Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
Mindannyian komoly áldozatot fogunk hozni, bármi is történik. Mert hasonló mértékű önfeladás még több évig egy olyan egyetemen maradni, amilyenné az SZFE várhatóan alakul, mint lemondani a képzésünkről.
Így foglalja össze a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) diákjainak helyzetét Szurdi Panni másodéves forgatókönyvíró-hallgató a HVG cikkében, reagálva az elmúlt napokban kialakult helyzetre: egyrészt kiderült, hogy nulla kredittel zárnák le a hallgatók őszi félévét, és az ígéretek szerint csak februárban kerülnének be az érvényesen megszerzett érdemjegyek; másrészt kiszivárgott 26 új tanár neve, köztük a zaklatás eltussolásával vádolt Kiss-B. Atilláéval és a kormánymédia több alkalmazottjával.
Minderről Antal Bálint ötödéves rendezőhallgató azt mondja: „Érezhető a kicsinyes bosszúvágy az egyetem blokádjáért”, olyannyira, hogy ez fontosabb, mint az intézmény céljainak biztosítása, például szenátus vagy egy rektor kinevezése, hiszen előbbire öt hónapja, utóbbira másfél éve nem került sor. Szurdi Panni ezzel együtt is úgy gondolja: „Ha nem tiltakoztunk volna, akkor mindezt sokkal simábban vitték volna keresztül, minden ugyanígy történt volna, csak rejtve, a fű alatt.” Talán csak a kreditekkel való bűvészkedés nem, amiről Heppes Áron, a látványtervező-képzés végzős hallgatója a mesterszakon azt mondja: „Ez végtelenül bosszantó. A krediteket és végül a diplomát nem előzékenységből adják, hanem azért, mert keményen megdolgozol érte, és teljesíted a követelményeket. A diplománkkal játszani embertelenség.” A hallgatók szerint a helyzet épp olyan, mintha kitépkednék a lapokat a leckekönyvükből, és megígérnék nekik, hogy majd februárban visszaragasztják azokat.
A hallgatók ugyanakkor nem terveznek semmilyen közös, demonstratív lépést, amilyen az általános kiiratkozás vagy a tanulmányok tömeges halasztása lenne. Azt mondják, az a legfontosabb, hogy mindenki önazonosan dönthessen, legyen szó akár érzelmekről, akár olyan praktikus tényezőkről, mint a diákhitel vagy az önköltség. „Egységesek akarunk maradni, folytatva az ellenállást, de ezt nem egy közös, adminisztratív lépéssel akarjuk kifejezni, mert az nem egységet, hanem kényszert jelentene. Senki nem erőszakolhatja rá a saját élethelyzetét a másikra” – magyarázza Antal Bálint. Az új tanárokról a hallgatók úgy gondolják, épp olyan ideológiai képzést adhatnák majd át a jövőbeli hallgatóknak, amivel épp a modellváltás előtt vádolták az egyetem oktatóit, ugyanakkor úgy vélik, még csak nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy
illegitim kuratórium nevezte ki őket; ez akkor is baj lenne, ha többszörös Oscar-díjas titánokról lenne szó.
A hallgatók véleményéről és érzéseiről készült teljes cikket, amelyben Csernai Mihály lemondott HÖK-elnök is megszólal, a HVG e heti számában, illetve a hvg360-on olvashatják.
