Peter W. Groeneveld és munkatársai kiszámították, hogy a koszorúér-betegség kezelésének csak ez az egy - bár kétségtelenül egyik legkorszerűbb - módszere, hogy az egészségbiztosításnak évente mennyibe kerül. A tanulmányt az Archives of Internal Medicine közölte, a folyóirat szerkesztője, Rita F. Redberg, a cikket bevezető jegyzetében a költségeket megdöbbentőnek nevezte.
Amikor valaki szívinfarktus-gyanúval miatt kórházba kerül, a korszerű ellátás szinte mindenütt azonnali szívkatéteres vizsgálattal kezdődik. Ha ott a panaszokkal összefüggésbe hozható koszorúér-szűkületet találnak, azt a szívkatéter végén lévő ballon felfújásával kitágítják, és a visszaszűkülés megakadályozása érdekében ebbe az érszakaszba fémhálóból szőtt henger - sztent - kerül. Az eredetileg csak fémből készült eszköz felszínét gyakorta gyorsan benőtték a környező sejtek, így a kritikus érterület ismét beszűkült. Később kidolgozták az olyan sztenteket, melyek felszínéről fokozatosan ezt a veszélyes folyamatot gátló kémiai anyagok váltak le. Ma mind többször ezeket a gyógyszert kibocsátó stenteket ültetik be a szűkült koszorúerekbe.
A kutatók tanulmányukban azt összegezték, hogy 2002-2006 között a 66-85 éves korosztályból 2000 ily módon kezelt szívbeteg gyógyítása mennyibe került. A vizsgálat újdonságát az jelentette, hogy nemcsak a beavatkozás árát, hanem az arra rakódó közvetett költségek összegét is beszámolták a végösszegbe. A gyógyszert kibocsátó eszközzel történő kezelés az amerikai egészségügyi költségvetést évente 1,57 milliárd dollárral növelte. A folyóirat szerkesztője szerint feltétlenül tisztázni kell, hogy ez a befektetés arányban van-e a betegek állapotának a módszer alkalmazásából eredő és csak így biztosítható javulásával.
