Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az elmúlt napokban két interjúban is kifejtette, mit gondol a magyar irodalomról és a magyar írókról. A Pesti Hírlapnak azt fejtegette, hogy az „exportra termelő írók” szerinte nem magyar írók: „Csak magyarul írnak, mert nem tudnak más nyelven írni. De nem a magyar olvasókat akarják megszólítani. Ezzel nekem nincs bajom, de úgy gondolom, hogy ezekre az írókra közpénzt nem érdemes szánni.”

A főigazgató szavaira a Szépírók Társasága a Facebookon reagált.

Mint írták, érdekes elmejáték azon merengeni, ki számít magyar írónak.

A magunk részéről e játékban nem kívánunk részt venni, annál is inkább, mert nem ismerünk pontosabb definíciót annál, amit Esterházy Péter, alaptanterven kívüli magyar író mondott: „Ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író”.

Hozzáteszik, nem ismernek „exportra termelő” kortárs magyar írót.

Az utolsó ilyen talán Orczy Emma bárónő volt, A Vörös Pimpernel című regény szerzője. Nincs vele bajunk, és elég régen történt. A további értelmetlen vitákat elkerülendő, megadnánk még egy definíciót: „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak.” Ezt meg Illyés Gyula mondta, aki szintén kimaradt a középiskolai tantervből

– zárják a bejegyzést.

Demeter Szilárd kijelentésére Schilling Árpád is reagált, ő azt írta: „Demeter Szilárd lehet, hogy nem tud róla, de nácibeszél. Ezzel nem volna nagy gond, hiszen ma sokan beszélnek újra(!) náci nyelven, legfőképpen a miniszterelnök. Magyarországon jó befektetés nácinak lenni, mert jár érte a közpénz! Demeter Szilárd tehát kedvére büntethet és jutalmazhat.”