A Napster2.0 legális, fizetős online zenei szolgáltatása karácsonykor indul - jelentette be a rövid tündöklés és látványos bukás után ismét feléledni készülő weboldal tulajdonosa, a Roxio. A Napster-sztori mára legendává lett, a felhasználók nem felejtették el a nevet. A sikerre ez önmagában mégsem biztosíték, még mindig nem egyértelmű, akarnak-e fizetni a felhasználók az online zenéért. Különösen, ha a szolgáltatást Napsternek hívják: működhet- e ezen a néven bármi, amiért fizetni kell?
Az amerikai Mac-használók számára indult iTunes példátlanul jól sikerült startja a fizetési hajlandóság előjele lehet. A zeneipar által illegásnak tartott Kazaa változatlan sikere és egyre növő mítosza azonban nem. Lehet-e a Napster névvel jól működő, fizetős zenei szolgáltatást üzemeltetni? A Roxio a flexibilis és jó minőségű szolgáltatásban bízik. Mind az öt nagy kiadóval megállapodtak, induláskor 500 ezer zeneszámhoz férhet hozzá majd a Napster2.0-felhasználó, méghozzá több kombinációban. Egyenkénti, fizetős letöltés, havi előfizetéses szolgáltatás, vagy internetrádió szerepel a választható lehetőségek között, ám egyelőre nem publikus, mit mennyiért kínál majd az oldal.
A Roxio tavaly májusban szerezte meg a Napster nevet 6 millió dollárért, s azóta erőteljes mozgásba kezdett az online zenei szolgáltatások piacán. A PressPlay-t, a Sony Music és az Universal Music Group 2001 decemberében indított szolgáltatását 35 millió dollárért szerezte meg, valamint igazgatótanácsába hívta annak az eLabs-nak az egyik vezető emberét, amely cég a Vivendi új médiával és technológiai fejlesztéssel foglalkozó cége.
A Napster a kilencvenes évek egyik legkiugróbb netes sikere volt. A szolgáltatásban a felhasználók közvetlenül egymás gépéről tölthették le az mp3 fájlokat. Az amerikai lemezipari szövetség, az RIAA képében a zeneipar hamar összehangolt támadást indított a Napster ellen: 1999-ben a legnagyobb kiadók beperelték, kalózkodásnak bélyegezve a tevékenységét. A Napster hőskora 2001-ben a szolgáltatás bezárásával ért véget, s az ingyenes zeneletöltés, fájlcserélés ma már jogi következményeket vonhat maga után.
A "Napster-élmény" tehát biztosan nem teremthető újjá, hisz a nem fizetős P2P-nek ( központi szerver nélkül működő, közvetlen számítógépes kapcsolatnak) nem is lehet konkurenciája a fizetős rendszer. Eddig az Apple iTunes-on kívül nem volt igazán sikeres fizetős zeneszolgáltatás; a MusicMatch és a PressPlay sem tört át. A netes copyright-háború csúcspontja közeleg: az RIAA fokozza a nyomást, egyéni felhasználói szinten keresi és perli be a fáljcsereberélőket. A Napster2.0 ebbe a közegbe lép be, s a háború eldőlhet. Sikere esetén végleg befellegzik az ingyenes fájlcserélő rendszereknek. Vagy mégsem? Hiszen már az ős-Napster bezárásakor is ezt jövendölték.
