A dolog egyetlen szépséghibája, hogy mindössze néhány szerencsés párizsinak és turistának nyílik lehetősége arra, hogy felmásszon az 54 méter magas torony tetejére: az épület ugyanis heti három alkalommal, idegenvezetéssel és csupán szeptember 15-éig látogatható.

Párizs városa 2009-ben fejezte be a roskadozó mészkőtorony három évig tartó és 8,3 millió eurós helyreállítási munkálatait. Az épület azonban mostanáig zárva volt, mivel a városi építészek nem tudtak megegyezni abban, hogy miként lehetne turistabaráttá tenni a szűk és - spirálos lépcsőjével - igen szédítő tornyot, amely 360 fokos panorámát kínál a városra. 

A torony egykor a 13. századi Saint-Jacques-de-la-Boucherie-templom részét képezte, amelyet azonban leromboltak a francia forradalom idején. Nemcsak építészeti jelentősége miatt - a gótikus stílus egyik legszebb párizsi példájaként - őrizték meg, hanem azért is, mert magasságából adódóan tökéletes tűztoronyként szolgált - magyarázta Laurence Fouqueray, a Párizs kulturális és történelmi épületeiért felelős hivatal egyik vezető építésze. 

Hozzátette, nagyjából harminc ember, köztük kőfaragók, szobrászok, ácsok és üvegkészítők dolgoztak a helyreállításon. Fouqueray szerint azonban ahhoz, hogy a toronyból egész évben látogatható turistalátványosság legyen, további felújításokra lenne szükség, így például magasabb biztonsági korlátok építésére a tetőn, ami azonban sokat elvenne a torony egyedülálló hangulatából. 

A francia forradalom után a torony harangjait beolvasztották, és azóta sem pótolták őket. Az évszázadok során sokan megfordultak az építményben. Blaise Pascal (1623-1662) francia matematikus és fizikus tudományos kísérleteinek helyszínéül választotta a tornyot, amelyet a korai 19. században egy lőszergyártó foglalt el, majd az 1800-as évek végétől egészen a mostani század elejéig meteorológiai állomást alakítottak ki a torony tetején - elzárva azt a nagyközönség elől.