Noha Magyarországnak nincs tengerpartja és a legnagyobb vizei sem tűnnek alkalmasnak arra, hogy egy vízi sportokban nagy nemzet bölcsői lehessenek, mégis aligha akad Európában még egy olyan ország, ahol az úszás, a vízilabda és mindenekelőtt a kajak-kenu ilyen mélyen a nemzeti öntudat része lenne - írja Christian Henkel a gazdasági lap csütörtöki számának olimpiai mellékletében.

Nem véletlen, hogy "Budapest, Szeged és Győr között epedve várják" a tavalyi, duisburgi világbajnokságon a németekkel holtversenyben kilenc aranyérmet begyűjtő sportolók pekingi döntőbeli szereplését - írja a Handelsblatt, majd visszatekint a dicső magyar olimpiai múltra: "a magyarok a labdarúgáson (három elsőség) és az öttusán (kilenc első hely) kívül vízilabdában rekordszámú olimpiai aranyérmesek (utóbbi sportágban nyolc aranyéremmel).

Miközben a vizes sportágakban kitűnően szervezett a felkészítés, a sportiskolákból folyamatosan kerülnek ki az újabb és újabb sikeres versenyzők, Magyarország messze le van maradva az olyan népszerű sportágakban, mint a labdarúgás, a tenisz vagy a kosárlabda - írja. Ezért is van az, hogy az államháztartásnak mindössze 0,2 százalékát fordítják sportra - fűzi hozzá a szerző.

A hétvégén ugyanakkor néhány aranyérmet biztosan sikerül elérniük a magyaroknak kajak-kenuban és vízilabdában - zárja cikkét a Handelsblatt -, ha mégsem, marad a történelemkönyvek fellapozása, ahol a mozivásznon Tarzant megformáló ötszörös olimpiai bajnok úszó Janos "Johnny" Weissmuller éppúgy a híres magyarok között szerepel, mint egy másik úszóbajnok, az amerikai Mark Spitz - az 1972-es müncheni olimpia hétszeres aranyérmese -, akinek a nagyapja az I. világháború után vándorolt ki Amerikába.