A kapitalizmus első igazán mély összeomlását ismert módon az 1929-es nagy gazdasági világválság hozta. Mértékét tekintve ezt azért érezzük kiemelkedőnek, mert nagyságrendileg két számjegyű visszaesést okozott a foglalkoztatásban és a kibocsátásban. A krízisre a rendszer a keynesiánus gazdaságpolitika legitimálásával válaszolt: pár évtizedre, a hetvenes évekig elfogadta, hogy a magángazdaság nem képes az önkorrekcióra, az államnak szerepe van a kereslet visszapumpálásában értelmes gazdasági beruházásokkal.

A második világháború után kialakultak a jóléti államok. Ennek fő oka a gazdasági világválságra adott reakció, a munkásságnak a világháború alatt tett ígéretek és a Szovjetunió konkurenciája voltak. A német Sozialmarktwirtschaft a Wirtschaftswunderhez (a "gazdasági csodához") vezetett. A brit jóléti állam olyan sikeres volt, hogy a hatvanas években miniszterelnökük már azt mondhatta az angoloknak: „még sosem éltetek ilyen jól!”. Az etatista jóléti állam időszakát a franciák a „dicsőséges harminc évnek” nevezik.

A skandináv jóléti államok mind a mai napig prosperálnak, és gyakorlatilag egyedüliként maradtak talpon a jelenlegi válság után is. A hetvenes években azonban öt sokk is megrázta a kapitalista világgazdaságot - írja a blog szerzője. A teljes bejegyzést elolvashatja a Pogiblogon.

Az alábbi videóban - ugyanazt az időskálát alapul véve, mint a Pogiblog szerzője - Glenn Beck mutatja be, hogyan értéktelenedett el az USA fizetőeszköze.