Egy hónappal az UNESCO döntése előtt a kormány hirtelen levette a Hajógyári-szigetet a világörökségi státusra javasolt helyszínek közül. A Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat nem indokolta a döntést, a dokumentumban csupán annyi szerepelt, hogy a Római Birodalom egykori határa, azaz a dunai limes magyarországi szakasza a továbbiakban már a sziget nélkül pályázik a világörökségi címre. A védettségre javasolt helyszínek közül tehát pont az egyik legfontosabbat emelték ki, mert az Hajógyári-szigeten találhatók az egykori római provincia, Alsó-Pannónia központjának, Aquincum helytartói palotájának romjai, a feltételezett építtetőjéről elnevezett Hadrianus-palota. (A palotáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.)

A kormány a döntést azzal magyarázta, hogy a világörökségi minősítéssel járó szigorú előírások lehetetlenné tennék Hadrianus palotájának korhű helyreállítását. A HVG-nek név nélkül nyilatkozó kormányzati forrás ugyanakkor arról beszélt, hogy a kabinet „el akarja kerülni, hogy a régészek, műemlékesek az UNESCO-hoz rohangáljanak, ha nem a kedvükre való rekonstrukció születik”.

A HVG információi szerint a kormány azt tervezi, hogy a rekonstrukció után a Hadrianus-palotában tennék állandó közszemlére a Seuso-kincseket. Ez azonban a legtöbb szakértő szemében merő dilettantizmusról árulkodik, a kincseknek ugyanis semmi közük a palotához. Nem is beszélve arról, hogy ezzel a lépéssel megfosztanák a Nemzeti Múzeumot a legértékesebb kincsétől.

Ráadásul a palota rekonstrukciójához és egy világviszonylatban is jelentős műtárgyegyüttes elhelyezéséhez meg kell oldani a jelenleg ártérben fekvő sziget árvízvédelmet, ami horribilis összegbe kerülne.

A Hadrianus-palota rekonstrukciója körüli ellentmondásokról az e heti HVG-ben olvashat bővebben.

HVG