Mára kiesett a köztudatból, hogy az 1970-80-as években milyen gazdag volt a budapesti második és „másfeledik” nyilvánosság. Vitakörök, egyetemi és nem egyetemi politikai klubok, szakkollégiumok, „repülő” szabadegyetemek, lakásszemináriumok, lakásszínházak, nem hivatalos irodalmi estek, kiállítások, happeningek, táborok, szamizdat butik. Szentirmay László könyve, a Polvax – egy politikai klub a Kádár- és az Orbán-korban 38 polgárt sorol fel, aki befogadott a lakásába „repülő” egyetemi előadásokat, lakásszemináriumot. Erről az elsüllyedt világról ad minden eddiginél teljesebb képet Szentirmay könyve, középpontban az egyik legjelentősebb politikai klubbal, a Közgázon (a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen) szervezett Polvaxszal.

1976 és 1984 között százhárom vitaesten, olykor 300-600 résztvevő előtt szólaltak meg a korszak prominens politikusai, rendszerkritikusai, reformközgazdászai. Ezeknek a vitaesteknek az állandó műsorvezetője volt a Közgázon végzett Szentirmay László újságíró, a renitens Neoprimitiv zenekar tagja. A könyv második részében ezt a világot vizslató belügyi apparátust, az általuk foglalkoztatott besúgókat, azok és a beszervezésnek ellenállók történeteit ismerjük meg. A harmadik rész pedig a 2010 után feltámadt Polvaxról szól.

A kötetet Lengyel László elő- és Kéri László utószava mellett Farkas Zoltán, Domány András, Dobszay János és mások írásai és sokak visszaemlékezései gazdagítják.

hvg.hu: A Közgáz volt Magyarország egyik legszabadabb helye – állítja Kéri László. Ennek a legszabadabb helynek a klubjában, a Polvaxban egymást váltották a rendszer vezető káderei és az ellenzékiek, vagy majdnem azok.  

Szentirmay László: Ez így van. De mi a rendszer embereit is azért hívtuk, hogy nézzenek szembe a kételyeinkkel, és próbáljanak őszintébben, emberközeli módon beszélni. Vagy sikerült nekik, vagy nem. Aczél György például teljesen megetette a társaságot, vastapsot kapott. Pozsgay még nagyobbat. Benke Valéria, Óvári Miklós viszont hatástalan, szürke és gyáva volt. Grósz Károly pedig vehemens és nagyon balos. A kaméleon Schmitt Pál, az OTSH alelnöke mellébeszélt, próbáltam kapacitálni, hogy most már mondjon valamit arról, hogy megyünk-e a Los Angeles-i olimpiára, vagy sem. Szemünkbe hazudott, hogy még nincs döntés, pedig már volt.

A radikális reformközgazdászok nagyon fontosak voltak számunkra. Az akkori ifjú titánok például, Bauer Tamás, Lengyel László, akik szemináriumot sem tarthattak az egyetemen. Különösen nagy sikert aratott Bácskai Tamás. Szórta a poénokat, dőltünk a röhögéstől. Amikor 2005-ben megtudtuk, hogy a rokonait is besúgta, és milyen rondán, az pofán csapott minket.

Szentirmay László

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Mintha a klubosok valamilyen átmeneti állapotban lettek volna a kritikus rendszerpártiság és ellenzékiség között. Ennek volt a szimbóluma az a felhívásuk, amely arról szól, hogy teljesen egyetértenek a KISZ deklarált céljaival, de mivel a KISZ-ben ezeket szolgálni nem lehet, kilépnek?

Sz. L.: Jól látja. Megfogalmazták ezt a nyilatkozatot. Megvolt a nap, amikor úgy huszonöten egyszerre, demonstratívan kilépnek. Másnap megint huszonöten, majd ötvenen. És amikor ez elkezdődött volna, államellenes plakátok jelentek meg az egyetemen. Ez persze titkosszolgálati provokáció volt. Kitört a botrány, a kilépésnek ezek után egészen más jelentése lett volna, amit már senki sem vállalt. Ellenzékibbet csináltak a klubosokból, mint amilyenek voltak.

hvg.hu: A könyve szerint a Polvaxot kétszer próbálták betiltani. Ezek hogy zajlottak?

Sz. L.: Telefonált a Közgáz párttitkára: leszóltak a BM-ből, hogy vége. Felhívtam egyik meghívottunkat, Horn Gyulát, a pártközpont külügyi osztályának helyettes vezetőjét.

Mondtam, betiltottak minket, mert azt mondták, hogy ez egy új Petőfi Kör. Erre Horn: „Marhaság, lehet folytatni.” És lehetett. Aztán ez még egyszer megismétlődött. Egy osztályvezető-helyettes a pártközpontból simán felülírta a BM intézkedését.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Majd másfél évre abbahagyták maguktól. Miért?

Sz. L.: Mert 1981-ben megtiporták az egész Közgáz klubot, amely hatalmas intézmény volt, koncertekkel, ezer-ezerötszáz fős szombati bulikkal, mindenféle programmal. Jobbágy Gyula vezette, egy korai reformkommunista, aki egyáltalán nem szimpatizált az ellenzékkel. Ő szervezett egy fővárosi diáktalálkozót, a Befőtet (Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Tanácskozása – a szerk.) azzal a céllal, hogy fővárosi egyetemista érdekvédelmi szövetséget alakítsanak. A BM-esek elterjesztették, hogy olyan politikai ifjúsági szövetséget akar, amilyen Lengyelországban az 1980-81-es események sodrában létrejött. A KISZ és a BM a Befőtet úgy eltérítette, hogy nem lehetett az egészből semmi. Gyulára pedig rászálltak, teljesen tönkretették az életét. Összesen öt kocsival követték. Gyula leállt a diákszövetség összehozásával, csak az ugyanekkor tartott Illés nosztalgiakoncert szervezésével foglalkozott. Kirúgták az egyetemi állásából, tájékoztatták, hogy itthon munkát nem kap, gyakorlatilag a BM zavarta ki Kanadába. A Klub Közlöny című sokszorosított lapban olyan kőkemény írások jelentek meg ezer példányban, amelyeket el nem lehetett volna képzelni nyomtatott lapban. A Befőt után közölték, hogy abban ezután cikk nem lehet, csak a program...

Mindez letaglózott minket, és amikor ezek után a rektorhelyettes kihúzott több tervezett témát, és betiltottak egy Lengyelországról szóló nemzetközi vitaestet is, abbahagytuk. De másfél év múlva már éreztük, hogy muszáj folytatni, és akkor még jobb és izgalmasabb lett a Polvax.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A besúgók adatai nagyon furcsán szerepelnek a könyvben.

Sz. L.: Úgy döntöttem, hogy a BM embereinek, a tartótiszteknek a nevét kiírom, akik a társaikról írásban jelentettek, azoknak a keresztnevét és a vezetéknév első betűjét, akik pedig „csak” szóban, de ennek nincs írásos nyoma, azoknak csak a monogramját.

hvg.hu: De ott van a kartonok fotóján az anya teljes neve, a lakóhely, a születési dátum, akiknek az illető neve jelent valamit, azok tudják azonosítani. Ez így álságos, nem?

Sz. L.: Lehet, hogy igaza van, de így próbáltam valahogy egy hierarchiát jelezni a tettesek között.

hvg.hu: Az van most is, ami akkor volt – ezt sulykolja a könyv. Egymás mellett szerepel az elején Kádárnak és Orbánnak a meghívást elhárító levele, a könyv végén Kádár és Orbán webgrafikája, közepén Bródy János dalszövege, az Ezek ugyanazok, még a könyv kiadóját is szamizdatnak nevezte el. Holott ez nem szamizdat, és mi most szabadon beszélgetünk. Az új Polvax 2010-től legális ellenzéki fórum volt. Úgy vélem, elbagatellizálja a különbséget a két korszak szabadságfoka között.

Sz. L.: Ennek azért van komoly indoklása. Átvettem Dobszay János összeállítását a HVG-ből, amely 13 pontban összefoglalja az Orbánt vezérlő kádárista-rákosista ösztönöket. Az egypártrendszerre törekvéstől a függésben tartáson, a civilellenességen, az erőszakszervezetek preferálásán keresztül a személyi kultuszig és az ellenségkép-gyártásig. Annyiban jobb ma a helyzet, hogy egy ilyen könyv megjelenhet. A történelmi lehetőségekhez képest viszont rosszabb. Annak idején nem volt választási lehetőség, hogy merre igazodjon az ország. Most úgy igazodik Keletre, hogy Nyugatra is igazodhatna. Ezt a könyvet meg lehetett még jelentetni, de például nem lehet már vele a Közgázra menni. Ez a könyv jelentős részben arról szól, ami ott történt. És nem lehetett a Corvinuson bemutatni, sem a könyvesboltjában árulni, az új Polvax sem kaphatott helyet az egyetemen, sem másutt, csak Iványi Gábor Wesley Főiskolája merte befogadni.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az új Polvax 2011-től lényegében a kritikus ellenzékiek fóruma lett. Miért?

Sz. L.: Hívtam kormánypártiakat, sokakkal próbálkoztunk. Pokorni Zoltán és Kovács Zoltán eljött, más nem.

hvg.hu: Miért hagyták abba?

Sz. L.: Belefáradtam, egyre nagyobb erőfeszítéssel sikerült izgalmas klubesteket összehozni, de csökkent az érdeklődés. Már csak 40-50-en jöttek el, míg 2012 januárjában Bajnai Gordon 280 fős közönségtől kapott vastapsot, vagy 2014 karácsonyán André Goodfriend estjén még a karzatról is lógtak.

Arcok és események

• Aczél György (1917-1991) Az MSZMP KB titkára, PB-tag, miniszterelnök-helyettes. Kádár János után a legismertebb és legtöbbet emlegetett politikus a Kádár-korszakban. A magyar kultúrpolitika első számú irányítója. Megosztó, de karizmatikus egyéniség. Híresen kiváló kommunikációs képességekkel rendelkezett.
• Pozsgay Imre (1933-2016) Kulturális miniszter, a Hazafias Népfront főtitkára, PB-tag. A pártvezetők újabb generációjának legnépszerűbb tagja. Aczél György embere, majd riválisa. A nép-nemzeti irányzat képviselői benne látták legfőbb képviselőjüket a hatalomban. A rendszerváltás idején a legradikálisabb reformkommunnisták között tartották nyilván. Ő volt a posztkommunista MSZP frontembere az első szabad választáson. Később a jobboldalhoz csatlakozott.
• Benke Valéria (1920-2009) A Magyar Rádió elnöke az 1956-os forradalom előtt és után, művelődésügyi miniszter, 1970-1985 között az MSZMP PB első és egyetlen nő tagja.
• Óvári Miklós (1925-2003) A legmagasabban képzett, legműveltebb pártvezető, egykori Eötvös-kollégista, latin-olasz szakos tanár. Aczél embere. Ideológiai titkárként és PB-tagként 1970-től Kádár leváltásáig, 1988-ig tartozott a legfelsőbb vezetők közé. Rossz kommunikátorként és színtelen egyéniségként emlékeznek rá.
• Grósz Károly (1930-1996) A hetvenes években az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője. A nyolcvanas évek második felében ért a csúcsra. 1987-1988-ban miniszterelnök, 1988-1989-ben Kádár utódaként az állampárt főtitkára. A párt “baloldalának” markáns képviselője. Rendpárti reformkommunistaként vette át a párt vezetését, de az események gyorsan túlléptek rajta.
• Schmitt Pál (1942-) Az Egyesült Államok és számos más ország bojkottálta az 1980-as moszkvai olimpiát a Szovjetunió afganisztáni agressziója miatt. Visszacsapásként a Szovjetunió bojkottálta az 1984-es Los Angeles-i olimpiát, és erre késztette szövetségeseit is. Erről Magyarországon a döntést formálisan a Schmitt Pál által irányított Magyar Olimpiai Bizottság hozta meg.
• Bácskai Tamás (1925-2007) Színésznek indult, kiváló előadói tulajdonságokkal rendelkező, négy idegen nyelven beszélő, magasan képzett közgazdász. Az 1968-as gazdasági reform egyik kulcsembere. A Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetője, a Nemzeti Bank egyik vezetője. 1957-től az állambiztonság titkos megbízottja.
• Horn Gyula (1932-2013) 1956-57-ben karhatalmista, a ‘70-es, ‘80-as években a pártközpont külügyi osztályának munkatársa, majd vezetője. A rendszerváltás idején külügyminiszter. A rendszerváltás után a posztkommunista utódpárt vezetője, 1994-1998 között miniszterelnök.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: