Kitörli a rossz emlékeket a magas vérnyomás és a gyermekkori migrén kezelésére használt egyik gyógyszer - számoltak be a szenzációról nemrég külföldi és hazai lapok egyaránt. Aztán kiderült, hogy a szer valójában nem tisztogat a memóriában, csupán a rossz emlékek felidézésekor szünteti meg a velük járó kellemetlen reakciót. A szer tesztelésére hivatott kísérlet során ugyanis a résztvevőknek egy óriáspók fotóját mutogatták áramütés kíséretében. Az önkéntesek - a szer hatása alatt - tisztában voltak az áramütés bekövetkezésével, mégsem féltek tőle; tehát nem az emlékezet törlődött, csupán tompább lett a válaszreakció.

Rossz emlékek. Mi legyen velük? © Stiller Ákos

Ám egy tavaly ősszel megjelent tanulmány azt állítja, lehet törölni az emlékekből, egy állatkísérlet során ugyanis genetikai manipulációval sikerült az egér memóriájából meghatározott elemeket kiradírozni. A Xiaohua Cao sanghaji kutató által vezett kísérletben a memória működésében fontos fehérje (központi szabályozó szerepe van a tanulás és emlékezés folyamataiban) új, módosított változatát hozták létre egerekben. Az emlékezés ugyanis kémiai anyagok kölcsönhatásain, az agyi idegsejtkapcsolatok változásain keresztül megy végbe. A fehérje módosításával az emlék előhívása gátlódik, s mindez egyetlen emlékelemre is korlátozható.

"Azzal, hogy módosítjuk a szinapszisok kódolásában részt vevő fehérjéket, tulajdonképpen gyengébb (memória)teljesítményt érünk el a kísérleti állatoknál: gyakorlatilag megzavarjuk az emléknyomok konszolidációját (azaz a világról szerzett ismeretek és benyomások megszilárdulását). Ám, ha valaki egy traumatikus eseményt szeretne így elfelejteni, ez a módszer nem lenne rá alkalmas” - kommentálja a kutatás eredményeit Racsmány Mihály, a BME Kognitív Tudományi Tanszék memóriakutatója, aki a szándékos és egyéb felejtési mechanizmusok kutatásával foglalkozik.

Racsmány szerint az állatoknál - ez esetben az egereknél - csak néhány neuronhálózatnak kell összekapcsolódnia ahhoz, hogy kialakuljon egy reflexes kapcsolat. Ehhez képest amikor emberi rossz emlékekről beszélünk, az olyan komplex esemény, amelynek előhívása több különböző agyterületet érint, és azok hálózatainak egyszerre kell aktiválódnia; az egeres emléktörlés tehát nem vihető át emberre. „Tovább nehezítheti a dolgunkat, hogy életünk epizódjai, komplex eseményei nincsenek egyenként eltárolva, emlékezetünk nem raktár, ahova bepakoljuk az eseményeket; sokkal inkább egy bonyolult keresési-stratégiai folyamat révén gyakorlatilag megkonstruálja őket a memória" - ad választ  a memóriakutató arra a kérdésre, hogy valójában miért nem lenne egyszerű kiradírozni a nemkívánt eseményeket.

Mellesleg nem rögzítünk mindent a nap 24 órájában, mint egy kamera, s emlékezetünk csak a céljaink szempontjából lényeges események bizonyos töredékeit tárolja egy nagyon bonyolult szerkezetbe tördelve. A fejünkben komplex hierarchiarendszer található, az önéletrajzi emlékezeti struktúrába – amelyről ma már sokat tudunk – helyezzük a már említett töredékeket. "Az emlékezéssel újrateremtjük a megtörténteket, megkeresve azokat a specifikus részleteket, amelyek révén valódi emlékké áll össze a folyamat a másodperc tört része alatt. Többek között ezzel is magyarázható, hogy emlékeink jelentős része gyakran nem pontos."

A személyre szabott genetikával foglalkozó Meskó Bertalan debreceni orvostanhallgató, népszerű orvosi blogoló is egyetért a memóriakutatóval. „Számtalan tudományterületen folynak állatkutatások, a kutatók igyekeznek modelleket alkotni, például bizonyos biokémiai útvonalakat egerekben vizsgálni, aminek segítségével később a hasonló, emberben lejátszódó folyamatokról tudnak levonni következtetéseket." Meskó szerint azonban az idegrendszer nagyon nehezen, vagy igazán precízen nem nem is modellezhető, az ilyen területen folytatott állatkísérletek során nyert eredményekből pedig nagyon nehezen és óvatosan lehet emberi folyamatokra vonatkozó következtetéseket levonni.

Az tehát, hogy emberekben a memória kiválasztott részét törölni lehessen (például egyetlen gyógyszerrel), ma még utópia. Pedig számos kutató úgy vélekedik, bizonyos esetekben jól jönne, ha nem emlékeznénk. A felejtés lehetne például a gyógyír a posszttraumás stresszben szenvedőknek, a betegség kiváltó oka ugyanis egy traumatikus esemény - amely lehet természeti vagy emberek által okozott katasztrófa, háború, terrorcselekmény, vagy éppenséggel erőszak. Ha a páciensek nem emlékeznének, nem tudnák újraélni a megtörtént borzalmakat, azaz megszűnnének a zavar tünetei, amelyek akár öngyilkosságba is kergethetik a beteget. De nagy segítség lehetne a drogosoknak is, ha egyszerűen csak törölnék a szerrel kapcsolatos élményeket. Ugyanakkor, bármennyire meggyőzőnek tűnik mindez, nagyon sok etikai problémát vet fel. Nem beszélve arról, hogy nem kell a memóriát kiradírozni ahhoz, hogy segíthessünk az emlékeivel küzdő személynek, különböző eljárásokkal, például hipnózissal is hasonló eredményekre juthatunk.

John Harris, a Manchester University professzora szerint az erőszak áldozatai, akik ki szeretnék törölni egy támadás szörnyű emlékeit, ezzel együtt elveszítenék a bizonyítékokat az elkövetők ellen. Más etikai szakemberek pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a rossz emlékek nem olyanok, mint a szemölcsök, amiket egyszerűen el lehet távolítani; az emlékek törlése megváltoztatná a személyazonosságunkat, hiszen létezésünk óta kötődünk hozzájuk.

Amikor elvesznek az emlékek

Előfordulhat, hogy valamely betegség vagy baleset következtében (stroke, sebészeti beavatkozás) az emlékezetünk részlegesen vagy akár teljesen kiesik (organikus amnézia). Sőt, átmeneti emlékezetkiesés stressz vagy trauma hatására is kialakulhat (pszichogén amnézia). Az előbbi esetében az idegrendszer bizonyos területének károsodásakor egy régebbi emlék esik ki – ez azért szokott csak bizonyos időszakaszokra vonatkozni, mert az emlékek rögzülése során az idegrendszer gyakorlatilag újra és újra átírja az egyes részeket, a töredékeket pedig elkezdi más idegrendszeri hálózatokba átszervezni. Attól függően, hogy hol éri a sérülés az agyat, és éppen hol tart az átírási folyamat, ott fog károsodni az emlékezés. Előfordulhat az amnézia másik fajtája is, amikor az agy képtelen rögzíteni az új információkat. A pszichogén amnézia esetében nincs szöveti károsodás az agyban, mégis blokkolódik bizonyos életperiódusok elérése. Ám ezen emlékek előidézhetetlensége nem törlés, hanem blokkolás következménye, hozzáférhetőségi problémáról van szó, a keresési folyamatokban beállt blokkoló mechanizmusok miatt nem találjuk az emlékeket. Ez a folyamat a tudat fókuszán kívül zajlik. Terápiával általában fel lehet oldani a blokkolást, ám az organikus amnézia sokszor tartós károsodással járhat. „De ilyenkor sem mondanám, hogy eltűntek az emlékek: olyan tesztek kitöltésénél, ahol nem szükségesek azok a keresési folyamatok, amelyek egy ilyen tudatos emlékezés során megjelennek, az amnéziás személyek is képesek emlékezni. Igaz, ők úgy gondolják, véletlenszerűen találgattak. Pedig vizsgálatokkal kimutatható, hogy viselkedésüket régi emlékek vezetik, csak nincsenek ennek tudatában” – fogalmazott Racsmány Mihály memóriakutató.

Kazal Kolos szociálpolitikai szakértő sem tartja jó ötletnek az emlékek törlését. „Az emlékeink - jók és rosszak egyaránt - hozzájárulnak személyiségünk alakulásához, tanulunk mindkettőből. Valóban nem jó érzés, ha a rossz dolgok eszünkbe jutnak, de így tudunk védekezni és tenni az ellen, hogy ismét hasonló helyzetbe kerüljünk." Nem beszélve arról, hogy az így megszerzett tapasztalatot megoszthatjuk másokkal is, akik szintén tanulhatnak belőle.

A szakértő szerint természetesen vannak olyan esetek, amikor a rossz emlék a személyiség torzulását okozhatja, ám az emlékek törlése ebben az esetben is etikai problémákat vet fel. Számos kérdés fogalmazódhatna meg az eljrárással kapcsolatban. Hiszen ki dönthessen bizonyos emlékek törléséről, vagy milyen eseményekhez kötődőket lehessen törölni? Ugyanazt az eseményt az egyik személy traumaként éli meg, míg valaki más gond nélkül feldolgozza. Felmerülhet az is, hogy esetleg valamilyen lelki betegséghez kapcsolódó emlékeket lehessen csak radírozni. De ezzel még nincs vége. "Emlékezni fogok-e rá, hogy törölték valamilyen emlékemet, s ha igen, akkor nem fogom-e kutatni, hogy mi volt az? Egyáltalán, mi marad az emlék helyén? Biztosak lehetünk-e benne, hogy az emlék törlésével nem okozunk-e nagyobb problémát? Szabad-e beavatkozni az agy belső folyamataiba? Az emlékek törlésének lehetősége vajon nem azt eredményezné, hogy többé nem kell tetteink következményeiért felelősséget vállalnunk? - sorolja Kazal. "Tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek nagy részére a gyakorlat megadná a választ, de félek, túl nagy árat fizetnénk az eredményért.”

Ennek ellenére a memóriakutató elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek a jövőben olyan neurokémai szerek, amelyek az emlékezés vagy az előhívás egyes komponenseit módosítják, de hogy nem egy szájon át szedhető piruláról lesz szó, abban szinte biztos. Hacsak nem a teljes blokkolás a szándék, ebben az esetben viszont nem specifikus emlékek lesznek érintve, hanem az egész rendszer, hiszen minden ugyanabban a hálózatban van elhelyezve, az így előidézett általános keresési zavar pedig gyakorlatilag amnéziát fog előidézni.