Szimfonikus zenekart így még nem hallott játszani

Szimfonikus zenekart így még nem hallott játszani

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Balkányi Nóra
Tetszett a cikk?

A Művészetek Völgye várhatóan egyik legkiemelkedőbb koncertjének próbáján jártunk. A gondolkodós elektronikából érkező iamyank szimfonikus zenekarra írt munkáját július 20-án lehet majd először hallani, mi pedig bemutatjuk a projektet felvezető videót. Premier.

Egy ponton véletlenül kaptam az inspirációs gellert

– mondja Yank a projekt beindulásáról. „Talán valamilyen Jon Hopkins-ambientet hallgattam, amiben nincs semmi változás, miközben dobritmus képletek között kutatgattam.

©

Véletlenül elindítottam egy Fela Kuti dob groove-ot is. Mikor meghallottam a kettőt együtt: wow. Arra gondoltam, hogy ez a végtelen ambient textúra az afrobeat szellős ritmizálásával komolyan működni látszik.”

Az afrobeat vonal amúgy most eléggé él a városban: a The Mabon Dawud Republic néven összeállt, Hock Ernő és Bognár Szabolcs vezetésével működő zenekar épp a héten lép fel a Valyo Kikötőben, korábban pedig a műfaj atyjának, Fela Kutinak a születésnapján adott máig emlegetett Felabration koncertet a Trafóban. „Az afrobeat jazzy, vidám, pörgős. Ha ilyen dobütemet hallgatsz, az izgalmas és dinamikus, nem merengős állapotot hoz elő. Úgy voltam vele, király, de tőlem messze áll.” Aztán kiderült, hogy mégsem.

Fesztivál + felkérés

Yank rakott már össze projektet direkt fesztiválos felkérése, tavaly a Bánkitó aftermovie-t erősítette. Amúgy fesztiválok ritkán, általában maximum egy-egy himnusznak nevezett promóanyag miatt kérnek fel zenészeket új szerzemények írására, és ezek ritkán sikerülnek igazán jól. A Művészetek Völgye és Yank esetében viszont – már ismerve a Harcsa Veronikával közös Valley of the Artsot – a helyzet túlmutat a szokásos együttműködéseken. Az eredmény közel egyórányi új zene zongorával, fúvósokkal, vonósokkal és dobbal, basszussal, elektronikával.

A dalszerző-producer azt mondja, a Völgy szimfonikus zenekaros felkérésére szeretett volna valami igazán újat írni, nem simán vonósokkal feldobni az eddigi számait. „Meghatározó irányt jelentett, hogy elkerüljem az amúgy zseniális Ólafur Arnalds, Nills Frahm ívet (Arnalds őszi müpás koncertjét épp nemrég jelentették be – a szerk.). Pedig adná magát a dolog. Bevált, működik, sokan szeretik és ismerik.

©

Én is ronggyá hallgattam, de nem szerettem volna valami létezőt ismételni. Most ezt a grúvos, de teljesen élő, dobot és elektronikát is használó konceptet eléggé egyedinek érzem, és az eddigi munkáimhoz képest is más.”

30 perc, 45 perc

Yank azt mondja, régi küzdelme kiszedni a fejéből, hogy mit gondolnak mások. „Ha találok egy vékony szálon csüngő inspirációt, amit csak a magaménak érzek, akkor inkább nem is hallgatok mást. Nehogy bezavarjon. Pont Nills vezetett rá arra, hogy ne rakjam be őt. Egy interjúban mondta, hogy 100 évnél újabb zenéket már nem is hallgat. Biztos, ami biztos.”

©

Tizenegy szám laza váza végül mindössze két nap alatt készült el. „Onnantól, hogy megvolt a koncept, rutinszerűen írtam. Adott lett a keret, már csak fel kellett tölteni tartalommal. Szóval nem szöszmötöltem. Szombaton alapötleteket írtam, 30 perc alatt egyet. Ha lejárt a félóra, kimentem levegőzni, aztán vissza.” Így lett a nap végére 14-15 ötlet. Aztán jött a vasárnap. „Leválogattam a legjobbakat és 45 perces limiteket adtam magamnak az ötletek szerkezetté húzására. Azt szerettem volna elérni, hogy ne kimunkált hangszínek miatt legyen érzelmi töltete a dolognak, hanem egyszerűen zeneileg adja azt, amit szeretnék. 30 perc alatt nincs idő finom sound designt írni, csak a klasszikus harmóniákra és ritmusokra építhetsz.”

Az így létrejövő durva változat aztán 2-3 hét alatt finomodott. Ekkor lépett be a képbe Szklenár Ádám, aki lekottázta, ami Yank fejében és gépén összeállt.

Vers, elemzés nélkül

Yank első nagylemeze, a Hiraeth erős koncepttel épült fel, akkor egy mélytengeri világ vezette a zenét. Most nincs direkt üzenet vagy konkrét narratíva. „A zenét is nyitva hagytam, több hely jut impróra, atmoszférikus részekre. Minden trackben olyan érzelmi állapotot szerettem volna felépíteni, amelyben a hallgató szabadon asszociálhat. Nem úgy írtam verset, hogy csatoltam az elemzést is.”

©

Az iamyank körülbelül a Hiraeth megjelenésével egy időben kezdett élőzenekaros felállással is játszani. A Live Band után fókuszált befogadás és kiskoncertek érkeztek az Atreyu’s Horse projekttel, amiben Yank Barta Gyömbér csellistával együtt játszott fejet átmosós flow-kat. „Az Atreyu’s több harmóniát hozott a hidegebb, ritmusközpontú, zsúfoltabb munkák után. Most sincs a 11 között olyan szám, ami hat percnél rövidebb lenne. A korábbi irányok ezzel az új projekttel összeértek. Hogy ezután mi lesz, azt még nem tudom elképzelni (nevet). De szeretnék még valami olyat, amiben van hárfa. Az tetszik.“

Zenei stáb:

// Vezényel: Grünvald László

Operatőr: Tóth Balázs

Fotó: Dancs Enikő

Hozzászólások