szerző:
Lukács Andrea
Tetszett a cikk?

Tűkön ülve vártuk a második tévés vitát elnök és elnökjelölt közt, Obamának az első után volt mit feljavítania. Beváltotta ígéretét, és szenvedélyesebb volt, de Romney is sokáig állta a sarat. De ki beszélt jobban? Kisházy Gergely igazságügyi pszichológus elemezte a beszédstílust kérésünkre.

„Rossz éjszakám volt” – Obama belátta az október 3-i vita után, hogy nem volt formában, a letargikus, enervált, motiválatlan hozzáállása pedig veszélybe sodorta az addig biztos előnyét az elnöki kampányban. A csalódott demokraták és a kemény kritikák (hova tűnt a szenvedélye, kérdezgették) után megígérte: „jobb leszek a másodikon, figyeljétek meg, harcolni fogok!”.

A hely szelleme

Sokkal kényelmetlenebb helyzetben kellett bizonyítaniuk október 16-án az öltönybe bújt bokszolók (a vitáról szóló részletes tudósításunkat itt olvashatják), a szószék biztonsága helyett nyílt terepen, 82 hezitáló állampolgár kereszttüzében kellett megnyerniük maguknak a választókat. Ez a vitaszituáció még inkább előtérbe helyezte a forma jelentőségét a tartalommal szemben: a CNN előzetes elemzéséből kiderült, ilyenkor az ellenfelek közötti nexus, a szigorú moderátor diktálta játékszabályok betartása, és legfőképp a kérdezőkkel kialakított személyes kapcsolat nyom a latban.

Obama vs Romney: kezdődik a második forduló
AP / Michael Reynolds, pool

Számos legendás pillanat szolgált elrettentő, vagy épp követendő példáként az elmúlt évtizedek kampányai során mind demokrata, mind republikánus oldalról. George Bush az óráját csekkolgatta unalmában 1992-ben, Al Gore belemászott George W. Bush intimzónájába, hogy hatalmát demonstrálja, aki bravúrosan kivédte a támadást, és lejáratta ellenfelét. De Bill Clinton kapcsolatteremtési képessége az egyéni szoc problémáit tálaló kisemberekkel például húsz éve kötelező tananyag retorikából. Ezekből a kérdezz-felelekekből szűrik le ugyanis a választók, hogy valóban fognak-e törődni velük a következő négy évben.

Őszinte beszéd

Obama ugyanazzal a lelassult, enervált hanglejtéssel kezdte a vitát, mint az első alkalommal, mondta el a hvg.hu kérdésére Kisházy Gergely igazságügyi pszichológus és politikai tanácsadó. „A bemelegítés hiánya, és a stressz okozhatta a rezignált hangvételt, ami azonban az első kérdés után átváltozott”, az október 3-áról megismert motiválatlan Obama pár perc után nagy kapacitású légzéstechnikával magabiztosságot nyert. Őszinte, nyitott artikulációval vitte végig a vitát, amiből csak a moderátori közbeszólások és Romney-val való ütközések zökkentették ki: „ekkor magasabb hangszínt figyelhettünk meg az elnöknél, ami épp hitelességét bizonyította” – magyarázza Kisházy.

AP / Shannon Stapleton, pool

Az érzelmi involválódás ugyanis szimpatikus, a stresszhelyzet az izmok megfeszülését eredményezi, a hangszálak elvékonyodnak, a hangerő fokozódik, amennyiben ez nem történik meg, monotonná válik a beszéd, a beszélő pedig érzéketlennek tűnik.

Romney dicséretes első körös szereplése után a második alkalommal már nem tudott brillírozni, a szuggesztív, erőteljes beszédmód a vita végére elhalványult, el-elcsuklott, fátyolossá, szinte remegővé változott, Obama pedig azonnal észrevette, és kihasználta az ellenfele gyengülését retorikai zsákutcába húzta Romney-t a szakértő szerint.

Ne mutogass!

A republikánus elnökjelölt vitázási gyakorlatban szerzett eddigi előnyét Obama a harci szellemével gyűrte le. Romney lezserebb mikrofontartásával szemben győzött Obama erőteljes, de nem túlzott gesztikulációja. Joe Biden mutogatós stílusa helyett ő kissé behajlította tenyerét: mintegy tálcán kínálva a megoldást a választók problémáira. Az artikulációban viszont mindketten profizmusról tettek tanúbizonyságot: "a szélesebb mosoly által torzult arckifejezést azonnal behúzták, amint meg kellet szólalni" - mutat rá Kisházy.

Megszorongatta Obama Romney-t
AP / David Goldman

Crowley, az igazságosztó

A moderátori szerepkör bírói feladatokkal is bővült a tévés vita folyamán. Candy Crowley közbevetéseire mindkét politikus kissé kizökkent magabiztosságából, az elemző szerint megriadtak a vitázók, bár a helyi média több szituációban is a nő gyengeségével példálózik. Obama például olykor figyelmen kívül hagyta Crowley figyelmeztetését az időkeretének lejártára, de követelőzni kezdett, hogy Romney-t tartsa kordában. A disputa végére Obama megnyerte hátvédnek a moderátort. Amikor a kormányzó előrukkolt a líbiai üggyel, és azzal vádaskodott, hogy két hétig elhúzta Obama a határozott fellépést a diplomatagyilkosságok ellen, Obama Crowley bíráskodását kérte: "Ugye, hogy Rosegardenben már másnap azt mondtam, hogy terrorakció volt", erre Crowley szó szerint idézte az akkori beszédét, hirtelen tapsvihart generálva az - elvileg - elfogulatlan közönségtől. Hiába fűzte hozzá, hogy Romney állításában is van némi igazság, Obama addigra vigyorogva ült a babérjain.

Negyvenhéthez a száz

Az elnök kezdeti visszafogottsága csupán taktikai húzás volt, hogy nagyobbat szóljon a végére? Elképzelhető. Az utolsó két percében a régóta várt jobbegyenest is szolgáltatta Obama: Romney híres elszólására, a 47 százaléknyi szociális élősködőkről ő frappánsan válaszolt: a keményen dolgozó száz százalék boldogulását ígérte a következő négy évben.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!