Amikor George Lucas 2012-ben végleg a Disney-re hagyta teljes popkulturális örökségét, tehát nagyrészt a Star Warst, majd bejelentették, hogy új filmekkel gazdagítják a sagát, először – a jelen nosztalgiamámorához méltóan – azon kezdett el buzgón elmélkedni a nagy többség, hogyan folytatódik majd Han Solo és a Skywalker-klán története. Egy kisebb bázis viszont már akkor érezte, mi lehet igazán izgalmas a franchise jövőjében: a spinoff-filmek, vagyis a köztes években megjelenő, a számozott epizódoktól eltérő történetek.

Nyilván még ebben a mezőnyben is a különálló Han Solo-film (jön: 2018) volt a sláger, de ahogy az elmúlt két és fél évben záporoztak a hírek a 2016-os moziról, úgy jött meg a kedvünk ahhoz, hogy egy pillanatra valahogy megpróbáljuk elfelejteni Harrison Ford arcát, és valami igazán újszerűt kapjunk Star Wars név alatt. És szerencsére a messze nem túl egészséges mértékben pörgő marketingcsapat minden fáradozása ellenére még a moziban is volt elég varázs és katarzis ahhoz, hogy kijelenthessük: a Zsivány Egyes egy sikeres kísérlet, amely megérdemli a Star Wars-logót.

Tengerparti rohamosztagosok

Fórum Hungary

J.J. Abrams után újra egy olyan rendezőt sikerült találni, aki minimalistább, okos sci-fiben (Monsters) és nagy blockbusterben (Godzilla) egyaránt bizonyított már – sőt, Gareth Edwards csak ezekben bizonyított, ugyanis eddig ebből a két filmből állt a karrierje. Ez két dolgot vetített előre: a látványorgiát menetrendszerűen megtartják, cserébe a sztori lehet, hogy egy kicsit egyszerű lesz. Edwards úr pedig a folyamatosság híve.

Persze a sztori alapjait már nagyjából a bejelentés óta tudjuk: közvetlenül az eredeti, jelen időszámítás szerint negyedik rész (Egy új remény, leánykori nevén: Csillagok háborúja) előtt játszódik, a központjában pedig az a lázadócsapat áll, amelyik megszerzi a Birodalomtól a Halálcsillag tervrajzát. Innentől pedig már tudjuk: Leia lehajol R2D2-hoz, Vader látványosan megérkezik, az Alderaannak annyi, a végén jön a csodagyerek, és:

Amikor arról kérdezték a rendezőt, hogy mely filmeket tartja a Zsivány Egyes előképeinek, szinte kizárólag klasszikus háborús mozikat említett: Apokalipszis most, Ryan közlegény megmentése, Az őrület határán, Piszkos tizenkettő. Ez, ha az egyébként nagyon erős látványvilágban nem is mindig jön át (sorra hagyja ki a képi ziccereket és a helyszínekben rejlő lehetőségeket), a történetben abszolút megjelenik.

Miután – a megszokott prológus hiányában elég hirtelen – megismerjük hősünk, Jyn Erso (Felicity Jones) háttértörténetét, gyorsan meg is kezdődik az egyik legkedveltebb háborús filmes toposz: a toborzás. Jynt megkeresik a lázadók, mert apja (Mads Mikkelsen) révén egy olyan titok nyitja lehet, amely segítségével elejét vehetik az egyre csak gyarapodó Birodalom készülő tömegpusztító fegyverének.

Aztán szépen lassan (a hangsúly itt azon van, hogy lassan) összeáll a sokszínű osztag: a gátlástalan kém, Cassian Andor százados (Diego Luna), az általa birodalmiból lázadóvá programozott ügyeletes poéndroid, K-2SO (eredeti hangja: Alan Tudyk), a vak Erő-szamuráj, Chirrut (Donnie Yen) és batár sidekickje, az őt valami rejtélyes oknál fogva mindig követő és védelmező Baze (Jiang Wen), valamint az ex-birodalmipilóta, Bodhi (Riz Ahmed).

A Zsivány Egyes osztag

Lucasfilm Ltd. / Jonathan Olley & Leah Evans

Igazából csak egyvalami tartja össze őket: ezek nem a megszokott jófiúk, mindenkinek megvannak a saját bűnei. Van, ami csak párbeszédben hangzik el, és van, amit meg is mutatnak nekünk. Így nem is egy olyan idealista, minden tettükkel jót cselekvő csapatot kell elképzelni, amelyekkel eddig megismertetett minket a saga, hanem meg merték húzni, hogy a mindenféle diverzitásnak eleget tevő karakterek sokkal valóságosabbak legyenek azáltal, hogy nem tökéletesek. Úgyis egy a lényeg: a Lázadók Ügye.

Ugyanez igaz a másik oldalon is: lehet úgyis segíteni a Birodalomnak, hogy nem vagy abban teljesen biztos, milyen következményekkel jár a munkád. Vagy vehetjük Saw Gerrera (Forest Whitaker) karakterét is, akit nem lehet csak úgy odasorolni egyik oldalra sem. Oké, azért a főgonosz, Krennic igazgató (Ben Mendehlson) elég főgonosz. A Jó és a Rossz közötti határok elmosása tehát csak jót tesz a történetnek, ami, hát… Maradjunk annyiban, meglátszik, hogy a „story by” kredit egy olyan emberé (John Knoll), aki civilben egyébként a vizuális effektekért felel.

Sajnos a forgatókönyv a leggyengébb eleme a Zsivány Egyesnek – ami nem is csoda, hiszen gyakorlatilag azt sem tudjuk, mit kinek köszönhetünk benne. Még 2014-ben Gary Whitta (Éli könyve, A Föld után – most komolyan?!) kezdte el írni a sztorit, de fél év múlva váltotta őt Chris Weitz (Egy fiúról, Az arany iránytű, Hamupipőke – meh), majd az ő befejezett könyvét szabta át Tony Gilroy (Az ördög ügyvédje, Bourne-filmek, Michael Clayton – yeah baby!). Így ha létezett is valaha ritmus a történetben, annak lőttek – a végtelen felvezetés egy kicsit nagy ár, akármilyen eszméletlen jó is legyen a folytatás.

Baze és Chirrut

Lucasfilm

Márpedig a tempózavarból fakadó bosszantó jelenetsorok után magára talál a film – aki látta a Godzillát, tudja, hogy Edwards nem hagyja cserben a nézőit. A film utolsó harmadában nagyban is megkapjuk, amit az előzetesek olyan nagy szeretettel nyomtak kicsiben az arcunkba: X-szárnyúak, TIE-vadászok, űrcsaták, tengerparti kommandózás, halálosztagosok, minden van. És nem csak látványban, ekkorra már teljesen elönt a Star Wars-érzés. A grandiózus, minden eddiginél hősiesebb finálé után pedig már rohannánk is haza, hogy betegyük a negyedik részt.

A kísérlet tehát, ahogy már említettem, sikeres volt: eddig ott volt mankónak Han Solo vagy Csubakka, ahogy mostantól ott lesz a Luke-vonal is, de most 95 százalékban kellett új karakterekre építeni (a maradék öttől pedig letesszük a hajunk), és bejött. Az egyetlen sérelmem, hogy a hosszú felvezetésbe nem fért bele egy kicsit mélyebben megismertetni a főbb karakterek (főleg Chirrut, Baze és Bodhi) hátterét, motivációit. Persze biztos képregények, képeskönyvek és Lego-doboz-instrukciók százai készülnek majd erről, de a filmből, amiről ráadásul lehet tudni, hogy nem lesz folytatása (hiszen az már van), nem sok derül ki róluk.

Andor százados, Jyn Erso és K-2SO

Fórum Hungary

De összességében minden megvan a Zsivány Egyesben, amiben reménykedtünk: a Star Wars 7-nél kevesebb, de azért mégis szívdobbantó mennyiségű fan service, még épp egészséges mértékű remix-szemlélet, varázslatos új helyszínek, izgalmas és nagy ívű csaták, illetve az eddig látottaktól kellően különböző („sötét, sötét, de nyugi, nem annyira”) tónus. Na meg egy rakás új hős – az például tuti nem gyerek, aki nem kér K-2SO-figurát karácsonyra.

És most, hogy ezek az idegenek ekkora moziélményt szereztek, azért csak gondoljunk bele: akkor milyen lesz a Han Solo-film?

Kiszámítható, de fontosnak tartott disclaimer: Szigorúan ajánlatos kerülni a szinkronos változatot, mérföldeket vesz el az élményből, főleg *** karakterénél.