„Fiktív országba helyeztem ezt a történetet; nem akartam, hogy valaki Magyarországgal azonosítsa. Ugyanakkor természetes, hogy azokból a diktatórikus jegyekből indultam ki, amelyeket naponta tapasztalunk, nem csak itthon, máshol is. Disztópikus regényt képzeltem el, felmutatva olyan figyelmeztető tendenciákat, amelyek láttán elgondolhatjuk, vajon hány lépésre vagyunk attól a világtól, ahol mindez megtörténhet” – írta le a regényét Ripp Zoltán.

Úgy véli, hogy némely vonatkozásban nagyon közel állunk egyébként a regénybeli káoszhoz. De, mint mondja, főleg arra törekedett, hogy megmutassa, az elnök halálát okozó drámai tett után milyen cselekvési minták alakulnak ki azok körében, akik elviselték a rendszert vagy lázadtak ellene, illetve milyen magatartásformák jelentkeznek azoknál, akik addig fenntartották a politikai struktúrát, de most hirtelen új helyzetben találják magukat.

Ripp úgy gondolja, a regény kulcsmondatait Debor Emma szónoklatában találjuk: „Nem tudom, mi származhat egy bűnben fogant lázadásból. Talán semmi jó, csak újabb bűnök. Talán egy jobb világ.”

Az interjút az e heti HVG-ben, vagy a hvg360-on olvashatja el.