Világhírű musicalfeldolgozását szégyellte, de Molnár Ferenc Liliomja nem megy ki a divatból

Végigkísérte Molnár Ferenc életét egyik legnépszerűbb karaktere, a Liliom; a Vígszínházban bemutatott darab nőcsábász rikkancsának figurájába az író magát, családjával szembeni frusztrációját is beleszőtte.

  • Papp Petra Anna Papp Petra Anna
Világhírű musicalfeldolgozását szégyellte, de Molnár Ferenc Liliomja nem megy ki a divatból

„Nem azért jöttem, mégis megütöttem” – ismeri el bűnbánóan kedvesének, Julikának számonkérő szavaira Liliom. A színdarab címszereplőjének vallomása értelmezhető úgy is, mint az író, Molnár Ferenc nyilvános bocsánatkérése és tisztelgése első hitvese előtt. A már sikeres író – aki épp A Pál utcai fiúk című regényén dolgozott – 1906-ban, 28 évesen kötött házasságot Vészi Margittal. A nála hét évvel fiatalabb, hozzá hasonlóan ambiciózus asszony újságíróként, festőként, színésznőként próbált kitörni a háztartásbeli nő szerepéből. Frigyükből egy lány született, aki később Sárközi Mártaként közismert író, lapszerkesztő lett.

Vészi Margit
Petőfi Irodalmi Múzeum

A kislány számára Molnár leginkább vasárnapi apa volt, és később sem vált szorosabbá a kapcsolatuk. Még lánya esküvőjére is csak egy képeslapos üdvözletet küldött. A korabeli, kaján pletykák szerint egyszer, amikor Molnár a lányával a budapesti állatkertben sétált, a ketrecéből kiszabadult oroszlántól úgy megijedt, hogy gyermekét hátrahagyva rémülten szaladt hazáig. Szülői hiányosságaival az író maga is tisztában volt, jelzi ezt hasonlósága a Liliom címszereplőjével, Závoczki Endrével.

A nőcsábász vidámparki rikkancs és Juli, a cselédlány szerelmi története meseszerűen indul. A kezdeti fellángolás után azonban szembetalálják magukat a hétköznapok kilátástalanságával. Liliom Julikán veri le tehetetlenségét, kedvesének azonban a sorozatosan lekevert pofonoktól sem múlik el a hintáslegény iránti rajongása. Amikor a naiv lány teherbe esik, Liliomban is felélednek az apai érzések. Más lehetőséget nem látva rablással próbál pénzt szerezni, ám a cimborájával kitervelt akció kudarcba fullad, s mivel a börtöntől mindennél jobban retteg, elfogása előtt szíven szúrja magát.

Liliom ( Hajduk Károly) és Juli ( Szilágyi Csenge). Meztelen valóság
MTI / Balogh Zoltán

A színmű második részében, a túlvilágon a mennybéli ítélőszék 16 év gondolkodási időt szab ki rá, ezután visszatérhet a halandók közé, hogy jóvátegye a bűneit. De hiába a hosszú idő, Liliom nem változik érdemben, a földre tartva egy lopott csillagot visz a már bakfiskorba ért lányának, aki vonakodik elfogadni az ajándékot. A visszautasítás Liliomot annyira felbosszantja, hogy ismét eljár a keze, a mennyei bírák ítélete (és Molnár önítéletnek tekinthető színházi „végszava”) az örök kárhozat.

Mozgóképek

Látványos színpadi elemekkel spékelte meg Molnár Ferenc Liliomjának alapmotívumait a színészi alakításai mellett már rendezőként is többszörösen bemutatkozott ifj. Vidnyánszky Attila. A Szent István körúti teátrum egykori házi szerzője talán legismertebb, az idén 110 éves színművének párbeszédes részeit a rendezéseiben a mozgásnak mindig különleges szerepet szánó ifj. Vidnyánszky pantomimmal meséli el. Ilyen a kártyacsata-jelenet, amikor a rablásra készülődő Liliomtól a reménybeli zsákmányt nyeri el a társa, Ficsúr. Arra a hírre, hogy Juli terhes, Liliom nem szövegben mondja el zavaros lelkiállapotát és cikázó gondolatait, hanem a rendező nyugtalan ritmusú zenével és villódzó fényekkel érzékelteti. A merész technikai megoldások a túlvilági jelenetekben talán még jobban működnek. A rendező értelmezése szerint a purgatórium nem fortyogó üst, hanem egy kispolgári ízléssel berendezett, csipketerítős, bürokratikus (só)hivatal. A formai szempontból kísérletező kedvű előadás mindazonáltal moralizálástól mentesen őrzi meg Molnár Ferenc darabjának eredeti humorát és drámaiságát. A címszereplő Liliomot pedig a sovány testalkatú és simlis mosolyú Hajduk Károly olyan zsivánnyá formálja, akinek még a gaztettei is megbocsáthatók.

A Liliom Molnár zátonyra futott első házasságának lenyomata. A hamar megromlott együttélést követően az írót bűntudat és álmatlanság gyötörte. Az átvirrasztott éjszakák ihlették az Altató című novelláját, ebben bukkant fel először a városligeti körhintás alakja. Ezt a rövid írást bővítette színdarabbá, amelyet 1909 decemberében a Vígszínházban állítottak színpadra – nem mondható, hogy átütő sikerrel. A Jób Dániel által rendezett előadást 1919-ben felújították, a címszerepet Csortos Gyula vette át. „Vadabb, jasszabb, lázadóbb, cinikusabb, alfonzabb, félelmesebb; mintha csak rá lenne írva a szerep” – áradozott annak idején az utóbb Hyppolitként filmklasszissá vált színész alakításáról a Budapesti Hírlap kritikusa.

A hazai reprízzel párhuzamosan induló bécsi és berlini bemutatók hírére még Giacomo Puccini is bejelentkezett. A színdarab operaátiratát azonban Molnár, számos levélváltás után, elhárította – sokak szerint attól tartott, hogy nevét az olasz zeneszerzőgigász elhomályosítja. (Az író egyik unokája, Horváth Ádám tévérendező a HVG-nek írt korábbi visszaemlékezésében azt állította, hogy a két művész levelezését Vészi Margit megőrizte, akivel Molnár, közös gyermekük miatt, később is kapcsolatot tartott. A fennmaradt 28 levelet az 1960-as évek végén árverésre bocsátották; az ebből befolyt pénzből a fiatal rendező tanulmányútra utazhatott a BBC londoni központjába.)

A Liliomot utóbb mégis megzenésítették, a Richard Rogers–Oscar Hammerstein amerikai rendezőpáros 1945-ben készített belőle musicalt. A Carousel című Broadway-sikerdarab betétdalait még ma is dúdolják a tengerentúlon, ahol Molnár színpadi szerzőként is befutott. (Nem beszélve arról, hogy a Liverpool focicsapatának legendás You'll Never Walk Alone című himnusza is az egyik betétdal feldolgozásából származik.) Az 1939-től New York-i emigrációban élő író műveit rendszeresen játszották a Broadwayn; az Egy, kettő, három című színművéből a legendás rendező, Billy Wilder készített sikeres filmet. A honvággyal küszködő, mind depressziósabb író az „új” Liliom diadalútját ekképp kommentálta magyarországi barátjának, Incze Sándornak, az egykori bulvárszaklap szerkesztőjének írott levelében: „Micsoda szégyen ilyen ócska dologból élni! (...) Éppen olyan, mintha te a régi Színházi Élet-példányokat árulnád a Times Square-en!” (A Carouselt 1999-ben a Time magazin az évszázad legjobb musicaljének választotta, legutóbb tavaly játszották a Broadwayn.)

Varsányi Irén és Csortos Gyula Liliom 1909

Liliom alakja nem csak az írót kísértette élete végéig. Halála után hat évvel, 1958-ban jelent meg Erzsébet húgának Testvérek voltunk című memoárja, amelyben fájó emlékként idézte fel gyermekkori éveiket, amikor az író – úgymond egy „Óriás főkirály” parancsára – őt is rendszeresen elverte. S talán a házasságait, párkapcsolatait is végigkísérő, tettlegességbe torkolló agresszivitás miatt vésette Molnár sírkövére a harmadik felesége, Darvas Lili színésznő a férje-ura leghíresebb színművének nevezetes mondatát: „Te most csak aludjál, Liliom.”

PAPP PETRA ANNA