A The Cult 1983-ban alakult Bradfordban, és noha az elmúlt négy évtized alatt számos tagcsere és több szünet is alakította a zenekar pályafutását, Ian Astbury és Billy Duffy zseniális dalszerzői vénája és a köztük lévő zenei parázsnak köszönhetően a The Cult még most is képes rengeteg embert tűzbe hozni zenéjével.

Erre legjobb bizonyíték a tavaly megjelent új albumuk, az Under The Midnight Sun ugyanis ismét megmutatta, hogy a kultikus banda még ennyi idő után is tud újat mutatni. A markáns, érzelmes daloknál a hard-rock hangzás dominál, nem kihagyva a banda gyökereit jelentő goth-rockos ízeket sem. Nem véletlen: a lemez producere Tom Dalgety volt, aki korábban a Killing Joke vagy éppen a The Damned hangzásáért is felelt, az új album felvételein pedig gitáron és billentyűn is játszott.

A zenekar 1984-ben jelentette meg első lemezét, a goth-rock hangzású Dreamtime-ot, amelyet a már nagyobb sikert hozó Love követett – rajta olyan slágerekkel, mint a She Sells Sanctuary vagy a Rain –, majd az 1987-es Electric jelentette számukra a nagy áttörést. Ez a korong felkerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyv listájára is, a korábbi goth-rock hangzás helyett pedig inkább a hard-rock dominált.

A The Cult ezután tette át székhelyét Los Angelesbe, már itt jegyezték legsikeresebb, Sonic Temple című albumukat is. Olyan zenekarokkal kezdtek turnézni, mint az Aerosmith vagy a Metallica – 1993-ban az ő előzenekarukként játszottak először Magyarországon is az MTK Stadionban –, bejárták szinte az egész világot és sorra érkeztek az új albumok is. És noha a zenekar az évtizedek során kétszer is tartott szünetet, Astburyt és Duffyt valami mégis mindig összehozta. Sőt a régi számok újrajátszása helyett az alkotóvágy sem csitult és noha nem lehet őket azzal vádolni, hogy elkényeztetnek bennünket a gyakori lemezmegjelenéssel – a 2006-os újjáalakulásuk óta stabilan 5-6 évente adnak ki új lemezt –, minden munkájuk megfontolt és mesterire csiszolt.

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: