A gumicsizma létezésében az a legszebb, hogy egyszerre tud megkérdőjelezhetetlenül érvényesülni a frissen sült vér és pálinka szagával átitatott disznóvágásokon és a Chanel-kifutón.

Bár gyerekkorában szinte mindenki utálta, kellemetlen szaga van, és könnyű beleizzadni, kevés olyan jó érzés van, mint amikor a zuhogó esőben gondolkodás nélkül taposhatunk bele az összes pocsolyába úgy, hogy a harisnyánk száraz marad.

Bár sokan összeráncolt szemöldökkel nézik, hogy lett divat a korábban csupán ipari/mocsaras-mezei munkákra, a harctérre és a lovardába befogott funkcionális darabból, a gumicsizma mégis sokkal több egy hasznos lábbelinél. Olyan, mint egy jó szemüveg: öltöztet.

Mindent el lehet rontani

Erre pedig szinte az összes magára valamit is adó ruházatban (is) utazó cég rájött. A Tescótól kezdve a Decathlonon át a Burberry-ig mindenhol találunk már gumicsizmát. Ára 3000-től több tízezer forintig terjed, de a mintáknak is csak a fantázia szab határt.

AP / David Zalubowski

Létezik pöttyös, csíkos, szívecskés, virágos, halálfejes, kender mintás (férfiaknak is), pillangós, gepárdmintás, leopárdmintás, krokodilmintás, spirálos, rózsaszín lovacskás, pepita, és szőrmeprémes is. Merthogy a gumicsizma már nemcsak önmagában létezik, hanem kiegészítőket is árulnak hozzá. Szerezhetünk már kivehető bélést és csizmazoknit is – az alapszíneken kívül ebből is van például grizzly szürke és tigrismintás is. Ha pedig utazunk, és vinnénk a gumicsizmánkat, külön táskát fejlesztettek ki a szállítására.

Mint mindent, ezt is el lehet rontani: így jöttek létre a bokagumicsizmák (pont úgy néz ki, mint egy házilag rosszul levágott ormótlan farmer, vagy egy elszabott függöny), illetve a magas sarkú verziók, amelyek szintén nehezen értelmezhetők, bár a telitalpú jóval megbocsáthatóbb.

Tánc, sex drive

A gumicsizma a mindennapi öltözködésünkön és a luxuskifutókon túl a popkultúrába is beette magát. Dél-Afrikában például nagyon népszerű a gumicsizma tánc. A turisták által szívesen látogatott tereken rendszeresen jelennek meg csengettyűkkel felszerelt csizmás férfiak, akik ütőhangszerként is használják a lábbelit, de a gyerekek is gyakran fellépnek hasonló show-val az iskolai ünnepségeken.

A műfaj mögötti történet annyi, hogy mivel a fekete bányászoknak a 19. század végén tiltották a beszédet munka közben, és a dobolást is korlátozták, jobb híján a csizmáikra szerelt csengettyűk segítségével kommunikáltak egymással a sötétben.

A tánc és a hozzá kapcsolódó muzsika azóta több zeneszerzőt is megihletett. David Bruce egy klarinét kvartettnek írt dalt Gumboots címmel, de Paul Simon Graceland című albumán is van egy szám ugyanezzel a címmel.

Egy dán banda, az Alphabeat már némi szexuális töltetet is kölcsönöz a gumicsizmának, amikor 2007-es albumán azt énekli: "You should wear rubber, always wear rubber" ("Gumit kell viselned, mindig gumit kell viselned"). Ennél a sornál sokan az óvszerre asszociálnak – így talán az sem véletlen, hogy az évek során a cipőfetisizmus külön ágává duzzadt a gumicsizma fetisizmus. Főleg a térdig érő változat.

Nokia-csizma, a húzótermék

A skandináv országok időjárását ismerve nem meglepő, hogy előszeretettel hordanak gumicsizmát, azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy amíg a Nokia nem tört be a mobiltelefon piacra, ez a lábbeli volt a húzóterméke.

Új-Zélandon 1985 óta külön napja van a gumicsizmának - ilyenkor többek között csizmahajító versenyt rendeznek, Dél-Afrikában pedig a táncon kívül "gumicsizma partikat" is szerveznek a gyerekeknek traktorozással és állatetetéssel.

Szintén érdekes, hogy a sztálini volt Szovjetunióban a szocializmus jelképének számított ez az olcsón előállítható lábbeli, szemben a méregdrága borjúbőrrel, ami az "átkos kapitalizmust" szimbolizálta.

Hercegi ötlet

De mióta is hord az ember gumicsizmát? Az ősének számító Wellington csizma az angol vidék és csatamező egyik legfontosabb kelléke volt. Ahogy a britek által mai napig használt neve is mutatja: ezt a lábbelit Wellington első hercegének köszönhetjük, aki valamikor a 19. század második felében arra kérte cipészét, varázsolja kényelmesebbé a főúri körökben használt hessian csizmát. A Wellington első verziója borjúbőrből készült, és olyan elegáns volt, hogy a harctéren való helytállás mellett nyugodtan viselhették a főúri vacsorák alatt is.

A férfiak sem maradnak ki a jóból

hvg.hu

Mivel azonban a vulkanizált gumi feltalálása még a 19. század végéig váratott magára, a vízálló csizmát egy darabig nélkülöznie kellett a briteknek. A századfordulón kezdték el elsőként gumiból gyártani a Wellingtonokat, ami elsősorban az addig zömmel fapapucsot viselő földműveseknek volt hatalmas segítség.

Az I. világháború volt az első olyan időszak, amikor valódi robbanás volt a gumicsizma piacon. A brit hadseregnek akkor 1 millió 185 ezer 36 pár csizma készült. A helyzet a II. világháború alatt sem változott, a csizma viszont – főleg praktikus okokból (a Burberry viharkabátjaihoz hasonlóan) - később is népszerű maradt és általános viseletté vált.

A magyar vidéki életbe is bekúszó tipikus zöld gumicsizma 1955-ben jött be a képbe – Nagy-Britanniában is főleg a vidékiek használták, vagy azok a városiak, akik valamiért vidékinek akartak tűnni. A zöld verzió a mai napig divatos a briteknél, az USA-ban viszont inkább a fekete csizma a trendi piros talppal.