A saját cégében producerként, rendezőként dolgozó színészt a Budapest Noir csalta vissza a mozivászonra. Mivel sokáig Barcelonában élt, sokan azt hitték, abbahagyta a szakmát. Az alkotók azonban mégis megkérdezték a szerepről, mert úgy gondolták, hasonlít a karaktere a bűnügyi zsurnalisztáéhoz.

"Valóban, bennem is van visszafojtottság, magány, a saját utamat járom, és megállíthatatlan vagyok. Gordon Zsigmond karakterében az a szenvedélye vonzott, hogy az igazság feltárása akkor is fontos számára, ha szembe kell mennie a törvénnyel" – mondja Kolovratnik a HVG-nek adott interjúban, ahol szóba kerül az is, hogy miért emlékezetes a két világháború közötti időszak.

A színész szerint a korszellem hozza párhuzamba a harmincas éveket a mával. „A politika átszövi a mindennapjainkat, sokkal megosztóbb, szélsőségesebb lett általa a világ. Jelenleg is van valami vészjósló, rossz közhangulat. Ahogy 1936-ban, a Budapest Noir idején, mondhatni, még nem történt semmi, de benne volt a veszély a levegőben, az utcán, az emberekben, ahogy most is.”

Kolovratniknak nem igazán tetszik, ami a közéletben, a politikában, a kultúrában folyik, és nemcsak itthon, hanem világszerte.

Nem véletlen, hogy igazából sehol sem vagyok jelen. Nem akarnék olyan harcokban részt venni, amelyekből csak vesztesen lehet kijönni. „Ha a szarral harcolsz, ha megbírod is, ha megbír is – szaros leszel” – ahogy Bornemisza Péter evangélikus lelkész, Balassi Bálint nevelője írta az Ördögi kísértetekben.

A teljes interjút a friss HVG hetilapban olvashatja.

hvg