Interjút közölt a ma megjelent Mandiner Káel Csabával, az állami filmes pénzosztó szerv, a Nemzeti Filmintézet elnökével.

Mint arról beszámoltunk, tavaly már több olyan filmet mutattak be, ami állami támogatás nélkül készült, és többen is nézték őket. Konkol Máté fél évtizede kutatja a magyarországi független filmezést, megállapítása szerint tavaly másfélszer annyi filmet mutattak be az alternatív finanszírozásból dolgozó alkotócsapatok, mint az állami szerv, a Nemzeti Filmintézet (NFI). 2024-ben az NFI hat, a független producerek tíz filmmel rukkoltak elő, előbbieket az új év első napjáig 561 277 néző, utóbbiakat 589 145 ember látta, tehát nézettségben is előny mutatható ki – írta Konkol a Facebook-posztjában.

Az interjúban Káel a fenti megállapításra így reagált:

A hergelésre kétségtelenül alkalmasak az ilyen megállapítások, kár, hogy általában tele vannak részigazságokkal és csúsztatásokkal.

Ezt követően felteszi önmagának a kérdést: Mit jelent az, hogy független film?

Az NFI elnöke ezen a ponton a közvetett állami támogatásokat hozza fel: “a nálunk forgó produkciók, a hazaiak és a külföldiek egyaránt, közvetett állami támogatásként, adó-visszatérítés formájában visszaigényelhetik a gyártási költségeik harminc százalékát. A többség él is ezzel a lehetőséggel, az elenyésző kisebbség nem; ha szigorúan vesszük, csak utóbbiak tartoznak a független kategóriába.”

Az NFI-vezető sérelmezi, hogy a Semmelweis “valahogy kimaradt a nagy számolásokból”. “Igaz, hogy 2023 legvégén volt a premierje, de 350 ezer nézőjéből 200 ezret tavaly szerzett.”

A legfőbb állami filmes pénzosztó szerv feje végül arra jut:

Akármilyen furcsán hangzik is a 21. században, a mozis nézőszámokat nem lehet pontosan tudni.

Káel az állami finanszírozáson kívül készült Futni mentem sikerére is reagált. Herendi Gábor filmjének a produkció posztja szerint január 27-ig 615 000 nézője volt.

“A filmintézet több körben is támogatta a forgatókönyv fejlesztését, de az a forgatókönyv-verzió, amelyből végül elkészült a Futni mentem, nem járt nála” – magyarázza Káel, majd hozzáteszi, nem csak ez volt az elutasítás oka.

Mivel ez egy cseh film újragondolása, úgy véltük, inkább a piacra bíznánk a támogatását. Egy állami fenntartású szervezetnek ugyanis nem az ilyen típusú alkotások létrejöttének segítése az elsődleges feladata

– érvel az NFI vezetője.

Arra a kérdésre, hogy akkor milyeneké, Káel a Demjén slágerekre épülő Hogyan tudnék élni nélküled című zenés filmet hozza fel, amely már szintén meghaladta az 500 ezres nézőszámot. Káel szerint a Demjén-film esetében az “eredetiség” volt a döntő érv az állami finanszírozás mellett.

Rákay Philip több mint 7 milliárd forintból készült Petőfi-filmjéről pedig azt mondta:

A Most vagy soha! című produkciónak sokat ártott, hogy már a bemutatója előtt, látatlanban átpolitizálódott: finoman szólva is hátrányból indult.

A pozitívumok között emlegette, hogy Rákay Philip és társai produkciója iránt komoly érdeklődés mutatkozik Kínából.