Előbb a sznobizmus csúcsának tartották, utána végigment rajta a történelem

A szomszédok eleinte meg voltak rökönyödve: a dísztelen homlokzatot, a nagy üvegfalakat látva azt hitték, hogy a gazdag textilkereskedőék gyárat építenek a lakóházak közé. Pedig csak arról volt szó, hogy a luxusvillát belülről kifelé, a funkciójának megfelelően tervezte 1929-ben Ludwig Mies van der Rohe, aki később a Bauhaus utolsó igazgatója lett.

Az elképzelés bevált. Aki Brnóban most, a száz éve alapított Bauhaus-iskola jubileumi évében belép az immár a világörökséghez sorolt Tugendhat-villába, lakhatónak, sőt vonzónak is találhatja az épületet, amely a modernizmus mindmáig divatos jegyeit viseli. A legutóbbi rekonstrukció eredményeképpen a ház ma olyan, mintha épp a frissen beköltözőkre várna, a virágok már az asztalokon, a Mies és társa, Lily Reich által tervezett bútorok (újragyártva) a helyükön. Köztük ismerős darabok: a nevezetes csővázas Bauhaus-ülőalkalmatosságok közül a Brno- és a Tugendhat-székek épp ehhez a házhoz készültek.

Facebook / Vila Tugendhat

A pénz nem számított; a telket és a házat nászajándékba kapta a város egyik leggazdagabb vállalkozójának lánya, Grete Löw-Beer, amikor hozzáment a hasonlóan jó családból való Fritz Tugendhathoz. A korlátlan büdzsének is köszönhetőek az akkoriban újdonságnak számító műszaki megoldások. Az óriási nappali-étkező-könyvtár négy hatalmas üvegablaka közül kettő villanymotor segítségével, gombnyomásra a pincébe süllyeszthető. Az alagsorban egyszerű szerkezetű, de ma is működő klímagépház található, amely a most használatos hűtőközegek feltalálása előtt a légáramlás ügyes szabályozásával oldotta meg a teljes épület hűtését, fűtését és (cédrusforgácsok beiktatásával) a levegő illatosítását.

Lakóházban úttörő megoldásnak számított az építés idején, hogy tartófalak helyett karcsú acéloszlopok hordozzák a födémek súlyát. Ez tette lehetővé a padlótól plafonig, saroktól sarokig húzódó hatalmas üvegfalak beépítését.

Facebook / Vila Tugendhat

A keresztprofilú pillérek annyira jellemzik az „üvegházat”, hogy a mai múzeum logójául is ezt a formát választották. Az oszlopok ugyanakkor szinte elbújnak a szem elől: krómozott (vagyis akkoriban szintén igen modern) burkolatuk tükröződése álcázza őket. A villa igazi Gesamtkunstwerk, azaz összművészeti alkotás: nemcsak az épület, hanem a bútorok, lámpák, textilek, dísztárgyak is Mies és Reich munkái, de legalábbis az ő válogatásuk.

Hogy lakható-e a Tugendhat-villa, az nem pusztán költői kérdés. A maga idejében Mies alkotása megosztotta a szakmai közvéleményt. Bírálat tárgya volt például, hogy az alaprajz, főképp a fölső szint hálószobáinál, bonyolult és nem célszerű. Akadt, aki Mies szemére vetette, hogy sikeres alkotása, az 1929-es barcelonai világkiállítás pár hónappal korábban megnyílt német pavilonja nyomán építette a Tugendhat-villát (ez stimmel is), de nem figyelt oda a praktikus szempontokra. A Tugendhat házaspár azonban rácáfolt a fanyalgókra, kis híján nyolc boldog évet töltött a lakásban, mígnem a zsidóüldözés elől 1938 márciusában, éppen idejében, előbb Svájcba, majd Venezuelába menekültek.

A korabeli kritika további célpontja volt, hogy a luxusvilla a sznobizmus csúcsa. A rongyrázást főképp azok a kiábrándult baloldaliak fogadták ellenségesen, akik mindaddig azt várták a modern építészettől, hogy a munkásoknak is elfogadható árú, ugyanakkor kényelmes, tágas, világos lakásokat tervezzen. Ehelyett viszont azzal szembesültek, hogy a kapitalisták könnyedén magukévá tették az új formanyelvet. Igaz, ami igaz, a Tugendhat-villa árából nagyjából 30 átlagos családi ház épülhetett volna.

A kritikák ellenére a brnói villa kultikussá vált, jórészt egy amerikai műbíráló és múzeumi kurátor, Philip Johnson jóvoltából. Ő a világ legszebb házaként könyvelte el, és a katalógus címlapjára tette, amikor 1932-ben New Yorkban a Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) kiállítást szentelt a modern nemzetközi építészetnek.

Az épület később keresztülment mindenen, ami a múlt században Kelet-Közép-Európában elképzelhető volt: előbb a nácik, aztán a szovjetek kezére került, utána működött benne balettiskola és gyermekkórházi részleg. Első újjáépítése – amelyhez még Grete Tugendhat adott tanácsokat – az 1968 utáni politikai bekeményítés miatt meg sem kezdődött. Most viszont a villa keresett turistacélpont, látogatásához több hónappal előre kell bejelentkezni.