A mások mellett Bernard Malamud, Norman Mailer, Samuel Beckett és Arthur Koestler műveit magyarra ültető műfordító az Európa Kiadó szerkesztője volt, 1984 és 2004 között pedig a Corvina Kiadó igazgatója, az 1980-as években a Magyar PEN Club főtitkára. Bő másfél évtizeden át a Magyar Könyvkiadó és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökeként tevékenykedett.

Magasan jegyzett műfordítói életműve mellett nevéhez fűződik az Amerikai Magyar kulturális szótár című alapvetés valamint több műfordítói kézikönyv. Az 1980-as évek közepén jelent meg legismertebb és a történész szakmát is megmozgató A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös című kötete, a mostani könyvhéten pedig egykori kiadója ismét közreadta az Elemér utca három című, műfaji meghatározása szerint regénytöredékekből álló erzsébetvárosi emlékeit felidéző kötetét.

Bart István három éve a HVG Szellem rovatában mesélt mesterségéről, Günter Grass hasonlatával, a műfordítói „suszterségről”.

„A cipőkészítő mester és a fordító munkájában leginkább az a közös, hogy mindketten magányosak, és kevesek számára érdekes műhelyben hoznak létre valamit” – mondta többek között.

Bart számos író – köztük Philip Roth, Poe, Malamud, Capote, Walter Scott, Norman Mailer, Cormac McCarthy, Agatha Christie – munkáját fordította. Mindegyiket másért szerette. „Truman Capoteban azt, hogy olyan, mint egy komisz ital, amelynek rendkívül magas az alkoholtartalma. Agatha Christie egy krémes, Cormac McCarthy – aki a vesszőt a ritmus és a dinamika első számú közellenségének tartja, olyan, mint egy véres vadhús. Az utóbbival nagyon megszenvedtem, elképesztően nehéz mondatokat ír.”