Otthonról adott videointerjút Alföldi Róbert Veiszer Alindának és László Pálnak. A beszélgetésben a bezártsággal járó érzések és tevékenységek mellett több közéleti és kulturális kérdést is érintettek. Kiderült, hogy Alföldi szerint „azok a színházak és alkotók, akik megpróbálnak a szó legkonkrétabb értelmében függetlenként működni, azoknak annyi”, azt pedig, hogy a Semjén Zsolt által benyújtott salátatörvény értelmében minisztériumi delegáltakkal duzzasztanák fel a színházi felügyelőbizottságokat, úgy értelmezte, hogy a színházak cenzorokat kapnak. „Ennél világosabban nem tud megjelenni az, hogy aki azt képviseli, amit mi mondunk, az kap pénzt, aki nem, ott minden el van követve az ügyben, hogy lehetetlenné tegyék. (…) Ezen már nincs mit finoman fogalmazni” – mondta.
Szó esett az Eszenyi-ügyről is, amellyel kapcsolatban Alföldi azt mondta, bár nem volt ott, amikor a Vígszínház társulati tagjai által elmondott visszaélések történtek, ő egyáltalán nem kérdőjelezi meg ezeknek az embereknek a fájdalmát és a megbántottságát. Ugyanakkor hozzátette: „Én azt szeretem, ha akkor van elintézve a konfliktus, amikor történik, nem utólag.”
„Az Enikő ennél jobbat nem tehetett volna, mint hogy visszavonja a pályázatot, de én azt gondolom, hogy egy normális helyzetben a társulat azt tudja neki mondani, hogy Enikő, ne pályázzál, mert nem szeretnénk.”
Arra a kérdésre, hogy bánja-e, hogy eredetileg ő is ott volt az Eszenyi pályázatát támogatók között, Alföldi Róbert azt mondta:
Miért bánnám?
Hiszen amikor én ott dolgoztam, én semmi ilyesmit nem tapasztaltam. És még egyszer: nem mondom azt, hogy ez nem igaz. Az ember az évek alatt hall sok mindent, de én velem nem történt ilyesmi.”
Alföldi saját bevallása szerint maga sem egy „finom rendező”, de szerinte „finomkodva nem lehet színházat csinálni.”
„Van olyan, hogy végletes helyzetet kell teremteni, hogy az segítsen a színésznek, de meg kell nézni, hogy hol a határ, ahol emberileg sérül valaki” – mondta.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
