„Életemben először tényleg kiegyensúlyozott és boldog vagyok, annak ellenére, hogy amit csinálok az egy szélmalomharc, de hát mindig van olyan, hogy eláll a szél" – mondja Frenk, amikor arról kérdezzük, milyen körülmények között készült a címében kétértelműséget sugalló új lemeze. „A politikai megnyilvánulásoktól tartózkodom, bár rendkívül érdekel a dolog, mert egyáltalán nem mindegy, hogy ki dönt a fejünk fölött, de nem vagyok hajlandó bedőlni bunkó, pitiáner senkiháziaknak és az uszításnak. Több barátom is belefolyt és belefolyik ilyen dolgokba, amiért becsülöm is őket, hogy így állják a sarat, de ebből egyszerűen nem lehet jól kijönni. Te akkor is csak egy zenész maradsz, akit, ha akarnak, megesznek reggelire. Persze, ha nagyon népszerű vagy, akkor kicsit már nehezebb dolguk van” – teszi hozzá.

Frenk, azaz az 1977-es születésű Torma Gábor, akit a közkeletű fordulat David Bowie legjobb magyar tanítványaként aposztrofál, 2006-ben jelentette meg első nagylemezét Szívzörejek címmel, amit 2010-ben követett a Nagyvárosi éjszakák (nagyváros-rajongása azóta sem hagyott alább, „Nekem a legmeghatározóbb kulturális hatás az a pesti éjszaka” – mondja), 2012-ben a Minden ellen, 2015-ben a feldolgozásokat tartalmazó Songs For Jelena, 2017-ben pedig a legutóbbi stúdióalbum, a Magyar Pszicho.

Frenk multiinstrumentalista, korábbi lemezein is a kezében tartotta a kreatív kontrollt, nem csak maga írja a dalokat, de a legtöbb hangszert is maga szólaltatja meg a stúdióban. Ez alkalommal sem volt másképp.

„Miután otthon megírtam a dalokat, a stúdióban feldoboltam az alapokat, amikre Giret Gábor a zenekar basszusgitárosa lehengerlő stílusérzékkel felnyomta a basszusszólamokat, ezekre pedig feljátszottam az összes többi hangszert és felénekeltem a szövegeket. Ezután Vastag Gábor, aki az általam vezetett díszes kompánia gitárosa és a lemez társproducere, varázsolt mindebből tudományos-fantasztikus módon igen egyedi hangzású anyagot. Rendkívüli aprólékossággal nyúlt bele a számokba, hangszerelésekbe. Imádok vele dolgozni, igazi muzsikus és szakember is egyben. Ja, és feltolt két irdatlan gitárszólót, meg egy szitárszólamot is.”

Új nagylemeze az eddigi talán legpoposabb Frenk-lemez, persze nem a dolog kommersz, hazai, rádióslegeres értelmében, hanem a pop kifejezés legnemesebb és legizgalmasabb értelmében. „Én kicsit egy ilyen huszadik századi csóka vagyok, és van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy még mindig szeretek nagy ívű kompozíciókban gondolkodni a popzene keretein belül, leszarva azt a tényt, hogy ennek jelen pillanatban nincs piaca, és általában az embereknek a nagy rohanásban nincs idejük ezeket végighallgatni. Ez engem egyáltalán nem érdekel. A lényeg, hogy nekem ez egy kifogyhatatlan örömforrás, és vannak olyan általam tisztelt és tesztelt polgártársaim, akiknek ez szintén örömet okoz”.

És akkor, íme, az új Frenk-lemez, teljes egészében:

Ha a lejátszásssal gond lenne, akkor kattintson ide!