szerző:
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egy májusban nyílt budapesti kiállításon ismertük meg Stefan Bremer finn fotográfus munkáit. Bremer azt vizsgálta, hogy milyen emlékeket őriznek telefonjaikon az Európába érkező menekültek. A mobil egy menekült legfontosabb tárgya, a tengeren hánykódás nehéz óráinak és az otthon hagyott családtagoknak a fájó emlékét is konzerválja. Stefan Bremerrel ezekről a digitálisan őrzött életekről beszélgettünk, és arról, hogy ez miként kapcsolódik a művészi hitvallásához.

A FinnAgórában bemutatott Borderline című kiállítás Stefan Bremer egyik korábbi, 2015-ös projektjének, az Exodus, on the way to Finlandnak (Kivonulás, úton Finnországba) a folytatása. A 2015-ös önálló tárlat idén Ahmed Alalousi iraki fotós képeivel egészül ki, aki 2016-ban kapott menedéket Finnországban.

„Amikor elkezdtem dolgozni a Borderline című kiállításomon – amely a menekültek helyzetének egy művészibb oldaláról való megközelítése –, úgy döntöttem, hogy felkérem Ahmedet, hogy legyen részese a projektnek az Iszlám Állam megszállása előtti Moszulban készült fotóival” – mondja Stefan Bremer, aki saját bevallása szerint 2013 óta követi a Közel-Keleten és Észak-Afrikában az egyre feszültebb helyzetről szóló híreket. 

Ahmed Alalousi fotója a Borderline című tárlaton.
Ahmed Alalousi

„Szinte napról napra lett rosszabb a helyzet Irakban és Szíriában, míg végül az Iszlám Állam megerősödött. Végig követtem, ahogy a menekültek tömegesen hagyták el az otthonaikat, hogy elkerüljék a háborút és a mészárlást. Ezzel egy időben Észak-Afrikában, Líbiában is egy posztdiktatórikus anarchiába torkollottak az események, aminek következtében a helyiek elkezdték megtölteni az embercsempész hajókat, hogy átszeljék a Földközi-tengert Európa felé.”

Zöld hullám. Fotó a Borderline című sorozatból
Stefan Bremer

Stefan Bremer az elejétől fogva dokumentálja a Finnországba érkezett menekültek életét. Akikkel találkozott, azoknak a túlnyomó többsége Irakból érkezett, néhányan Afganisztánból, Szomáliából, Szíriából jutottak a skandináv országba. „2015-ben egy nagy közösség tagja voltam, amely megpróbálta befogadni az idegen embereket az országunkba. Helsinkiben például meghívtuk a menekülteket egy szabadtéri piknikre, programokat szerveztünk, volt zene is. Azt mondtuk nekik, hogy legyetek üdvözölve, van elég szabad tér számotokra Finnországban. Ezt követően kezdtem el fényképezni menekültszállásokat Dél-Finnországban és Helsinkiben.”

Afgán menekült férfi tanulja az európai ABC-t.
Stefan Bremer

Az első fotókból született meg a már említett Exodus című kiállítás. Amit Bremer vidéken, a városoktól távol eső menekültszállásokon látott, nagyon lehangoló volt. „Csak várnak és várnak arra, hogy a hatóságok meginterjúvolják őket, és végre megkapják a hivatalos menekültstátuszt, és azzal az engedélyt, hogy Finnországban maradhassanak. Ez a folyamat nagyon sokáig tart, sokan frusztráltak attól, hogy nem engedik meg nekik, hogy Finnországban munkát kapjanak vagy bármiféle támogatásban részesüljenek.”

Muhammed mutatja, hogyan hánykódtak az embercsempész hajón. Fotó a Borderline sorozatból.
Stefan Bremer

Feltűnt Bremernek, hogy a – többségében férfi – menekültek egyetlen tulajdonukhoz ragaszkodtak igazán, a mobiltelefonjukhoz. „A hosszú várakozás során a legtöbben egész nap a telefonjukat bámulták, a családdal kommunikáltak (már ha ez lehetséges volt), zenét hallgattak és a YouTube-bal ütötték el az időt.”

Mohammed Ahmed Bagdadból.
Stefan Bremer

„Ekkor döntöttem el, hogy készítek egy fotósorozatot azokról a mobilos képekről, amelyek a legfontosabbak a menekült embereknek. Telefonjukkal dokumentálták a menekülés útvonalát, azt is, hogy miként sikerült átkelniük a tengeren. Az édesanyjukról, az apjukról, a nővéreikről, a rokonaikról láttam képeket, egy férfi pedig a hátrahagyott szülővárosáról, a város egyeteméről, és az otthon maradt barátairól készült fotóit is megmutatta nekem.”

Al Hussein Ahmed az édesanyjával egy mecsetben a szülővárosában.
Stefan Bremer

Stefan Bremer szerint eleinte barátságos volt a hangulat Finnországban a menekültekkel szemben, „de idővel a politikusok elkezdtek hallgatni a populisták ötleteire”. A 30 ezer, Finnországba érkezett menedékkérőnek a többsége így végül nem kapta meg a menekültstátuszt. Sokakat visszatoloncoltak, még többen pedig úgy döntöttek, hogy más, számukra barátságosabb európai országba veszik az irányt.

Ilyen volt a finn underground

A most 65 éves Stefan Bremer fotós családból származik, édesapja Finnország talán leghíresebb fotográfusa, Caj Bremer. Neki köszönhetően a gyerek Stefan végig a sötétkamra közelében játszhatott, ahogy ő mondja: egész életében apja zseniális képei vették körül. Saját bevallása szerint Caj Bremer tanította meg őt arra, hogy miként kezelje az olyan szituációkat, amelyek mögött sok szomorúság, kemény élet húzódik meg. „Megtanulhattam tőle, hogy miként hallgassam meg az embereket, és hogyan hagyjam őket beszélni” – mondja az apjáról.

Burning Man, Helsinki, 2015
Stefan Bremer

Bremer művészetének fókuszában azóta is az emberek állnak. Ha úgy adódik, politikai röpiratokat vagy absztrakt fotókat készít, de talán a színház-, koncert-, és a szociofotózás területén mozog a legotthonosabban. A 70-es, 80-as évek underground szcénájának egyik legismertebb alakja volt Helsinkiben, végigfotózta a finn főváros éjszakai életét, de képei között találunk egy 1967-es fotót Eric Claptonról is.

Eric Clapton a Cream koncertjén.
Stefan Bremer

„Nagyon inspiráltak ennek az időszaknak a szubkultúrái. Expresszionista fotográfusnak tartottam magam, aki a többi fiatallal együtt úgy érezte, hogy nyomot kell hagynia maga után a történelemben. Nemcsak kívülről figyeltem meg az underground világot, hanem részese is voltam, éltem azt, lélegeztem az energiáját.”

1978, Helsinki
Stefan Bremer

Azt mondja: a legjobb dolog a fényképezésben az, hogy van egy alibije elmerülni ismeretlen emberek életébe. Művészi hitvallásának érzi, hogy véleményt formáljon a képeivel. „Úgy gondolom, hogy mint emberi lénynek kötelességem reagálni a rossz dolgokra, a káros viselkedésre, a hülye politikai döntésekre, és a korrupt gondolkodásra is.”

Önportré 1996-ból.
Stefan Bremer

Stefan Bremer a FinnAgórában Ahmed Alalousival közösen megtartott kiállítására 30 év után érkezett ismét Budapestre. Legutóbb 1987-ben jár a magyar fővárosban, akkor még a Fiatal Művészek Klubjában mutathatta be a képeit.

President Hotel Nightclub, 1981, Helsinki
Stefan Bremer
HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!