Tud-e olyan gazdaságtörténeti korszakot, amikor 10 vállalkozásból 9 megbukott? Érdekes lehet-e annak a Webvan nevű vállalatnak az esete, amelyet 2 éven belül előbb 800 millió dollárra értékeltek a befektetők, majd úgy zárta be a boltot, hogy egy centet sem adott érte senki? A marylandi Smith School of Business és a technológiai szektorban tevékenykedő elemzőcég, a Webmergers.com szerint az internetkorszak nagy szárnyalása és bukása olyan periódusa volt az üzleti életnek, amelynek tanulságait nem kellene hagyni veszendőbe menni. Éppen ezért Businessplanarchive.org néven online archívumot hoztak létre, amelyben minden, a dotkom cégekkel kapcsolatos üzleti tervet, marketingstratégiát, de még a menedzsment és a kockázati tőkebefektetők közötti levelet is szívesen eltárolnak. "Ha nem tanulunk a múlt hibáiból, arra leszünk ítélve, hogy a jövőben újra elkövessük őket" - tartják a szájt létrehozói. A projektet David Kirsch professzor vezeti, aki meg van róla győződve, hogy ha a nagy bukások történetét nem regisztrálják, azok örökre elvesznek a jövő üzletemberei számára.
A neten korábban is lehetett találni olyan portálokat, amelyek az internetes vállalkozások tündöklésének és bukásának állítottak emléket, több-kevesebb iróniával. A Startupfailures.com például a valaha a netes iparágban dolgozottak számára jelent kikötőt: megoszthatják egymással többnyire keserű tapasztalataikat. A hozzászólásokból olyan tanulságok vonhatók le, mint hogy semmiképpen ne családtagjainkat nevezzük ki a frissen alapított vállalkozás kulcspozíciójába, ugyanis később, amikor csőstül jönnek a gondok, meglehetősen kellemetlen élményeink lesznek (ki rúgná ki saját unokahúgát a HR-igazgatói posztból?). Egy kaliforniai fiatalember a cégek tőzsdére vitele ellen érvel: öt olyan vállalatnál dolgozott, ahol ahelyett, hogy az üzletre koncentrált volna a menedzsment, folyamatosan az IPO-t (Initial Public Offering - tőzsdei részvénykibocsátás) tervezgették. "Az egyik cég 29 millió dollárt kapott egy kockázati tőkebefektetőtől - olvasható a visszaemlékezésben -, amelyből 28 milliót 6 hónap alatt pizzákra, céges autókra, TV-hirdetésekre és PR-re költöttek, mondván, hogy ez milyen jól mutat majd, ha a cég tőzsdére megy." A Webmergers.com szerint 2000 januárja óta csak az USA-ban legalább 835 internetes vállalkozás ment csődbe, így nem csoda, ha a kiábrándult vállalkozóknak a legtöbb tapasztalata abban van, hogy terveikből mi volt az, ami nem vált be.
A nagy bukások egyik legszórakoztatóbb kommentátora az immár legendás Fuckedcompany.com webszájt, amelynek "deadpool" rovatában a látogatók a bajba jutott vállalatokról szóló híreket pontozhatják. A szájton a cég problémájának komolyságát is osztályozhatják a játékosok, az adható pontok mennyisége a beérkezett hír függvénye: egy egyszerű leépítésért sokkal kevesebb adható, mint amikor egy vállalkozás becsukja a boltot. A "Hírességek csarnokába" csak az igazán nagy bajba jutott cégek kerülhetnek, eddig összesen 677 darab ékességgel gazdagodott a lista.
A Businessplanarchive.org azonban messzemenőkig komoly vállalkozás: szemben a fenti szájtokkal, Kirsch professzorék azokat a valódi üzleti dokumentumokat akarják összeszedni, amelyekre az internetes vállalkozók még alig két évvel ezelőtt is úgy néztek, mint sikerességük és jól megpakolt bankszámlájuk zálogára. A kutatócsoport az üzleti terveken kívül az egyéni ambíciókra is kíváncsi: meg akarják fejteni, hogy miért hagyta ott sok családos ember a jól fizető, biztos állását, hogy a beígért részvényopciókért cserébe egy start-up cégnél kezdjen dolgozni. Egy ma 21 éves fiúnak 14 millió dollárt érő részvénycsomagja volt, amikor cégét a tőzsdére vitték - ma azonban mindössze 55 dollár van a bankszámláján. "Nem megy el nap anélkül, hogy a fiú ne verné a fejét a falba: miért nem adtam el akkor a részvényeimet" - idézi fel Kirsch professzor a BBC-nek a fiatal vállalkozó történetét. Talán ha ő is leírja történetét, a vállalkozók következő generációja valamivel okosabban csinálja majd.
