Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az Insight Investment tizenkét éve rendezi meg az Év Asztrofotósa kiállítást az angliai Greenwichben. Az idei versenyre több mint 5000 pályázat érkezett hat földrészről. Az univerzum szép.

Nicholas Roemmelt (Németország): A zöld hölgy. A fotós sokat hallott a "zöld hölgyről", az északi fény különleges formájáról, de még sohasem látta, pedig többször volt alkalma a fényjelenséget fényképezni. Egy norvégiai utazáson váratlanul jelent meg neki, nemcsak zöld, hanem kék és rószaszín ruhában. (Canon EOS R)
©
Tom Archer (Egyesült Királyság): Magányos fa északi fényben. A fényképész sétára indult a szálloda környékén a kellemesen csípős, –35 fokos lappföldi éjszakában. A fát már kinézte magának, a köd elvonulására várt, és az ég kitisztulásával feltűnt az auróra. Egy órát fényképezhetett, mielőtt a gépe felmondta a szolgálatot a fagyban. (Nikon D850)
©
Krisztina Makejeva (Oroszország): Izland. Az izlandi tél meglehetősen szeles, igen stabil állvány kell az ég fotózásához. Az északi fényre vadászók sokszor órákig várnak egy helyben, amíg elkészíthetik a tökéletes képet.
©
Nicolas Lefaudeux (Franciaország): Az Androméda karnyújtásnyira. Meglepően közel hozza az Androméda galaxist a fotós, noha kétmilió fényévre van tőlünk. A trükkhöz speciális közdarabot készített a távcső és a fényképezőgép közé, amely szögben tartja a gépet. Az így keletkező elmosódás a kép szélein olyan benyomást kelt, mintha sokkal közelebb lenne a csillagrendszer. A fotó első helyezést ért el.
©
Mark Hanson (USA): NGC 3628 és háromszázezer fényéves farka. Az NGC 3628 jelű galaxis népszerű célpont az amatőr csillagászok körében, mivel látványos porfelhőt húz maga után. Mint a legtöbb csillagászfotó, ez is számtalan kép összefőzéséből született, a fotós öt éven át örökítette meg a galaxist. Célja az volt, hogy mélységében mutassa meg az elnyúló, 300 000 fényév hosszú fátylat.
©
Juan-Carlos Munoz-Mateos (Spanyolország): A Nagy Magellán-felhő támadása. A fotó a Paranal csillagvizsgáló távcsövéhez tartozó négy lézersugarat mutatja meg. Ezek segítségével mérik be a légkör turbulenciáit, hogy ezeket kiiktathassák a kép feldolgozásánál, ami különösen éles eredményt ad.
©
Alain Paillou (Franciaország): A Tycho-kráter vidéke színesben. A Tycho a Hold egyik legismertebb krátere, amit egy böhöm aszteroida okozott, a becsapódás szerteszét szórta a Hold és a aszteroida anyagát. Még látványosabb, ha a fotó megmutatja a talaj színét is. A színekért főleg üvegbe olvadt fémoxidok felelősek, a kék titánt, a vörös vasoxidot jelez. A fotó összességében megmutatja, hogy a Hold sokkal összetettebb, mint gondolnánk.
©
Ethan Roberts (Egyesült Királyság): Részleges holdfogyatkozás felhőkkel. A kép a 2019-es holdfogyatkozáskor készült. A Föld árnyéka a Hold felső felére vetül, a narancs árnyalatot a légkörön megtörő napfény okozza.
©
Daniel Koszela (Lengyelország): Holdbázis. Telihold a Krkonoše hegység legmagasabb csúcsa felett. 1602 méteren. Az épület egy meteorológiai állomás, tőle jobbra egy kápolna látható.
©
Alexandra Hart (Egyesült Királyság): Folyékony napfény. A Nap felszíne látszólag unalmasan egyhangú, ám közelről, a megfelelő szűrőkkel nézve csupa mozgás. A képen csillagunk fortyogó bőre látszik, a száz kilométer vastag külső réteg. Az egyes hámsejtek ezer kilométeres méretűek.
©
Filip Ogorzeski (Lengyelország): 145 másodperc sötétség. Napfogyatkozás 2019. július 2-án. A fotó Chiléig utazott a minimalista felvételért, amellyel a természet hirtelen elhallgatását akarta megmutatni; mint írja, azt, amikor a madarak fészkükbe menekülnek, csak ez nem látszik, mert sötét van.
©
Alan Friedman (USA): Ultraibolya. Speciális naptávcsővel készült kép, az ibolyántúli sávhoz közeli spektrumban készült. Ebben a tartományban szokatlan textúrát ölt a Nap.
©
Schmall Rafael (Magyarország): A technológia börtönében. A Hattyú csillagkép Albireo kettőscsillagát ábrázolja a fotó, körülötte a műholdak nyomaival. Vajon mennyi lesz belőlük jövőre? – kérdi a művész, aki szerint akár több ezer fényponttal többre számíthatunk. A tömegesen felbocsátott műholdak bizony megnehezítik az asztrofotósok dolgát, de egyébként műholdat fellőni sem éppen könnyű.
©
Tian Li (Kína): A világegyetem szíve. Maga a fotós látható itt, amint egy rádióteleszkópra mászik fel éppen, háttérben az M8 és az M20 csillagködök. Természetesen ez is több képből összerakott alkotás.
©
Yang Sutie (Kína): AZURE rakéták. A gyanútlan fényképész nem tudhatta, idegen civilizáció jeleit fotózza-e éppen Észak-Norvégiában. Csak másnap értesült róla, hogy kutatórakétákat örökített meg, amelyek gázokat bocsátottak ki a felső atmoszférában, hogy felmérjék a szelek mozgását.
©
Łukasz Sujka (Lengyelország): Az űr közöttünk. Nem volt egyszerű elkapni a Hold és a Jupiter együttállását, a kompozíció pedig azt érzékelteti, hogy az űr nagyon tágas, ezért nincs semmi a Hold és az óriásbolygó között.
©
Martin Lewis (UK): Odaát. A fénykép bénának tűnik, viszont az Uránuszt ábrázolja, ami nagyon messze van, a fotó elkészültekor körülbelül hárommilliárd kilométerre. Ahhoz képest nem csekélység, hogy még a jégsapkája is kivehető.
©
Thomas Kast (Németország): Égfestés. Lappföldön kapta le a versenyző a sarki sztratoszférikus felhők és a lenyugvó nap fényének összjátékát.
©
Stefan Leibermann (Németország): Sivatagi varázslat. A fotós három éjszakát virrasztott a jordániai sivatagban, amíg sikerült a vörös dűne fölött kitárulkozó Tejutat megörökítenie.
©
Weijian Chen (Kína): Az Univerzum hangja. Valójában a Népi Felszabadító Hadsereg egyik radarállomása.
©
Peter Ward (Ausztrália): Kozmikus pokol. Az NGC 3576 csillagköd, amelyet azonban szoftveres segítséggel megszabadítottak a csillagoktól, és át is színezték. A fényképész a hazáját sújtó erdőtüzekre gondolt közben.
©
Connor Matherne (USA): Delfin-köd. Az Sh2-308 jelű köd, amely a középen látható csillagról leváló gázfelhőből áll. A csillag hamarosan szupernovává lesz, vagyis felrobban, de azt mi már nem érjük meg.
©
Min Xie (USA): Elefántormány. Az IC 1396 felhő, amelyet városi, fényszennyezett környezetből vett fel a fotós.
©
Tóth Bence (Magyarország): Hullámok. A Kalifornia-köd középső régiójában kirajzolódik a természet energiája, szökőárra emlékeztetve. A kép elnyerte a Sir Patrick Moore-díjat, ami a legjobb új versenyzőnek jár.
©
Alice Fock Hang (Reunion), 11 éves: Négy bolygó és a Hold. Az ifjú fotós egyszerre fényképezte le a Vénuszt, a Merkúrt, a Jupitert és a Szaturnuszt, és még a Hold is ráfért a csoportképre. Egyébként a Plútó is arra járt éppen, de természetesen a képen nem látható.
©
Thea Hutchinson (Egyesült Királyság), 13 éves: Napocska. Két képből készült kompozit, a tehetséges gyermek egy speciális naptávcsövet használt.
©
Xiuquan Zhang (Kína), 12 éves: Fényhíd az égen. A fotó készítője anyukájával látogatott Izlandra, ott kapta lencsevégre a varázslatos északi fényt.
©
Winslow Barnford (USA), 15 éves: Ütközőpálya. Az Androméda-galaxis, és két törpegalaxis mellette, amelyekkel egyszer majd összeütközik, de ne álljunk addig fél lábon. A fiatal fotós otthona tetejéről, erős fényszennyezés ellenére készítette el a képet.
©