Berlin nem csak a random módra szerveződő illegális partijairól híres, hanem Európa legnagyobb szabadtéri szilveszteri bulijáról is, ahová több mint egy millió látogatót várnak. A két kilométer hosszú parti a Brandenburgi kaputól a Siegessäule-ig tart, és már ma elkezdődik, próbákkal, DJ-kkel.

A három nagy színpadon nemzetközi és német popsztárok váltják egymást, itt lesz Phil Bates az Electric Light Orchestra klasszik programjával, a Pet Shop Boys és Bonnie Tyler. A németek nagyon várják Loreent, az idei Eurovíziós Dalfesztivál győztesét, és éjfélig az is kiderül, hogy a százezernyi táncolónak sikerül-e megdönteni a Gangman-style rekordját. Innen sugározza szilveszteri adását a ZDF, és több rádióállomás, emellett több mint 150 nemzetközi tévétársaság is tudósít az estéről.

null

Éjfélkor káprázatos fénybe borul a Brandenburgi kapu környéke, a tizenegy percesre ígért tűzijáték során több mint hatezer rakétát lőnek fel.  
Egy nappal az év vége előtt még nincs igazi szilveszteri hangulat az utcákon, trombita és konfetti árusokat nem látni, nem durrognak petárdák lépten-nyomon. Útlezárások viszont vannak, hiszen a város közepén épül a rendezvény, minderre rásegít a metróépítés is, így a belváros közlekedése már szinte teljesen megbénult: a Potsdamer Platztól nem könnyű eljutni a Reichstagig, a legjobb módszer a gyaloglás.

A Bundestag év végi szünetet tart, talán ezért is tarthatott másfél óráig az igen alapos idegenvezetés a Reichstag elképesztő tereiben. A Norman Foster által felújított épület, üveg kupolájától a frakciók üléstermeiig bezáróan, a német demokrácia lényegét tükrözik: a transzparenciát, és a következetességet.

Különösen emlékezetesek azok a mementóként meghagyott korabeli „graffitik”, amelyekkel 1945 májusában az orosz katonák írták tele a falakat. Betűk, dátumok, nevek, Sztálingrád a leggyakrabban olvasható feliratok. Az épület keleti teraszán állva megdöbbentő, hogy milyen közel is volt annak idején a Fal, az alig 100 méterre szemben lévő palotában hanglemezeket préseltek az NDK-ban. Körpanorámával nem csak a Reichstag szolgálhat, a Kollhoff épület tetejéről sem rossz a kilátás, bár a szilveszteri turista dömpingben itt is hosszas sorban állásra kell számítani. Akárcsak a nagy múzeumok előtt, és mindenhol a városban, ahová megközelítőleg két millióan érkeznek az év végére.

Javallott tehát mindenhová bejelentkezni, asztalt foglaltatni, legyen szó kedvenc Kneipenünkről az Alt Berlinerről, vagy a trendi Borchardt étteremről. Előbbi, tipikus berlini étterem-szerű söröző, wurlitzerrel, utóbbi pedig elegáns franciás bisztró, Vilmos császár idejéből. Márványoszlopos nagyterme mindig is a bankárok és politikusok törzshelye volt, libamáj és osztriga helyett szinte mindenki rántott húst rendel itt, akárcsak Schröder, Obama, vagy Salma Hayek.

Két dolgot semmiképpen sem javaslunk: nem érdemes a Checkpoint Charlie-ra időt pazarolni, hiszen az átkelő teljesen másképp nézett ki egykor, a „Nyugat kapuja” ma már csak turista látványosság, az igazi élményt, a szabadtéri emlékhely, a Gedenkstätte Berliner Mauer adja. Amúgy meg - ha már ott vagyunk - ne töltsük minden időnket szellemidézéssel keleten, Nyugat Berlin még mindig nagyon jó hely. A csendes polgári nyugalmat idézi a Fasanenstraße és környéke, nem csak a Lieraturhaus miatt, hanem a jobbnál jobb galériák miatt is. Berlin, mint kreatív város vonzza a képzőművészeket is, az idei Documentán minden ötödik művész berlininek mondta magát.

Impozáns karácsonyi szezont mondhat magáénak a Sony Center, ahol szilveszter délutánján is folytatódik a varázslat: élő közvetítésben vetítik az óriás LED falra a drezdai Semperoper koncertjét. Egy buszmegállóval távolabb, a Berlini Filharmonikusok Cecilia Bartolit látják vendégül év végi koncertsorozatukon. A bársonyos hangú énekesnő lenyűgözött minket, különösen a végletekig lelassított Handel ária, a Lascia la spina hipnotikus erejű előadásával. A közönség állva tapsolt. Sir Simon Rattle igazi ünnepi programot állított össze, kezdve a kevésbé ismert Rameau operarészletekkel, a szünet után jött Handel, Dvořák, és a csoda, Ravel Daphnis et Chloé-ja, majd Brahms a Magyar táncokkal. Bár hangos és nagy siker volt, mindössze egy ráadással hazaengedte a zenekart a jól nevelt közönség - Budapesten nem úszták volna meg ennyivel.

Pierre Balain

Berlinben már-már feltűnő, hogy az elmúlt években - ahogy a hvg.hu-n is olvasható - egyre több magyar telepedik le. Erre is megpróbál reagálni a Collegium Hungaricum Berlin, kapcsolattartásukat, hálózatosodásukat próbálják meg segíteni, formába önteni. Noha a Balassi Intézet által fenntartott magyar kulturális intézeteknek, szerte a világon, alapvetően kulturális diplomáciai feladataik vannak, ami a berlinit illeti, itt sem a magyar diaszpóra a klasszikus célközönség, hanem az az ezer-ezerötszáz látogató, aki havonta rendszeresen kíváncsi a magyarok programjaira - köztük Matthias Platzek, brandenburgi miniszterelnök, aki szerint „ha a CHB felkarol egy kezdeményezést, akkor az biztosan valamilyen izgalmas dolog”.

A Mitte egyik legszebb pontján, a Humbolt Egyetem és a Gorkij Színház szomszédságában lévő magyar kulturális intézet kétség kívül brandet épít a kultúrából. Védjegyükké vált az évente megrendezett Cinema Total, amellyel Berlin legjelentősebb kulturális eseményéhez, a Berlinaléhoz kapcsolódnak, de nem egy konkuráló mini fesztiválként, hanem a filmes mustrát kiegészítő szakmai háttér-eseményként.

Can Togay Jánostól, az intézet igazgatójától megtudtuk, hogy februárban az orosz és a közép-, kelet-európai filmgyártás együttműködéseit szeretnék feltérképezn”, ami nem csupán filmes szempontból érdekes: „A filmek támogatási rendszerén keresztül egy ország struktúrája is sok tekintetben olvasható” - mondta.

A 2012-es év legsikeresebb rendezvényei közül az igazgató a Szabadság szédülete kiállítást emelte ki, amely január végéig még látható az intézet új Szituációs Központjában. A kiállítás, az európai demokráciák második világháború utáni történelmének krízishelyzeteire rámutató rendezvénysorozat, a Kritika és krízis nyitóeseménye volt.

Jövőre debütál a CHB-ben a Cine Romani sorozat, amellyel az európai roma filmkészítőket próbálják meg helyzetbe hozni. „Három hétig tart majd a worshopokkal, előadásokkal, szemináriumokkal tarkított program – sorolja Togay -, roma filmes retrospektív vetítésektől kezdve kortárs filmekig; de nem csak hagyományos filmeket vetítünk, hanem a szó legtágabb értelmében vett mozgóképeket, transzmediális munkákat, videóinstallációkat.”

Pierre Balain

Bócsi Krisztián Moholy-Nagy-díjas fotóművész idén Berlint és a benne élő művészeket fotózta, köztük Kertész Imrét, Snétberger Ferencet, Fátyol Herminát; Hotel Berlin című tárlata még látható a Collegium Hungaricum Berlinben.

A város – elmondása szerint - a szabadságot sugározza számára, a befogadást; hatalmas terekkel, ahol az emberek is teret adnak egymásnak.

Snétberger Ferenctől megtudtuk, hogy új lemezre készül, és budapesti fellépést is tervez, de a legjobban az általa alapított, roma gyerekeket fejlesztő zeneiskolára büszke. Tanítványaival sokfelé koncertezik, legutóbb karácsonykor léptek fel Kreuzbergben. Szilveszterkor nem játszik, inkább házibulit rendez.