A szíve közepének tartott a Vígszínházat, ahol tizenegy év után önként mondott fel. „Házmesternőket szerettem volna játszani királynők helyett. Ruttkai halála után talán Molnár Ferenc hősnői is vártak volna rám, de én karakterszerepekben, a groteszk műfajban is ki akartam próbálni magam. Kívülről nézve úgy tűnhetett, hogy vezető színésznő vagyok a Vígben, közben nem éreztem azt, hogy a rendezők gondolkodnak bennem” – meséli Bánsági.

Később az ÚJ Színházba szerződött, ahol Dörner György kinevezésekor is maradt egy darabig. Nem foglalkoztatta az új igazgató a politikai hovatartozása. „A többiek mind sikoltoztak, elszerződtek, én meg úgy voltam vele, hogy esélyt adok neki. Egy hónap múlva aztán úgy éreztem, a kezembe kell vennem a sorsomat. Szerencsémre akkor hívtak a Nemzetibe.”

Mint mondja, rajongásig szereti Vidnyánszky Attilát, amikor a kinevezésekor kitört a botrány, olyan mélyen érintette, hogy megfogalmazódott benne, abbahagyja a pályát. „Az MMA-tagságom meg úgy történt, hogy felhívott Marton Éva, és megkérdezte, nem mennék-e közéjük? A megtiszteltetésen túl az munkált bennem, hogy szeretnék valamit tenni a szakmámért. Szeretnék második Gobbi Hilda lenni, nyomot hagyni a pályán, amiből a következő generációk profitálnak.”

A teljes beszélgetést az e heti HVG-ben olvashatjuk.