Robinson iskolaszkeptikus gondolkodó volt, aki azt hirdette, „az iskola megöli a kreativitást”. Úgy vélte, az iskola mint intézmény elavult, és nem a 21. század problémáira reagál, nem ezekre készíti fel a tanulókat. Több könyve is megjelent magyarul, TED-előadásait pedig Magyarországon is figyelemmel kísérték.
Egyik előadásában arról beszél, hogy a mai közoktatási rendszer célja, hogy a gyerekek sikeresen felvételizzenek az egyetemre, majd egyetemi professzorokká váljanak. Ennek érdekében az iskolában egy hierarchia alakult ki a tantárgyak között, és kizárólag olyan témák kerülnek előtérbe, amelyek a munka szempontjából a leghasznosabbak (ilyen a matematika és az idegen nyelvek). A művészet pedig teljesen visszaszorul: Robinson szerint gyerekek folyton azt hallgatják: „Ne zenélj, nem leszel zenész. Ne rajzolj, nem leszel művész!” A jelenlegi sikerorientált oktatási rendszer miatt pedig rengeteg tehetséges, kreatív ember érzi magát sikertelennek.
Az oktatáskutató ezért írja azt Kreatív iskolák című könyvében: „...Nem lehet minden gyereket egyformán oktatni, ám ha úgy tanítjuk őket, ahogy a legjobban tudnak tanulni, és annak megfelelően, ami őket a legjobban érdekli, akkor hihetetlen ugrásokra képesek”. Robinson szerint a gyerekek hihetetlenül nagy kreativitással rendelkeznek, amiből azonban az iskola „ki-oktatja” őket. A jelenlegi rendszer arra nevel, hogy a tévedés a legnagyobb hiba, amit el lehet követni – vélte.
Robinson három területet jelölt meg, amelyek fejlesztésével jobbá tehető az oktatási rendszer. Eszerint az iskolának:
a különbözőséget kell elősegítenie, méghozzá széleskörű tantervvel és az egyéni tanulási folyamat támogatásával,
a kíváncsiságot kell előtérbe helyeznie a kreatív tanításon keresztül (amihez magas színvonalú pedagógusképzés és -fejlesztés szükséges),
nem a tesztekre és a számonkérésre kell helyeznie a hangsúlyt, hanem a kreativitás ösztönzésére, alternatív didaktikai folyamatok bevezetésével (így az oktatást az intézményekre és a tanárokra bízza).
Mintha személyes történetében mondaná fel a kormánypolitika kritikáját, olyanok Füle Zsigmond első tapasztalatai a munka világában. Ő az a 18 éves, bácsborsódi fiatal, aki keresztkérdéseket tett fel Lázár Jánosnak bajai fórumán, és panaszára, miszerint keveset keres, a miniszter úgy válaszolt: rossz helyen dolgozik.