„Természetesen arra buzdítunk minden apát, hogy maximálisan vegye ki a részét a gyermekgondozási teendőkből. Ugyanakkor óva intünk minden párt attól, hogy úgy gondolja, attól lesz valaki jó apa, ha az anyához hasonlóan gondoskodik közös gyermekükről” – ezt a választ adta a Három királyfi, három királylány mozgalom által 2012-ben kiadott Apafüzet arra a kérdésre, hogy rossz apa-e az, aki nem pelenkáz.

Az Andrek Andrea–Léder László szerzőpáros anno abból a megfontolásból indította útjára könyvecskéjét, hogy segíteni szeretne sokaknak, mert a férfiakat általában senki sem készíti fel arra, ami apaként vár majd rájuk. A füzet létrejötte és hangvétele jól jelzi továbbá, hogy mostanra gyökeresen megváltozott az a felelősség, amelyet az apaszerep kapcsán elvárunk a férfiaktól.

„A hagyományos apaszerepnek befellegzett. Vége. Azt tapasztalom, hogy már férfitársaságban is képtelenség lenne cinkos nevetést kiváltani azzal, ha valaki eldicsekedne, hogy ő, az apa, aki a munkahelyén sokat dolgozik, hogy eltartsa a családot, amikor este későn hazamegy, már csak felteszi az asztalra a lábát, és egy sör mellett nézi a meccset. Lehet, hogy nem minden férfi veszi ki a részét egyenlően a család körüli teendőkből, de már mindenkinek éreznie kell, hogy a régi, tipikusnak mondott férfiszerep nem vonzó” – állítja a harmincas évei végén járó Krisztián, aki Budapest egyik kertvárosában nevel két gyereket a feleségével.

Hagyománytisztelő társadalom

„Még a mai magyar társadalomban is leginkább az egzisztenciális felelősségvállalás a legfőbb elvárás az apaszereppel kapcsolatban. Társadalmunk nagyon hagyománytisztelő, és a kutatások azt mutatják, hogy nagyon nehezen változnak a nemi szerepek” – véli ugyanakkor Vágó Emese pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanársegédje, akinek kutatási területe az apák változó szerepe.

Apai felelősség

Shutterstock

De mi is az a felelősségvállalás, amit az apasághoz asszociálunk? Az anyai szerephez jobban kötődik az anyai ösztön kifejezés, hiszen az anyák szinte a fogantatástól kezdve átélik, átérzik a gyermekkel járó fontos változásokat. Bár az anyasággal kapcsolatban is felmerülhet, hogy nem ösztönös cselekvésről van szó, a férfiak esetében igen ritkán ejtünk szót apai ösztönökről, sokkal inkább az elvárásokra utaló, a tudatosságot tükröző felelősség társul a szerepükhöz. Sokszor csak a születéskor realizálódik ez a felelősség, hiszen az ő részvételük addig nem olyan magától értetődő, elementáris, mint az anyáké – mutat rá Vágó Emese.

Terhelt fogalom

Mondhatni nehéz, terhelt fogalom maga a felelősség. A pszichológus hozzáteszi, erről beszélve hétköznapi értelemben, a tetteink következményeinek vállalására, többnyire átlátható eseménysorra szoktunk utalni. Könnyű belátni, hogy az apai felelősség esetében valami egészen másról, egész életre vállalt következményről, előre kiszámíthatatlan útról van szó. Talán beszédes: a már idézett Apafüzet szerzői óvakodtak is ettől az elriasztóan is hatni képes fogalomtól, sokkal inkább a feladat, szerep szavakkal operálnak, és a felmerülő helyzetek értő körülírásával bátorítanak.

Néven nevezzük, vagy sem, felismerjük vagy elkerüljük, de a gyerek érkezésével a felelősség bekerül az apák életébe is. Vágó Emese szerint nem egyértelmű, mely apák reagálnak jól a szereppel járó felelősségre. Kézenfekvő, hogy azok teljesednek ki jobban, akik a saját apjuktól kaptak ilyen mintát. A modellkövetés szerepét nem érdemes azonban túlbecsülni, belátható ugyanis, hogy egy-két generáció alatt nagyot változtak az apaszereppel kapcsolatos elvárások: amit a mostani apák otthon elleshettek, ma már nem működik, ahogy Krisztián is utalt rá. Közelebb vihet minket a megoldáshoz a társadalmi szerepek felőli megközelítés, miszerint a férfiaknak manapság kevésbé maszkulin képük van a férfiasságról.

Meghatározó a személyiség

Shutterstock

Vannak olyan kutatói vélemények is, amelyek a párkapcsolat, a nők szerepét hangsúlyozzák. Vagyis hogy a nők hogyan, mennyire artikulálják saját igényeiket, hogyan kommunikálják a helyzettel kapcsolatos elvárásaikat. De meghatározó lehet a személyiség is, vagyis az, hogy az apa mennyire képes kifejezni érzelmeit, kezelni a helyzettel kapcsolatos szorongásait: fizikai korlátai alig vannak ugyanis az apák sokrétű felelősségvállalásának, hiszen a szoptatáson kívül nincs olyan tevékenység, amit egy férfi ne tudna megcsinálni a gyerek körül.

Felkészítés a nagybetűsre

Metafizikainak, az ideológiák szintjének mondhatjuk azt a síkot, amelyen a gyerekek életre felkészítése zajlik, ami szintén kedvelt terepe az apa bevonásának. Vágó Emese úgy tapasztalja, hogy az olyan hétköznapi dolgok működtetését, mint a gyerekek fegyelmezése, az apák mostanában inkább távolítják maguktól. A gyerekek ellátásával kapcsolatos teendőket viszont sokuk szívesen veszi magára, az érzelmileg fontos időtöltés, a közös játék, az együtt végzett hasznos tevékenység ugyanúgy az apáknak kedves részvételi terepnek számít, mint korábban.

„Mi a családban átléptük a hagyományos nemi szerepeket, és más logika szerint, mondhatni mozaikszerűen foglaljuk el a felmerülő feladatokat. Az egzisztencia megteremtésének kényszere is más már, mint korábban. Szerencsések lehetünk, mert rám ez soha nem hatott nyomasztóan, ehhez biztosan kell az alapjában véve problémamegoldó beállítottságom, illetve a segíteni tudó szélesebb családi háttér – vallja Krisztián.

Macsók vagy résztvevők?

Shutterstock

Ha mégis volt rá hatással a „nekem kell letenni a kenyeret az asztalra” érzés, az inkább felszabadítóan hatott rá: amikor a felesége otthon volt a gyerekekkel, és ő volt az egyedüli kereső, úgy érezte, a munkahelyi problémák a korábbihoz képest másodlagosak, nem lehetnek rá akkora hatással, mert a család egzisztenciája kizárólag rajta múlik. A matematikusként dolgozó Krisztián hozzáteszi azonban, hogy ez a fajta felelősség arra mégsem szolgálhat felmentésül az apáknak, hogy a családi élet többi fontos területén kevéssé legyenek résztvevők. Ma már a munkahelyi környezetben sem kap dicsérő szavakat az az apa, aki kizárólag munkamániásan dolgozik a család jólétéért.

Más nyomások

„Noha talán valóban kisebbek ma már a férfiakkal szembeni elvárások a az anyagi feltételek előteremtésében, a korábbiaknál jóval erőteljesebbek a családi élet érzelmi-praktikus részében. Tehát nagyobb a nyomás rajtuk, mint egykor – mondja a pszichológusnő. – A családtámogatási rendszerünk nem eléggé serkenti azonban ezt, nem segíti megfelelően az apákat, hogy adott esetben a családi életet helyezzék előtérbe az anyagiak előteremtésével szemben.”

Krisztián úgy érzi, a macsó szerepéhez ma már hozzátartozik, hogy apaként helytálljon. És a szerep teljesebb megélése pozitívan hat az önértékelésére. „Büszkeséggel tölt el, hogy képes voltam, vagyok alkalmazkodni, a saját igényeimet, egyéninek mondható céljaimat bármikor hátrébb sorolni a családéival szemben. Nagyon sokat adott nekem és megerősített, hogy megtanultam ezt a lemondást, és látom, hogy a családom épülésére szolgál.”

A pszichológus pedig hozzáteszi: kutatások bizonyítják, hogy mindez nemcsak az ilyen szemléletű apukáknak, hanem a gyerekeiknek is jót tesz. Azok a gyerekek, akikkel az apjuk minőségileg sok időt tölt el, jobban helyt állnak az iskolában, kevésbé gondolkodnak nemi sztereotípiákban, és egyes vélemények szerint testileg is egészségesebbek.

Csepregi Botond cikkéhez hasonló témájú írásokat – az apaságról – itt talál. Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely titkainkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, akkor megajándékozzuk +1 lapszámmal. 5 lapszám 4 áráért! Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti. Ha érdeklik a pszichológiai témák, lájkolja a HVG Extra Pszichológia Facebook oldalát!