„Könnyű szívvel elcserélnék száz mai olvasót azért az egyetlenért, aki száz év múlva is olvassa majd a verseim” – hökkentette meg józanságával többször is lelkesült hallgatóságát három évtizeddel ezelőtti diadalútján Faludy György.

A magyar irodalomból 1956-os emigrálása után hatalmi szóval évtizedekre kiiktatott költő 1988 szeptemberében, első hazalátogatásakor példátlan fogadtatásban részesült. Már Ferihegyen is népes tisztelgő sereg éljenezte az érkezőt, a következő nap kora délutánján pedig a szemerkélő, majd zuhogó eső sem tántorította el a sok száz fős tömeget a többórás sorállástól. A pesti Szamuely (ma: Lónyay) utca közepén éppen megnyílt Eötvös könyvesboltban ugyanis nemcsak a legendás – aznap, nem tévedés: 100 ezer példányban megjelent – Villon-fordításkötetét dedikálta az összetéveszthetetlen hajkoronájú mester. Az elöl álló szerencsésebbek a Pokolbéli víg napjaim című – Amerikában, a Püski Kiadó által gondozott magyar nyelvű – memoár maradék példányait is megvásárolhatták.

A recski kényszermunkatáborból 1953-ban szabadult Faludy a forradalom eltiprása után előbb Londonba, majd Torontóba emigrált. Innentől természetesen nem nagyon szerette volna a párt, ha az embereknek tudomása van a költőről és műveiről.

Az áttörést a Magyar Játékfilmszemle hozta, 1988 februárjában. Több izgalmas dokumentumfilmmel együtt akkor mutatták be a Kongresszusi Központban Gyarmathy Lívia és férje, az egykor ugyancsak Recsken raboskodott Böszörményi Géza megrendítő munkáját. 1988. szeptember 22-én, a költő 78. születésnapján a főszereplő ováció közepette vonult be a Puskin moziba, a vetítés után pedig éjszakába nyúlóan fogadta a gratulációkat.

Ezt követően rengeteg előadói esten vett részt. Hosszabb, komolyabb interjút viszont – későbbi, botrányokat is kavaró szakmány megnyilatkozásaival ellentétben – Faludy keveset adott. Ezek egyike a Kapu című folyóiratban jelent meg. Ebben arról beszélt többek között, hogy látja hazáját.

„Újra-ébredőnek, lassan-mozdulónak – felelte tőle szokatlan mértéktartással Faludy, és a jövőben naivul reménykedve tette hozzá: – Mintha az a »titkos« Magyarország ismét elhagyná rejtekét, gondolkodik, mérlegel és keresi jobbik önmagát.”

Faludy György hazatéréséről hosszabban az e heti HVG-ben olvashat.

hvg