A vereség után. India gyephoki csapata kikapott Angliától és nem jutott ki Pekingbe. © AP

India függetlenségének kikiáltása, 1947. augusztus 15-e óta csak tizenöt érmet szerzett az olimpiai játékokon. Megalázó mérleg a világ második legnépesebb országa számára, ahol a lakosság már 2001-ben meghaladta az 1 milliárdot, mostanra pedig újabb 100 millióval gyarapodott. India pekingi reményei nem túl nagyok: küldöttsége úgy érkezett meg a kínai fővárosba, hogy nincs velük az eddigi legnagyobb sikereket elérő gyephoki csapat. A gyephoki csapat, mely az idők folyamán a 15 indiai éremből 11-et szerzett ( ezek között nyolc aranyat) kiesett a selejtezőkön, s most nincs ott Pekingben. A küldöttség 57 atlétából áll, míg a kínaiaké 630 sportolót számlál. A legutóbbi három olimpián az indiai sportolók csak egy-egy aranyérmet szereztek.

Az utóbbi hatvan évben az indiai sportolók összesen tudtak tizenöt érmet összegyűjteni. Kína ez idő alatt 286 érmet szerzett, s ebből csak Athénben, a 2004-es játékokon 63-at gyűjtött be. Még olyan kis országok is felülmúlják a hatalmas Indiát, mint Kuba (170 érem) vagy Belgium (137 érem). Természetesen a „sportnagyhatalomnak” számító Magyarország is messze megelőzi Indiát, hiszen sportolóink 1948 óta csak aranyéremből 107-et szereztek!

Az Indiai Olimpiai Bizottság (AOI, Association olympique indienne) elnöke, Suresh Kalmadi senkit nem lepett ezen a héten amikor óvta a közvéleményt a túlzott várakozásoktól. Pekingben”. A figyelem itt az indiai íjászok és az ökölvívók felé fordult, valamint a Leander Paes és Masewsh Bhupati, férfi tenisz páros felé, akik nemrég három nemzetközi tornát megnyertek

Számos elmélet született már arról, miért ilyen siralmas az indiai sport állapota. Egyesek arra hívják fel a figyelmet, hogy a krikett (mely nem olimpiai sportág) valóság nemzeti kultusz tárgya Indiában, ez köti le a média figyelmét, a szponzorok ezt a sportágat támogatják anyagilag, miközben más sportágakra nem jut sem pénz, sem figyelem.

Randhir Sing professzor, a delhi egyetem politikatudományi tanszékének volt vezetője szerint mindez egyszerűen pénzkérdés: Indiában nem szánnak elég pénzt a sportra, nincs elegendő számban jó edző, sem pedig megfelelő infrastruktúra. A professzor mégis bízik abban, hogy a következő években az indiai közvélemény figyelme a sport felé fordul. Reménykedik, hogy változik a mentalitás, a kormány és a szponzorok remélhetőleg felébrednek, ahogy közelednek a Brit Nemzetközösségi Játékok. Ezt a világversenyt 2010-ben tartják Új Delhiben.

Kevésbé optimista a Egyesült Államokbeli Duke egyetem két kutatója, Anirudh Krisna és Eric Hanglund: ők ugyanis India strukturális problémáiban látják a lemaradás okát. „Indiában még mindig nagy a szegénység: a népesség legnagyobb része nem fér hozzá a sporthoz, nincs rá lehetősége, hogy bármelyiket is kipróbálja. Senki sem fedezi fel a tehetségeket, az emberi képességek potenciálja kihasználatlan marad” – fejtették ki nemrég az Economic and Political Weekly című hetilapban.

Talán áttörést hoz, ha 2020-ban India kapja meg a nyári játékok megrendezésének jogát. Újdelhi megpályázza a 2020-as nyári seregszemle megrendezését. „Három esztendő múlva Nemzetközösségi Játékoknak adunk otthont, és rögtön utána nekilátunk az ötkarikás előkészületeknek" – reménykedik Suresh Kalmadi.. Az indiai főváros egyszersmind elállt a 2016-os jelentkezéstől, miután a dél-koreai Incshonnak ítélték az 2014-es Ázsiai Játékok lebonyolítását, továbbá mert arra az olimpiára még az indiaiak is Rio de Janeirót tartják favoritnak. Ha valóban Újdelhi elnyeri a 2020-as olimpiai játékok rendezésének jogát, az fordulatot jelenthet az indiai társadalom és a sport viszonyában.

P.J.