„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”

Egy 1972-es interjúban arról mesélt, hogy az ő leglelkesebb olvasói a tizenévesek, „mert ők már valamennyire értik a felnőttit, és még jól tájékozódnak a gyermekiben, tulajdonképpen megtestesítői a két generáció közötti viszonynak, vagyis annak, ami engem legjobban érdekel”.

Janikovszky Éva a Gyermekünk című lapban felhívta a figyelmet arra, hogy „a felnőtteknek van egy hatalmas, de többnyire kihasználatlan előnyük, a gyerekekkel szemben. Az, hogy ők már voltak gyerekek”. Erről azonban szerinte könnyen megfeledkeznek, pedig sokkal harmonikusabb lehetne a gyerekek és felnőttek viszonya, ha ezt nem tennék, ha a saját gyerekkorunkra nemcsak a „bezzeg az én időmben” kezdetű prédikációkkal emlékeznének, hanem beleélnék magunkat az ő helyükbe. Mint mondta, ahol pici gyerek van a családban, ott még nem hiányzik a játék, a nevetés, de az iskolásgyereknek otthon már inkább csak feladatai vannak, nevetni csak a gyerektársaságban nyílik módjuk.

„A gyerekeknek van humorérzékük, de ennek fejlesztésére nem az iskola hivatott (bár indirekt módon néha megteszi). Hivatott rá a tévé, a rádió, az irodalom, a színház, a mozi és legszűkebb környezete: a család.

Mint nevelési eszközt is nélkülözhetetlennek tartom a humort. Sokszor többre megyünk vele, mint bármi mással.

Még a felnőtt tapasztalatok átadásában is” – mondta. Hozzátette, „a képzelet csapongása, a játékosság öröme, a mozgás kívánása vagy a tiltásoktól való irtózás azt hiszem, minden világban, minden korban jellemezte a gyereket”.

Janikovszky Éva 1962-ben

Fortepan / Hunyady József

Ezek a mondatok az ars poeticájának is tekinthetők, művei ugyanis épp ettől a sajátos humortól, egyedi látásmódtól lettek népszerűek, amellyel ugyanolyan jól át tudja adni az élet hétköznapi helyzeteinek gyerek és felnőtt nézőpontjait. Janikovszky Éva köteteit már a harmadik-negyedik generáció tartja számon a kedvencei között, nemcsak Magyarországon, de a világ számos országában is.

„Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát. Mi öröm van abban? Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék.”

Első kötetét 1957-ben adták ki, amit aztán 32 további követte. Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szerez kellemes perceket szavaival. Kimeríthetetlen témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Nála a lemeznek mindig két oldala van, ezért a gyerek és a felnőtt problémáival egyaránt foglalkozik.

Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták.

Janikovszky Éva töretlen népszerűségét az is jól mutatja, hogy 2020 novemberében megjelent gyerekkori naplóját – melynek helyszíne az 1938 és 1944 közötti Szeged – egy hónapon belül után kellett nyomni.

„Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.”

Kucses Éva Etelka Nanetta néven született Szegeden 1926. április 23-án, később Kispál Évára változtatta nevét (első kötete még ezen a néven jelent meg), a Janikovszky nevet 1960-an vette fel a férje után.

Ő maga is már diákkorában részt vett baloldali tüntetéseken, és a kommunista mozgalom szegedi egyetemi szervezői között volt. Már bölcsész egyetemistaként minisztériumi állást kapott: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban kezdett dolgozni, 1952-ben bizalmi állásként Darvas József miniszter beosztottja volt.

Janikovszky Éva szobra az erzsébetvárosi új közparkban

MTI / Koszticsák Szilárd

1953–1957 között az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, majd főszerkesztője lett. Sokáig dolgozott ebben a munkakörben, 1964-től egészen 1987-ig. Eközben a Minerva Kiadó szerkesztői munkakörét is ellátta 1981–82-ben. 1987-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is munkatársa, igazgatósági tagja volt a Móra Ferenc Könyvkiadónak. 1999-től a Hölgyvilág című hetilapban is jelentek meg írásai.

1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, 1996-tól elnöke volt az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának.

Az 1950-es évektől a Bajza utca lakója volt. 2003. július 14-én halt meg Budapesten.

Az évfordulóhoz kapcsolódva Poket zsebkönyvként jelent meg az Égigérű fű című kötet, a budapesti 6szín online előadás formájában műsorára tűzi április 23. és 25. között Az úgy volt, és A lemez két oldala című darabokat. Emelett várhatóan az őszi Margó Fesztiválon mutatkozik be egy válogatás Janikovszky Éva felnőtteknek szóló írásaiból. Elkészítés alatt áll Isabelle Aboulker 12 perces kórusművének magyarországi ősbemutatója is. A francia zeneszerző a művet a Si j'étais grand (Ha én felnőtt volnék) című Janikovszky Éva-kötet alapján írta 1968-ban.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: