No hoodies, azaz kapucnisok kíméljenek. Torontóban már tudják, hogy az egyenruhai előírások között a tiltásoknak is fontos szerepük van, ebből is látszik, hogy a diákok mindig is szerették kijátszani a regulákat. Egy torontói iskola egyenruhákról szóló irányelvei között sok-sok ’mit és hogy ne’ kikötést találunk.

A pulóvernél például előírás, hogy ne legyen kapucnis, a nadrágnál, hogy zsebes, a cipőnél, hogy likas. Sőt a sportfelszerelés esetében a fluoreszkáló surranó sem megengedett. Míg nálunk az iskolaköpenyen megy a hüledezés, sok államban (köztük Japánban vagy Ghánában) régóta nem kérdés, hogy az individualitásnak nincs helye az iskolapadban.

Szexi, nem szexi

Az alapelv a legtöbb esetben ugyanaz: az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, ez párosul az adott intézmény vallási, avagy más, például kulturális elköteleződésének jelvényeivel. Így a katolikus uniformis egyik kötelező eleme világszerte a skótkockás szoknya már évtizedek, sőt évszázadok óta.

A fétisként is „tisztelt” darab manapság nemcsak a popkultúra (Britney Spears és az orosz popduó, a t.A.t.U is felhasználta egyik klipjében), hanem a pornográfia része lett: Japánban külön üzletág épül az iskolás lányok átszexualizált móduszaira, minél rövidebben, combfix-szel és harisnyatartóval feldobva, avagy csomóba kötött köldök villantós inggel párosítva.

A connecticut-i Szent Bernadett katolikus iskola az Egyesült Államokban idén épp az egyenruha szexuális jellegére hivatkozva akarta átalakítani az előírásokat, és februárban betiltották a kockás szoknyát, helyette minden nebulónak khaki színű nadrágot kellene viselnie a következő tanévtől. Néhány szülő felháborodására. Egyikük petíciót nyújtott be a szoknya megmentéséért, és több indokot is felsorakoztatott a lányka egyenruha mellett: egyrészt persze tiltakozott a plusz kiadások miatt, de a szép tradíció, és a nőiességen esett csorba is az érvelése része lett.

Más kérdés, hogy a cseperedő nők a nemi identitásuk keresése közben a konzervatív iskolában kissé eltévelyedtek: új módit vezettek be, a derekánál elkezdték felhajtogatni az anyagot, így egyre több látszódott a lábukból. Erreföl gondolta úgy a diri, hogy leváltja a hagyományt és áttér az uniszexre. És hát nem is minden szülő, és nem is minden gyerek bánta az új regulát. Az egyik lány például arról számolt be, hogy folyamatos szexuális zaklatásnak volt kitéve iskolába jövet-menet a skótkockás szoknyában, főleg idősebb bácsik részéről.

Összetart és elkülönít

Itthon csak egyes magániskolákban hordanak nap, mint nap egyenruhát, a közoktatási intézmények legfeljebb ünnepek alkalmával követelik meg a formadresszt, legtöbb helyen ilyen nehezen körülhatárolható kikötésekkel: sötét alj, fehér felső. Így nem csoda, ha a legkülönfélébb kombók lepik el a várost e jeles napon. Vannak iskolák, ahol leginkább az összetartozás és más suliktól megkülönböztetés miatt találnak ki valami kis „egyenesítést”: egyennyakkendőt, kitűzőt, pólót, amin az iskola szimbóluma szerepel. A budapesti Hermann Ottó Általános Iskolában például kék nyakkendőt húznak a fiúk, a lányok pedig kendőben jelennek meg, mindkettőn ott az iskola fehér hímzett logója. A Pannónia Általános Iskolában egy színes kendő a közös nevező. A katolikus gyökerekkel rendelkező Szent Margit Gimnázium azonban szigorúbb ennél, ott hozzátartozik az alma materhez a egyenünneplő: a fiúk szürke szövetnadrágot, sötétebb szürke mellényt és bordó nyakkendőt kell, hogy húzzanak, a lányoknak ugyanez szoknyával, tojáshéjszínű blúzzal és bordó kendővel párosul. A ruha nem pihen a tanév során, „nem csupán évnyitó és évzárókor kell elővenni, hanem havonta egyszer vasárnap az évfolyammisére is ezt hordják a diákok” – világosított fel minket Urbán Diána, igazgató-helyettes.

„Nézd meg az új csinos ruhámat és a csillogós cipőmet”

Szívükhöz kaphatnak tehát az aggódó szülők, legalábbis az Egyesült Államokban, ahol a nyolcvanas évek végétől kezdték csak bevezetni az iskolai egyenruhát, azóta pedig a közintézmények 13,9 százaléka követte a trendet. A Wall Street Journal tavalyi elemző cikkében pedig felhívta a figyelmet, hogy egyre több óvoda is beszáll.

A nevelőnők beszámolói szerint egyre érzékenyebbek a négyévesek is az öltözködésre, ha valaki csinosan öltözködik, várja a dicsérő szavakat, ami a társainál irigységet vált ki. A tapasztalatok szerint követelődzéshez, és sértődéshez is vezethet az ügy: „Óvónéni, rajtam is új csinos ruha van, de nekem nem tetszett mondani, hogy szép vagyok” – a gyerekszáj így artikulálja azt, amit a nagyobbak már nem mernek kimondani.

Az óvodai egyenruhák iránt tehát odaát egyre nagyobb a kereslet, állítólag 2008 és 2009 között harminc százalékos volt a növekedés az uniformis eme pöttöm piacán. A szülők is imádják az ötletet, mert sokkal olcsóbban megússzák a gyermekük öltöztetését, és a reggeli ruházkodással járó hisztire sincs gond.

Tény, vannak ellenzői is a korai uniformizálásnak: egy óvoda igazgatója a személyiségfejlődés egyik fontos momentumának tartja, amikor elkezdi szárnyát bontogatni az ízlésvilág, és a gyerek önálló döntést hoz a ruhái tekintetében - persze lehetőleg a szülők által konzekvensen meghúzott határvonalak között.