké választják), a mezőgazdasági nagyüzem felé haladás egyik fő akadályaként arról beszélt, hogy az eddigi merev szövetkezés, szervezési politika révén a szövetkezés gondolatát sok helyen lejáratták.

A gabona vetésterületének csökkentése lenne a megoldás?

Göncz a sztálinista szövetkezesítés óvatos bírálata után szakmai részleteket magyarázott: szerinte a belterjes gazdálkodásnak fontos feltétele lenne a kenyérgabona-vetésterület csökkentése. Göncz ezután részletes számításokkal kimutatta, hogy az Annamajori Állami Gazdaságban a vetésterület 36 százalékos csökkentése nyomán a termés csak 6,2 százalékkal esett vissza, azaz intenzívebb, belterjesebb, hatékonyabb lett a gazdálkodás. Ennek oka – a Petőfi Kör „Kertmagyarországról” szóló aznapi vitájának a belterjesség volt az egyik központi kérdése –, hogy megfelelő elővetemény után jól munkált földbe idejekorán lehet vetni.

©

Göncz szerint „ha a vetésterület országosan csökken, arra számítani kell, hogy a termésátlagok a kisebb területeken nem növekszenek az első évben jelentősen, de néhány év múltán a több takarmány, a több jószág, a több istállótrágya révén a kedvezőbb elővetemények után oly mértékben növekedhetnek a termésátlagok, hogy a termelés mennyisége elérheti a jelenlegit.”

„Gondold meg és igyál…”

S hogy a mezőgazdaság témáját a Szabad Nép is képes volt másképp kezelni, arra bizonyíték az október 17-ei címlapon a parasztokat bíráló vezércikk alatt a szüret dicsérete. A főcím elképesztő a pártlap első oldalán: „Gondold meg és igyál… Szüret a Balaton vidékén”. A beszámoló és képriport szerint a „Balaton északi partján, Almáditól Keszthelyig csaknem tízezer holdon érik a csopaki rizling, a révfülöpi szürkebarát, a badacsonyi kéknyelű. Ízleltük a Balaton melléki pincék egy-két évjárattal korábbi borát, kóstoltuk a mai szüretek mustját. A próbák alapján mondhatjuk: búfelejtőnek is beválik majd az idei termés.” (Végül is tehát az őszi vetésre a Szabad Nép is megtalálta a választ, nem kellett nekik Göncz Árpád kicsit bonyolultabb okfejtésére várniuk.)

Így vígan hozzátették: „A pincékben gyűlik a balatoni szőlővidék aranyló nedve, hogy egészségesebbé tegye az embert, frissítse a szellemet, vidámítsa a szívet!” Ehhez mellékeltek egy képet is, amelynek aláírása így szólt: „Tégla Ilonka, a gazdaság fiatal szüretelője vidáman szedi a kéknyelűt a sok bajlódásért gazdagon fizető tőkéről.” Egy másik képen szintén Ilonka tűnt fel: „Telik a puttony, a szőke, barnaszemű Ilonka Gáspár Imre puttonyát tölti.”


A szerző az OSZK-1956-os Intézet munkatársa.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Eldurrant az önkormányzati választások startpisztolya

Eldurrant az önkormányzati választások startpisztolya

Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek a budai gyilkosság áldozata

Egy férfi, egy nő és egy kisgyerek a budai gyilkosság áldozata

Nem csak az erdőtüzeket, most már Bolsonarót is meg akarják állítani

Nem csak az erdőtüzeket, most már Bolsonarót is meg akarják állítani

Jó húzásnak tűnik az Opel elektromos raliautója

Jó húzásnak tűnik az Opel elektromos raliautója

41 fát vágtak ki a budai Szent Margit Gimnázium kertjében

41 fát vágtak ki a budai Szent Margit Gimnázium kertjében

Kuciak-gyilkosság: egy államtitkár és több bíró telefonját is lefoglalták Szlovákiában

Kuciak-gyilkosság: egy államtitkár és több bíró telefonját is lefoglalták Szlovákiában