Ember Márk: Nem tudnék elviselni egy olyan embert, amilyen én vagyok
Színészinterjúink folytatódnak, most fiatal férfi színészeknek szegeztük neki kérdéseinket. Hogy látják a világot azok a tehetséges huszonéves fiúk, akikből a következő évtizedek Stohl Andrása vagy Benedek Miklósa lehet? Arcukat filmekből és tévésorozatokból ismerhetjük, néhányuknak nagy számú rajongótáboruk is van már. Érzékenyek, sármosak és vagányak – a következő hetekben őket mutatjuk be közelebbről. A sorrend, csakúgy, mint kolléganőik esetében, mozgóképes tapasztalataikon alapul.
A legmenőbb fiatal magyar színészek #9
Név: Ember Márk Született: 1993. január 16. Miben láthattuk: Oltári csajok, BÚÉK, Nyitva Színházban: Vígszínház |
Miután a sebész-főorvos apja és a gyógypedagógus anyja ledolgozott 8-10 órát, este még elmentek játszani a Magyarországi Szerb Színházba. Miért ne csináljam én egész nap azt, amit ők annyira élveznek esténként? – gondolta Ember Márk.
A szerb nyelvű általános iskola után a drámatagozatos Vörösmarty Gimnáziumba került. Az első filmforgatása nem volt jó élmény: 15 évesen szerepelt Stohl András mellett a Sweet Sixteen című tévédrámában, de csak a kényelmetlenségek jutnak eszébe erről a munkáról. Érettségi után egyből felvették a színművészetire, az osztálytársai között volt Olasz Renátó, Rujder Vivien és Waskovics Andrea. 2017-ben végzett, a Vígszínház társulatának tagja lett, ő játssza például a Rádióst A padlásban és az idősebb Pásztort A Pál utcai fiúkban.
Időközben a forgatást is megszerette. Az Oltári csajok című tévésorozatban 101 részen át játszotta Herczeg Kornélt, a rovott múltú szépfiút, aki után nemcsak Piros (Michl Juli), hanem a tévénéző tinilányok is epekedtek (ezt tanúsítja a Story magazin Magyarország legszexibb férfijai szavazásán elért második helyezés is). Az Egynyári kaland második évadában ő volt a rendőr, akivel Zsófi (Schmidt Sára) megcsalta a pasiját egy részeg éjszakán, de annyira emlékezetesen formálta meg a figurát, hogy a most nyáron érkező negyedik évadban is vissza fogják hozni.
De előtte még két másik sorozatban is láthatjuk: A tanár idei utolsó részében raszta diákként kerül konfliktusba Nagy Ervinnel, a Csak színház és más semmi negyedik évadában pedig egy elszállt zenészt alakít, aki elvállal egy színházi szerepet. Különben ő maga is több hangszeren játszik és énekel, tagja a vígszínházi fiúzenekarnak, A Grundnak, december elején jött ki az első saját száma, amelynek a klipjét már több mint 100 ezerszer nézték meg a YouTube-on.
Mozifilmekben még csak villanások jutottak neki, de kihozta belőlük a legtöbbet. A #sohavégetnemérős első szkeccsében Ötvös András karizmatikus haverjaként vetette észre magát, A Viszkisben a főhős gazdag csapattársát játszotta, a Nyitvából öntudatos nőcsábászként emlékezhetünk rá, a BÚÉK-ban pedig Törőcsik Franciskát invitálta egy házibuliba.
Egy hajszás és gyártásilag szinte kivitelezhetetlen napon forgattam Márkkal, éjszaka. Előadásról jött, reggel pedig ment próbálni, mégsem látszott fáradtnak, végig kedves és energikus volt. Minden instrukciót pontosan végrehajtott, és hozzátett valamit, amitől a szerep egy pillanat alatt több lett. Egy-egy apró tekintettel történetet adott a karakternek, amit az írónak filmidő hiányában nem volt lehetősége beletenni. Később a Csak színház-sorozatban már rá írtuk az egyik főszerepet, és úgy csöppent bele egy erős és összeszokott színészgárdába, mintha mindig is együtt dolgoztak volna.
Márkban van egy természetes szerethetőség, ami átjár mindent, amit csinál, hívhatjuk ezt sármnak, de annál mégis több. A színpadon ereje van, a vásznon nyugodt jelenléte, amelyben látható erőlködés nélkül átjön a karakter minden gondolata. Együtt dolgozik a partnerével, figyel és reagál.
Láttam őt civil helyzetben is, amikor egy Pál utcai fiúk-előadás után aláírást osztott egy csapat visító kiskamasznak, ez a laza, őszinte kedvesség akkor is benne volt, talán ezért is tud szerethetően megformálni még olyan antagonistákat is, mint az idősebb Pásztor.
– Goda Krisztina, a BÚÉK rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Egy rácsos ágyban fekszem, délután van, de sötét, mert lehúzták a rolókat. Felkelek, találok valami krémet, és azt a fejemre kenem. Sírok, mert nem tudom kinyitni a szememet.
Melyik volt életed eddigi legkínosabb pillanata?
Tizennégy éves lehettem, a barátnőmmel elmentünk bulizni. Leszakadtam tőle, és találkoztam egy lánnyal, akivel elkezdtünk csókolózni. Egyszer csak valaki megkopogtatja a vállamat. A csajom volt az. Ránéztem, és azt mondtam neki, hogy „ja, bocs, azt hittem, hogy te vagy az”. Aztán odajött a csajom barátnője, tökön rúgott, én meg elterültem a Zöld Pardon közepén.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Tegnap, premier után. Bemutatók után, órákkal később, amikor már mindenki elvonult, és csend van, le szoktam ülni egy kicsit a nézőtérre, nézem az üres teret, és azon gondolkodom, hogy mi történt itt. Ez egy kis rituálém. Szerintem nem volt még olyan előadás, ami után ezt ne tettem volna meg.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Végtelenül türelmetlen vagyok. Nagyon zavar például, ha valaki nem érti meg elsőre, amit mondok. Nagyon fel tud húzni az is, amikor a bankkártya bizonylatára kell várni, vagy a múltkor a boltban valahogy nem pittyegett be a dolog, amit vettem, és attól robbantam fel.
Miről csinálnál filmet, ha megdobnának 500 millió forinttal?
Nagyon sok életrajzi filmet néztem mostanában, és A nyughatatlan után az ugrott be, hogy milyen tök jó filmet lehetne csinálni Szécsi Pál életéről. Az egész táncdalfesztiválos világról, az ő szerelméről Domján Edittel, az alkoholizmusáról, az öngyilkosságáról. Őt nagyon szívesen eljátszanám.
Mikor jöttél rá, hogy jó színész vagy?
Szerintem, ha valaki erre rájön, akkor ott vége van. Egyszer mentünk a kocsival, Budakalász és Szentistvántelep között voltunk, amikor anyám azt mondta nekem, hogy „ne haragudj, én nem vagyok jó anya”. Nem értettem ezt a mondatot, évekig fájt, és később jöttem rá, hogy azzal, hogy ezt mondta, bizonyította, hogy ő a világ legjobb anyukája. Mert ha azt érzi, hogy nem jó, azt jelzi, folyamatos törekvés van benne, hogy jó legyen.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Túl nagy orrom van, ezért nehéz lányokkal csókolóznom kamera előtt. Mindig kinyomom a szemüket. Amúgy nagyon kövér gyerek voltam, 104 kiló volt a csúcs, de az sose zavart. Voltak csajaim, barátaim, nem éreztem, hogy ez probléma lenne. Végül egy szerep miatt fogytam le. Lysandert játszottam a Szentivánéji álomban, és azt éreztem, hogy ez a fiú törékenyebb, mint én.
Felnőttnek érzed magadat?
Nem tudom, mi az a felnőttség. Most ott tartok az életemben, ahol szerintem egy 26 éves srácnak tartania kell. Felelősséget tudok vállalni magamért és a körülöttem élőkért. Kicsit berzenkedek attól, amikor a színészek azt mondják, „én örök gyerek vagyok”.
Kit tartasz zseninek?
Valahogy mindig apám jut eszembe, aki elindult egy szoba-konyhából, most osztályvezető főorvos, és megtalálta az igaz szerelmet anyám mellett. Nekem ő szuperhős volt gyerekkoromban. Ha balesetet láttunk, apám megállította a kocsit, kiugrott, és stabilizálta a sebesülteket.
Nem is volt az a kiábrándulásod, amikor rájöttél, hogy a szüleid is emberek?
Dehogynem. Amikor elkezdtem kamaszodni, akkor született meg a húgom. Abban az időben nem sokat beszéltem a szüleimmel. Aztán az egyetemi időkben eltávolodtam tőlük, elkezdtem gondolkodni az életemről, hogy mit kaptam idáig tőlük, és felértékelődött bennem a kapcsolatunk.
Neveztek már zseniálisnak valamit, amit csináltál?
Neveztek, de nem nagyon tudok mit kezdeni a dicsérettel. Leginkább zavarba jövök tőle. Az egyetemen mindig azt elemezzük, hogy mik a hiányosságok, mik a hibák. Ezért is van az, hogy egy frissen végzett színművészetis nagyon megörül annak, ha értékelik, amit csinál, ha bárhova hívják. Vannak, akik durván vissza is élnek ezzel, felajánlanak egy kritikán aluli juttatást például.
Ha megtudnád, hogy még tíz év múlva sem lesz gyereked, azt csalódásként élnéd meg?
Az még pont belefér, utána már necces. Szeretnék egy nagyon menő gyereket. Amikor megszületett a húgom, és elkezdett járni, akkor rettenetesen féltettem, nehogy valami baja legyen. Nem tudom elképzelni, hogy tudnék úgy tovább élni, hogy ne adj’ isten történik valami súlyos a gyermekemmel. Mikor erre gondolok, akkor azt mondom, inkább ne is legyen gyerekem. Közben meg annyira szeretnék egyet.
Melyik filmrendező világa áll hozzád a legközelebb?
Talán Tarantinóé, de a Nolan-filmeket is csípem.
Ha kapnál 100 ezer forintot, és muszáj lenne két órán belül elköltened, miket vennél?
Szeretnék a konyhámba asztal helyett egy bárpultot, de valószínűleg inkább valami hangszert vennék. Nagyon sok hangszerem van. Három gitár a falom, kettő pedig magam mellett bármikori használatra. Van egy elektromos dobom, egy szintetizátorom, egy ukulelém, egy szaxofonom, egy klarinétom. Kicsit hozzátoldanék a százezerhez, és vennék egy szopránszaxofont.
Meg szeretnél nősülni?
Igen. Romantikus lélek vagyok, és hiszek abban, hogy van nekem egy párom valahol a világban. Nézem a szüleimet, és azt látom, hogy ez tényleg megtörténhet, hogy az a két ember, akinek meg kellett találnia egymást, tényleg megtalálta.
Megfordult már a fejedben, hogy megkéred valakinek a kezét?
Minden szerelmemnek, aki idáig volt, meg akartam kérni a kezét. Máshogy nem érdemes szerelmesnek lenni.
Milyen kaját tudsz főzni a legjobban?
Én csinálom a legjobb mindenmentes brownie-t zabkorpából. Szilágyi Csenge azt mondta, hogy szar, de Mikecz Estilla szerint finom. Nagyon ráálltam a normális étkezésre, hogy ne egyek hülyeségeket. Főleg azért, mert én megiszok egy cukros kólát, és hat kilót hízom.
Kitől illetődnél meg a legjobban, ha beszállna melléd a liftbe?
Jézus Krisztustól. De azért Tom Hardy se lenne kutya, ha megjelenne mellettem. Nem biztos, hogy meg mernék szólalni. Általában nyitott és nagy hangú ember vagyok, de ha nem érzem magam komfortosan, akkor be tudok feszülni. Például volt olyan forgatásom, ahol jeleneten kívül nem szólaltam meg 12 órán keresztül, csak írtam a naplómat.
Miket írsz a naplódba?
Szakmai naplónak indult, de benne van a magánéletem is. Kerestem egy olyan fórumot, ahol kíméletlenül őszinte tudok lenni, de még a naplóírásban sem tudok igazán az lenni. Azt vettem észre, hogy zenehallgatás közben vagyok a legőszintébb.
Kire szokták mondani, hogy hasonlítasz rá?
Richard Gere és Tom Hardy. Antal Nimród is azzal kezdte, hogy te ilyen magyar Tom Hardy vagy, ugye?
Aggaszt az emberiség küszöbön álló kihalása?
Rettenetesen aggaszt. Elkezdtem tudatosabban élni, kevesebb műanyag, szelektálom a hulladékot, ilyenek. Szar lenne, ha a menő gyerekem abba születne bele, hogy mindjárt ki kell halnia.
Átértékelt benned valamit a #metoo?
Igen. Belegondoltam, hány félreérthető helyzetben lehetek én is akár. Mondjuk, én azt érzem, hogy egy emberrel vagyok olyan viszonyban, hogy valamit megengedhetek magamnak, és kiderülhet, hogy rohadtul nem. Hogy máshogy értelmezem a kettőnk kapcsolatát. Ezért óvatosabb lettem eggyel, mert nem akarok senkit megbántani. Zavar, hogy itthon nem született erről valódi párbeszéd, mintha meg lett volna oldva azzal, hogy bizonyos embereket eltüntettünk. Beszéljünk a határokról – és van ennek egy olyan része, hogy a férfiak is kerülhetnek áldozati helyzetbe.
Amikor a Vígszínházban zajlott a Marton-ügy, te melyik oldalon találtad magadat?
Azt gondolom, az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. Aztán sorra derültek ki dolgok, onnantól kezdve ez már nem oldalak kérdése volt. Én nem Marton-tanítvány vagyok, Máté Gábor osztályából jöttem, de körülöttem vannak, akiknek a mesterükről van szó. Egyetlenegy dolog volt fontos számunkra, hogy az előadásaink ne sérüljenek. Lehet, hogy társulaton belül mást gondolunk erről az ügyről, de az előadásainkon ne látszódjon, hogy feszültség van.
Hiszel valami magasabb rendű dologban?
Igen, Istenben. Amikor lázadtam minden ellen, akkor nem akartam hinni semmiben, de most ott tartok, hogy ha ebben boldogságot találok, akkor az én életem csak gazdagabb ettől. Járok templomba, a nagyobb ünnepeket megtartom.
Hova jársz templomba?
Pomázra. Pravoszlávnak kereszteltek. Ami a származásomat illeti, magyarországi szerb vagyok, illetve feltehetően zsidó is, de azért ez nem biztos, mert anyám nagyanyjának az anyakönyvi kivonata meg lett másítva, és aztán el lett tüntetve. De vannak erre utaló jelek fejileg.
Mi volt a legemlékezetesebb lázadásod?
Négyévesen összepakoltam az összes ruhámat egy corás nylonzacskóba, és kiköltöztem a kis bunkerembe a kert végébe. Ez akkor nagyon erős lázadás volt, mert csak akkor mentem vissza a házba, amikor már rettenetesen fáztam. Majdnem egy teljes napig bírtam.
Milyen káros szenvedéllyel élnél, ha nem lenne káros?
Biztos kipróbálnék nagyon sokfajta tudatmódosító szert. Valószínűleg azért, mert tudom, hogy káros, én nagyon félek ezektől a dolgoktól. Apám orvos, ezért láttam sokszor, hogy megy szét egy emberi test. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen, amikor megbomlik az agyam. Nem nagyon mertem kipróbálni semmit a füvön kívül, de nekem már az is rossz élmény volt, mert azt éreztem, hogy valami nem működik.
Mi a legbűnösebb szórakozásod?
A mikuláscsokikat szerettem összenyomkodni a boltban gyerekkoromban. Mostanában mindig nagyon nagy bűntudattal playstationözök.
Ha este mész az utcán, piros a lámpa, de nem jönnek a kocsik, akkor megvárod, míg zöld lesz?
Nem. Egyszer a Blahánál átmentem a zebrán, miközben piros volt a lámpa. Hajnali három volt. Egyszer csak a semmiből ott termett négy rendőr: „Fiatalember, álljon csak meg!” Oda lyukadtak ki, hogy ez egy ötezer forintos bírság lesz. Az akkor nekem nagyon nagy összeg volt. Elkezdtem mondani, hogy egyetemista vagyok. „De a füle mögött ott egy cigi, mi?” Tényleg ott volt egy, amit előtte tarháltam. Kiderült, hogy színésznek tanulok, és azt mondták, hogy ha szavalok valamit, akkor meglátják. Tehát hajnal háromkor a Blahán elszavaltam négy rendőrnek Petőfi Sándor Esős idő van című versét. Aztán elengedtek büntetés nélkül, de rettenetesen megalázó volt.
Mitől nem tudsz aludni éjszaka?
Lefekvés előtt bekapcsolok egy sorozatot, általában Family Guyt, mert ha nem, akkor jön a sok gondolat a fejembe. Hogy jó úton vagyok-e? Van-e értelme annak, amit csinálok? Félek attól, hogy értelmetlen a létezésem. Nagyon tud nyomasztani az a gondolat, hogy fölösleges vagyok.
Mikor szálltál el a legjobban magadtól?
A gimnázium első évében. Addig csak a szerb közösségben léteztem, akkor viszont kinyílt előttem a világ, és az egészet be akartam falni.
Az Oltári csajok miatt lettek rajongóid. Akkor nem szálltál el?
Nem hiszem. Nagyon szeretem, ha szeretnek. Olyan ember vagyok, aki igényli ezt, és mindenki szeretete jól tud esni. Utálom, ha nem szeretnek, és utána is megyek azoknak az embereknek. Gimiben volt egy tanár, akinél azt éreztem, hogy nem bír engem, bekopogtam hozzá, és megkérdeztem, hogy mi a baja velem.
Szoktál nevetni a saját poénjaidon?
Ha jó poén, akkor igen.
Vállaltál már el olyan munkát, amit szégyelltél?
Nem.
Melyik filmet láttad a legtöbbször?
A Jack Jack – Az igazi rocksztár az első próbán meghal című dokumentumfilmet. Rocksztár akartam lenni gimiben. Az egy kultuszfilm volt a mi társaságunkban, mondatok szállóigévé váltak.
Mondj egy nagyon jó színészi alakítást, amit nem dicsérnek eleget!
Joe Cole A kíméletlen című filmben. Nekem az volt a tavalyi év egyik legmeghatározóbb filmélménye, és elképesztő nagyot játszott benne az a srác.
Milyen legyen az életed 15 év múlva?
Menő. Olyan életet szeretnék, amely önazonos, és nem tartalmaz olyan kompromisszumot, ami terhes számomra.
Hogyan szeretnél meghalni?
Színpadon vagy forgatás közben, vagy valakit megmentve. Nagyon menő halált akarok.
Mit jelent neked a menőség?
Nem tudom, csak szeretem azt, ha menőnek tartanak engem, vagy amit csinálok. Egyszer az fogalmazódott meg bennem, hogy én nem tudnék elviselni egy olyan embert, amilyen én vagyok. Szeretem a visszahúzódó embereket, velük szimpatizálok a legjobban, miközben én egyáltalán nem ilyen vagyok. Olyan vagyok, aki minden esetben a mennyiséget választaná a minőség helyett, de közben gyűlöli magát ezért.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színészek közül választottuk ki azt a tizenötöt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, a legmenőbb fiatal magyar színésznőkről szóló korábbi cikksorozatunk pedig erre van.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: