szerző:
BI
Tetszett a cikk?

A PISA-eredményekből kiderül, hogy semmi köze nincs a jó teljesítményekhez annak, hogy mennyit tanulnak a gyerekek. Sőt egy szinten túl az sem számít, mennyi pénzt fordít az állam az iskolákra.

Az ezredforduló óta háromévente rendezik meg a PISA nevű nemzetközi tanulói teljesítménymérést. A 2018-as eredményeket a napokban hozták nyilvánosságra, mint írtuk, ez továbbra is rendkívül kedvezőtlen képet mutat a magyar 15 évesek matematikai, természettudományos és olvasás-szövegértési teljesítményéről.

Noha néhány (hibahatáron belüli) ponttal javultak az eredmények, azok nem érik el a 2009 és az előtti magyar értékeket, és továbbra is a nemzetközi átlag alatt vannak. Nagyjából ez azt jelenti, hogy a magyar oktatás stabilan tartja az alacsony színvonalat. „Regionális összehasonlításban még szomorúbb a kép, mert kiderül, hogy Szlovákiával együtt megrekedtünk félúton egy közép-európai és egy balkáni teljesítményszint között. Tartósan leszakadtunk a régiós országoktól. A jó hír az, hogy még nem értük el azt a mélységet, amit Szerbia, Montenegró vagy Bulgária” – mondta Radó Péter oktatáskutató, aki bővebben itt fejti ki, mi lehet a tartós eredménytelenség mögött.

Sok tanulás: nem biztos, hogy jó teljesítmény

Lehet, hogy keveset tanulnak a gyerekek, és ezért nem teljesítenek jól? A PISA-jelentésből az is kiderült, hogy nem feltétlenül.

©

Olvasás-szövegértésben például a Kína nagyvárosaiból álló csoport, valamint Szingapúr és a szintén Kínához tartozó Makaó végzett a dobogón, Hongkong lett a negyedik, őket Észtország, Kanada, Finnország, Írország, Korea és Lengyelország követi.

A jelentésben van egy ábra, ami azt mutatja, hogy hol, mennyi időt töltenek tanulással a gyerekek. És az látszik, hogy a TOP10-be bekerült országok tanulói közül vannak olyanok, ahol valóan rengeteg időt fordítanak a tanulásra, és van olyan is, ahol kifejezetten keveset.

A listát vezető távol-keleti országok nem csak a teljesítménylistát vezetik, hanem a tanulással töltött időtartamokét is. A mostani PISA-n abszolút nyertes kínai nagyvárosokban élő diákoktól csak az Egyesült Arab Emírségekben sínylődnek többet a tanulással a gyerekek. Már ez is mutatja, hogy pusztán a tanulási idő semmit nem jelent, hisz míg a kínai városok taroltak, az Emírségek diákjai mélyen az átlag alatti pontszámot produkáltak. Szingapúrban szintén extrém sok órát tanulnak a diákok, és ott meg is van az eredménye.

De talán még érdekesebb a másik oldal. A felmérésben részt vevő 79 ország közül Finnországban fordítanak a legkevesebb időt – mindössze 36 órát hetente – tanulásra a gyerekek. És ennek ellenére 2000 óta mindig PISA-éllovas az ország. A többi TOP10-be került országban nagyjából az átlag (44 óra) körüli a tanulásra fordított idő.

A magyar gyerekek pedig átlagos tanulási idővel átlag alatti teljesítményt érnek el.

A jelentés szerint mindebből az következik, hogy nem feltétlenül a sok tanulás a jó eredmény titka, inkább a hatékony, korszerű tanulás.

Sok pénz: ez sem biztosíték a jó iskolára

Talán sokakat meglepő az az ábra is (igaz, korábban is voltak ilyen megállapítások), ami az egyes országok az oktatásra szánt költségvetési ráfordításait és annak a tanulói teljesítményekre gyakorolt hatásait vizsgálja.

©

Az derül ugyanis ki ebből, hogy az oktatásra fordított anyagi források önmagukban nem garantálják a jó eredményeket. Van egy szint, ameddig van összefüggés az államok oktatási büdzséje és az iskolarendszerek teljesítménye között (e szint alatti ráfordítások biztosan alacsony színvonalú oktatást eredményeznek), de a fölött már nem hatnak az anyagi ráfordítások a tanulói teljesítményekre.

A legszélsőségesebb példa erre Katar, ami magasan a legtöbb pénzt öli az oktatásba, ám a tanulói teljesítmény-lista alsó harmadába tartozik. Luxemburg költ még nagyon sokat (az átlag több mint dupláját) az iskolákra, ehhez képest a nemzetközi átlagot sem érik el a diákjai.

A jelentés Észtország és Litvánia példáját emeli ki, mindkét ország nagyjából ugyanannyit fordít tanulónként az oktatásra, mégis előbbi kifejezetten jól teljesített a PISA 2018-on, utóbbi pedig átlagosan, köztük 40 pontnyi különbség van az olvasás-szövegértésben. (Hogy mitől jó az észt oktatás, arról itt írtunk bővebben.)

Itt is az a helyzet tehát, hogy a sok pénz mellett, ha nincs korszerű, hatékony oktatási rendszer, akkor nem lesz látványos eredménye a ráfordításoknak.

Magyarország jóval az OECD-átlag alatt finanszírozza az oktatást, ehhez képest a magyar teljesítmények kifejezetten jónak mondhatók. Azaz nemzetközi összehasonlításban ennyi pénzből még rosszabb tanulói teljesítmények lennének elvárhatók. Másképp fogalmazva: ilyen kevés pénzből szinte csodát művelnek a magyar pedagógusok, hogy csak a regionális versenytársainktól szakadtunk le, de nem süllyedtünk le a balkáni szintre.

 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!