A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Idén is sokan csatlakoznak az egy hónapos absztinenciaprogramhoz, köztük természetesen nők is nagy számban. A szenvedélybeteg nők és férfiak specifikus megközelítése még gyermekcipőben jár.
A nemek közötti különbségek vizsgálata az orvostudomány elhanyagolt területe. Különösen igaz ez a megállapítás a függőségek esetén. Ez alól egyedül a gyakoriság szempontja a kivétel: tudjuk, hogy a kémiai függőségek gyakorisága a férfiaknál sokszorosa a nőkének. Persze önmagában ez a megállapítás is magyarázatra szorul.
Miért több a dohányos, az alkoholista vagy a kokainista férfi? Ennek viszonylag egyszerű történeti-kulturális okai vannak: a férfiak – szociális (domináns) helyzetüknél fogva – megtehették, hogy átadják magukat a legkülönfélébb élvezeteknek, az ő szenvedélyeikkel szemben mindig is jóval elfogadóbb volt a társadalom. De nem csak erről van szó. Másik magyarázatot kínál a lelki rugalmasság, a reziliencia fogalma.
A „rugalmas” gyermek – Michael Rutter amerikai pszichológus 1987-es elmélete szerint – abban különbözik nem rugalmas társaitól, hogy nehéz körülményei ellenére sem lesz később szenvedélybeteg. Vagyis ellenáll a negatív, kórnemző tényezők hatásainak. A rugalmas gyermekek nagy része lány, ők ugyanis teherbíróbbak, jobban védekeznek a sors szeszélyeivel, szüleik mérgező hatásaival szemben. Ám ha a nő mégis szenvedélybeteggé válik, szervezete és személyisége hamarabb összeroppan a szerek súlya alatt, nála hamarabb alakulnak ki testi szövődmények, és ha nem hagyja abba a szerhasználatot, hamarabb hal meg, mint a férfiak.
Van egy harmadik magyarázat is: a nők függősége kevésbé a kémiai anyagok felé irányul, és inkább az úgynevezett viselkedési addikcióban nyilvánul meg, amely anyaghasználat nélküli szenvedélyciklusokat foglal magában. A viselkedési addikció, így a vásárlási kényszer, a bulimia (rohamszerű evés, hányással vagy hányás nélkül) inkább a nőkre, a kóros szerencsejáték vagy internetezés pedig a férfiakra jellemző.
Emancipációs drogok
Ha a nők szenvedélybetegségének okait vizsgáljuk, két gyermekpszichológiai fogalommal, az externalizációval, illetve az internalizációval kell megismerkednünk. Joseph Sandler brit pszichoanalitikus 1987-ben externalizációnak nevezte el, amikor a gyermek belső feszültségei viselkedési zavarban nyilvánulnak meg, internalizációnak pedig, amikor a gyermek szorong, úgy érzi, boldogtalan, és szenvedést él át. A kémiai addikció a nőknél az internalizáción, a férfiaknál az externalizáción át vezet. A nők az addikció kialakítása révén csökkentik szenvedésüket, míg a férfiak a veszélykereső viselkedésüket „olajozzák meg” alkohollal, drogokkal.
Az utóbbi évtizedekben – többek között Magyarországon is – megfigyelhető az a tendencia, hogy csökken a férfiak és nők kémiai anyaghasználatának gyakorisága közötti különbség. Azaz a férfiak fogyasztása stagnál vagy csökken (esetleg enyhén növekszik), a nőké markánsan nő, ami különösen a dohányzásra igaz (ahogy ezt munkatársaimmal 2011-ben kimutattuk). Ez a tendencia arra is rávilágít, hogy a kémiai anyag szinte emancipációs szimbólummá vált.
Egyik nőpáciensem első „lázadása” a férje ellen abban mutatkozott meg, hogy a párja kifejezett rosszallása ellenére elkezdett dohányozni. Amikor a férj ultimátumot adott neki azzal, hogy elválik, ha nem hagyja abba, a hölgy maga adta be a válókeresetet.
Az 1990-es évek elején Belgiumban a szenvedélybeteg nők számára ma is működő osztályokat hoztak létre a kórházakban, terapeuta nőkkel, akik különösen a nők speciális megközelítését hangsúlyozták, mondván: a testük és a lelkük is másképpen működik, mint a férfiaké. Azt állították például, hogy csoportos helyzetben a nők egészen másként nyilvánulnak meg, ha csak nők vannak a csoportban. A férfiak jelenléte beindítja a nőknél a férfinak megfelelés kényszerét, ami őszintétlenné teszi a megnyilvánulásokat.
Az alkohol jelentései
Ugyanez vonatkozik egyébként a kémiai anyaghasználatra is. A nőknek egészen mást jelent például az alkohol, mint a férfiaknak. A kórházakban alkoholizmusuk miatt kezelt nők többsége alkoholfogyasztó apjuk által súlyosan traumatizált állapotban van. Egy részüket az apjuk részeg állapotban szexuálisan is bántalmazta. Számukra az alkohol a férfiak zsarnokságát, a zsarnokságnak behódolást jelenti, de az azonosulást is a zsarnokkal.
Az egyik páciensem például azért ivott, hogy jobban megértse az apját, aki ittas állapotban molesztálta őt. Csak így tudta magát túltenni a traumán. A zsarnokkal azonosulás motívuma a férfiaknál is megjelenik, de azzal párosul, hogy a nagy mennyiségű alkohol elfogyasztása férfivirtus, a férfivá érés beavatási szertartásának része. A nők lelkében az alkohol az áldozattá válás, a kiszolgáltatottság jelképe, a férfiaknál a szabadságé és a férfiasságé.
A kémiai anyagoknak – egyes pszichoanalitikusok (például a magyar származású Rado Sándor 1957-es) elképzelése szerint – szexuális funkciójuk is lehet. A pszichostimulánsok (amfetaminok, kokain) és az alkohol „férfiassá”, erőszakossá tehetik a fogyasztót, más szerek (például a marihuána vagy a heroin) inkább „nőiessé”, vagyis lágyabbá, szelídebbé azokat, akiknél az agresszió a személyiség egyik alapvonása.
Volt egy nőpáciensem, akinél a heroinmegvonás során – az apjával szembeni indulatait rám vetítve – gyilkos agresszív indulatok fejlődtek ki irántam. Fegyvert is vásárolt a feketepiacon, és az otthonában céllövő gyakorlatokat végzett, a céltáblába az én fejemet képzelve. Az egyik éjszaka pengével felhasította élettársa bőrét, akit kórházba kellett szállítani. A heroin addig ezt a gyilkos indulatot kötötte meg. Egy másik, súlyosan agresszív környezetben nevelkedett amfetaminfüggő nőpáciensem az amfetamin hatására erősnek, támadhatatlannak érezhette magát. Korábban nagy öblös szekrénybe menekült családtagjai agresszív megnyilvánulásai elől, az amfetamin hatása alatt már nem szorult arra, hogy elbújjon.
A szenvedélybetegségek területén a férfiak és a nők megkülönböztetése, specifikus megközelítése tehát még gyermekcipőben jár. Pedig számos jel utal arra, hogy eltérő motívumok vezérlik a nőket és a férfiakat mint fogyasztókat a szenvedélyproblémák kialakulásakor, másképp alakul a drogkarrierjük, és a gyógykezelésük is számos specifikus elemet tartalmaz.
Információk a Száraz Novemberről itt.
Dr. Gerevich József addiktológus
Hasonló cikkeket a HVG Extra Pszichológia legfrissebb számában olvashat, mely a sikerrel, az önérvényesítéssel foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, akkor megajándékozzuk a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyvvel. Aktuális lapszámunkat meg is rendelheti.
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A tömeg emberekből áll – őket mutatjuk meg külön-külön és együtt a HVG fotósainak szemével.
A Tisza Párt és a fővárosi csőd sem maradt ki.
Hatalmas. Ez minden idők legnagyobb Pride felvonulása. Ha nem hiszi, nézze meg a videókat.
Beszédek a 30. Budapest Pride-on.
A hatalom melegellenes politikája minden eddiginél több ellenzékit vitt ki az utcára – fogalmazott a Die Zeit tudósítójának egy Budapest Pride-résztvevő.
A Tisza elnöke szerint látszatpolitizálás folyik trükkök százaival és hazugságokkal.
Szerinte a kérdés csak az, ki akarja-e tenni annak a gyerekeit, amit az elmúlt tíz évben ő is átélt.
„Jó hazafi harcoshoz” méltón tette közzé, hogy 100 százalékos magyar érettségit tett.
Közéjük Charles Leclerc fért be.