Tetszett a cikk?

A vérátömlesztések évszázados problémáját oldhatja meg egy múlt héten beharangozott készülék, igaz, a legújabb orvosi trendek szerint erre mind kevesebb szükség van.

A kutatók régóta álmodoztak olyan berendezésről, amely a donoroktól levett, különféle vércsoportú vért a mindenkinek adható nullássá alakítja át. Mindez most valóra válhat, ha átmegy a még hátralévő klinikai teszteken a ZymeQuest nevű massachusettsi cég új fejlesztése. A hírek szerint a gép úgy dolgozik, hogy a vért megfelelő közegen - egy speciális oldaton - átereszti, és ott enzimekkel reagáltatja. Az átalakulás feltétele, hogy a szóban forgó enzimek leszedjék a vörösvérsejtek faláról azokat a komponenseket, amelyek - nagyon leegyszerűsítve - az alapvetően nullás vért A, B vagy AB csoportúvá teszik. Minderre ezért nyílt lehetőség, mert a koppenhágai egyetem egyik kutatója, Henrik Clausen két évvel ezelőtt felfedezte a "leszedegető" enzimeket.

Vörösvérsejtek. Alakíthatók
A vércsoport-átalakítással nem Massachusettsben próbálkoztak elsőként. Amerikai kutatók 18 éve a kávébab egyik enzimjéről fedezték fel, hogy a B-s vörösvérsejteket nullássá képes alakítani, ám a próbálkozásból mégsem született klinikai eljárás. "A vér túl sok manipuláción megy keresztül, kérdés, sikerül-e biztosítani a fertőzés elkerüléséhez nélkülözhetetlen steril körülményeket, a vér oxigénszállító képességét és a vörösvérsejtek túlélését" - fogalmazza meg kétségeit a HVG-nek a legújabb vércsoport-átalakítóval kapcsolatban Hoffer Izabella, az Országos Vérellátó Szolgálat szakmai főigazgató-helyettese. Ha ugyanis ez nem sikerül, a vérátömlesztés életveszélyes lehet.

A vércsoportok felfedezéséhez a nagy vérveszteséggel járó balesetek, illetve hematológiai betegségek - például leukémia - esetén alkalmazott transzfúziók gyakorlata vezetett a múlt század elején. Leonard Landois német fiziológus már 1874-ben leírta a hemolízist - azaz a befogadó szervezet rejtélyes összeomlását a vérátömlesztésnél -, ám azt akkortájt a páciens valamilyen betegségével magyarázták. A halálos kimenetelű transzfúziók okait Karl Landsteiner, a bécsi egyetem tanára tárta fel 1900 táján. Ő harminc vérkeverék vegyítéséből szűrte le, hogy bizonyos személyektől származó vér mások vérével összekeveredve a vörösvérsejtek kicsapódását - szakszóval: agglutinációját - eredményezi. Landsteiner végül kimutatta, hogy az "összecsapzódás" bekövetkezte vagy elmaradása két antigén - olyan anyag, mely ellen a szervezetben ellenanyag, azaz antitest található - meglététől vagy hiányától függ. Az így elkülönített A és B vércsoporton kívül az osztrák tudós talált azonban egy olyat is, amelyet bármelyik másikkal összekavarhatott, az nem okozott kicsapódást. Ezt nullásnak nevezte, mivel úgy gondolta, ezeken a vérsejteken nincsenek antigének. Két évvel később jött rá, hogy létezik egy olyan vércsoport is, amelyik mindkét antigénnel rendelkezik: az AB.

Mindez csak a kezdet volt, mert noha egy rutinvérvizsgálat során az AB0-rendszer ellenőrzése a legéletbevágóbb, más vércsoport-tulajdonságok is fontosak lehetnek transzfúzió esetén. Kevéssé ismert, de az említetten kívül még 28 további vércsoportrendszert és mintegy félezer antigént azonosítottak. Egy-egy csoportban több antigén is található, és mindig azoktól függ az osztályozás. Az AB0 mellett az 1939-ben Philip Levine és Ray Stetson amerikai orvosok által felfedezett, a Rhesus majom nevére utaló Rh-vércsoport (antigénjei: Rh-pozitív és Rh-negatív) a legismertebb, ahol a két csoport - transzfúzió vagy terhesség esetén - szintén összeférhetetlen. De a fontosabbak közé tartozik az 1950-es évek elején Marie Cutbush ausztrál kutató és munkatársai által leírt - Fya és Fyb nevű antigénekből álló - Duffy vagy a nem sokkal korábban felfedezett Lutheran vércsoportrendszer. A szakemberek transzfúzió esetén általában nemcsak az Rh- és az AB0-rendszert ellenőrzik, hanem a többi, az 1970-es évek óta ismert csoportok antigénjeire is figyelnek, illetve arra, hogy van-e azok ellen irányuló antitestje a betegnek.

A vércsoport magától is átalakulhat (Oldaltörés)

"A vércsoportért felelős antigének meglétét vagy hiányát az ember kilencedik kromoszómáján lévő gén határozza meg" - ad mindehhez hátteret Raskó István genetikus, a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézetének vezetője. A vércsoportok genetikai meghatározottsága már 1919 óta sejthető, amikor Hanka és Ludwik Herschfeld lengyel mikrobiológusok az angol Lancet című orvosi lapban - a macedón hadszíntéren harcoló katonák körében végzett kutatásaik eredményeként - közzétették a különböző "rasszok" közötti szerológiai, azaz vércsoport-különbözőségeket leíró tanulmányukat. Azt találták, hogy míg az A vércsoport inkább az Európából származó katonáknál fordult elő, addig a B az indiai hadseregben volt gyakori. "Munkájuk konklúziója, hogy azok a népcsoportok, amelyek hasonló vércsoport-összetételűek, valószínűleg közös evolúciós történettel bírnak" - mondja Raskó, hozzátéve, hogy az emberiség evolúciója szerológiailag máig feltáratlan.

Könnyített transzfúzió
© sxc.hu
A felmérésekből tudható, hogy míg Magyarországon a lakosság 17 százaléka Rh-negatív, addig ázsiai országokban - például Dél-Koreában - ez az arány 1 százalék alatt van. A magyarok 42 százaléka A, 32 százaléka nullás, 15-16 százaléka B vércsoportú, a többiek AB-sek. Az A Európában, a B az ázsiaiak, a 0 pedig az amerikai indiánok körében a leggyakoribb. De azt is megállapították, hogy a Lutheran-A antigénje a fekete populációra jellemző, míg a Lutheran-B-é a fehérre. Éppen ezért egy transzfúziónál már eleve nem vesznek figyelembe félezer antigént.

"Extrém esetben a vércsoport magától is átalakulhat" - hívja fel a figyelmet egy másik jelenségre Hoffer Izabella. Ez történhet például a vérképzésért felelős csontvelő átültetésekor, amikor a donor vércsoportja válik dominánssá, illetve vérképző daganatos betegségeknél, például a leukémiánál (ekkor ugyanis az említett antigén nem mutatható ki). Éppen ezért intő jel lehet, ha valakinek megváltozik a vércsoportja.

A vércsoport-összeférhetetlenségi problémák egyébiránt egyre kevésbé aggasztják a kutatókat-klinikusokat, mivel - vázolja Hoffer Izabella a legújabb trendet - a sürgősségi esetekben (baleseteknél, katasztrófahelyzetekben), amikor úgysincs idő teljes körű vércsoportvizsgálatra, megpróbálják kiküszöbölni a vér használatát. Az utóbbi évtizedben egyre többször infúziós oldatokkal érik el, hogy addig is, amíg a beteg kórházba jut, az erekben keringjen "valami", és így tartsák fenn a szervezet működését. Ez az úgynevezett bloodless (vér nélküli) szemlélet nem csupán a Jehova tanúi körében hódít, hanem az orvosi gyakorlatban is igyekeznek elkerülni - elsősorban a fertőzések, köztük az AIDS, a hepatitis veszélye miatt -, hogy idegen vér jusson az emberi szervezetbe. Ezt pedig az egynapos kórházi beavatkozások kapcsán manapság Magyarországon sokat emlegetett "vértelen sebészeti" vívmányok - például a lézeres vagy laparoszkópiás (a hasfal felnyitása nélküli, tükrözésen alapuló) eljárások - teszik lehetővé.

SINDELYES DÓRA

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!