HVG Extra Pszichológia (HVG): A szégyenről mint meghatározó érzésről sok szó esik a novelláiban, és saját emlékként is többször felidézte már. Arról a szégyenről, amit például a megcsalt nő érez.

Péterfy-Novák Éva: Nemcsak a megcsalásokkal kapcsolatban érzünk szégyent, hanem mindenféle egyéb sikertelenségek miatt is, és nem kizárólag a női mivoltunkból fakadóan. Már a gyerekkoromból emlékszem szégyenre: 12 éves lehettem, a szomszéd bácsi fogdosott, és én szégyelltem erről bárkinek beszélni, mert teljesen úgy éreztem, hogy én vagyok a hibás. Talán azt szégyelltem, hogy velem ezt meg lehet tenni. De nem is, még korábban: hatéves koromban idegen gyerekek megkergettek az utcán óvodába menet. Beszaladtam az óvónénihez, mert nagyon megijedtem, és emlékszem, akkor is szégyen volt bennem a félelem miatt, és hogy miért nem voltam bátrabb. Talán a megcsalatás szégyene is részben ugyanide vezet vissza, hogy miért nem voltál elég bátor ahhoz, hogy észrevedd, baj van a kapcsolatoddal.

HVG: Ehhez is bátorság kell?

Péterfy-Novák Éva: Hogyne! Egyébként gyáván homokba dugod a fejed, és élsz tovább, olyan kapcsolatban, ahonnan már rég tovább kellett volna lépned. Másrészt azért a megcsalt ember szégyene összetettebb: az is benne van, hogy nem vagyok elég jó, se kívül, se belül. Ráadásul amikor én ilyen szituációban voltam, kaptam jeleket, amelyeket nem vettem tudomásul, sőt lekezelően  besöpörtem az asztal alá. Ezért még jobban szégyelltem magam, amikor szembesültem azzal, hogy ezt rajtam kívül mindenki tudta.

Sokkal bátrabb lettem. Vagy talán csak edzettebb.

Stiller Ákos

HVG: Hogyan lehet legyőzni, a hátunk mögött hagyni mindezt, hogy ne cipeljük magunkkal egész életünkben? Önnek sikerült?

Péterfy-Novák Éva: Ha nem is teljesen, de a nagy részét le tudtam tenni. Sokkal bátrabb lettem. Vagy talán csak edzettebb. Már nincs kihez képest, ki előtt szégyellni magam.

HVG: Ez elsősorban az önértékelésről szól, nemde?

Péterfy-Novák Éva: Azt hiszem, igen. De nyilván az élettapasztalat is sokat számít. Az idő múlásával egyre több ember életére láttam rá. De huszonévesként nekem igenis szégyen volt az, hogy nem tudtam egészséges utódot produkálni. Megmagyarázhatatlan szégyen. Ezt csak azok értik meg, akik hasonlóan jártak. Lelkifurdalásom volt, hogy fájdalmat, problémát okoztam a családomnak.

HVG: A #MeToo-kampány kapcsán mostanában különösen sok szó esett arról, hogy vannak áldozattípusok, akiknek a védtelenségét a másik fél megérzi. Erről mit gondol?

Péterfy-Novák Éva: Azt, hogy vannak szerencsések, akikkel nem történnek rossz dolgok. Nem hiszek abban, hogy létezik született áldozat. Én például biztos nem vagyok áldozattípus, mégis simán belesétáltam egy bántalmazó kapcsolatba. A múlthoz, az átélt élményekhez már több köze lehet a dolognak. Van egy erős emlékem a gyerekkoromból: határozott, cserfes lány vagyok, tízéves, az apám alkoholista, és amikor berúg, gyakran agresszív. Ilyenkor azzal telik a délután, hogy a gyerekszoba ajtaja elé belülről odatolom a bútorokat, biztos, ami biztos, így védve az ötéves húgomat is. Pedig nem emlékszem arra, hogy engem vagy anyámat bármikor is megütött volna az apám.

Gócza Anita interjúja teljes terjedelmében a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvasható, mely a nemek, a nőiesség, férfiasság témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk Susan Quilliam Hogyan válasszunk társat? című könyvével. Aktuális számunkat meg is rendelheti.

HVG Extra Pszichológia

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba június 6-án, ahol Péterfy-Novák Éva írónővel és Szemán Dénes pszichológussal arról beszélgetünk, manapság mitől nőies a nő és férfias a férfi. További infók itt.