HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Szellem- és pszichológiatörténetről, gyerek- és önnevelésről, meditációról és játékról egyaránt találhatunk könyveket az idei év végi kínálatban. A cél minden esetben az, hogy az olvasó közelebb jusson önmagához, de a válogatás során maga döntheti el, hogy ehhez tárgyilagos, szenvedélyes vagy épp humoros úton akar haladni.

Eric Weiner: A zsenialitás földrajza

©

Mi köze van a pillangóhatásnak a zsenik felbukkanásához vagy egy San Franciscó-i baktériumnak a világ egyik legjobb kovászos kenyeréhez? Efféle kérdésekre is választ keres sajátos műfajú könyvében Eric Weiner. Az önmagát „gyógyulófélben lévő elégedetlennek” aposztrofáló szerző kötetében annak eredt a nyomába, hogy miért növekszik egyes helyeken szinte robbanásszerűen a kreativitás. A minél árnyaltabb válasz érdekében – afféle rendhagyó utazóként – felkeresett hét, különböző korokban az emberi zsenialitás megnyilvánulásában jelentős szerepet kapott várost: Athént, a kínai Hangcsout, Firenzét, Edinburgh-t, Kalkuttát, Bécset és a Szilícium-völgyet.

Fesztelen és bölcs humorral tálalt szellemi utazása keretében megpróbálja rekonstruálni, hogy miként indult virágzásnak a kreatív zsenialitás az adott helyen és korban, milyen szerepet játszott ebben a helyi kultúra vagy más, előre nem látható történelmi esemény (például mi köze a reneszánsznak a pestisjárványhoz). Egyik fő megállapítása, hogy a kreatív zsenialitás nem magán-, hanem közügy; sőt – akármilyen hihetetlen – még csak nem is egyszerűen genetikai kérdés, és a kemény munkához sincs igazán köze. Sokkal inkább egy olyan kultúra gyümölcseként kell értelmezni, amely ösztönzi az eredeti gondolkodást.

A gondolatmenet ugyanakkor nem ér itt véget. Weiner a kötetében arra is kitér, vajon miként lehetne kamatoztatni a tanulságokat a jelenben, ezen túlmenően pedig gyakorlati útmutatást is nyújt ahhoz, hogy miként lehetnénk mindnyájan egy kicsit kreatívabbak. Vagy ha már mi magunk későnek érezzük az időt erre, akkor hogyan nevelhetjük úgy a gyerekeinket – kérdésekkel, kizökkentve a megszokott rutinból, egy kis káoszt teremtve körülötte –, hogy kénytelenek legyenek kreatívabban gondolkodni, viselkedni.

Bihari Viktória: Egy negyvenes szingli majdnem (!) elcseszett élete

©

„Valamilyen szinten mindenki élete rottyon van, és ezzel foglalkozni kell” – fogalmazza meg könyve kiváltó okát a szabadszájúan közvetlen stílusáról ismert Bihari Viktória író, blogger. A magát a „pszichológusok előszobájaként” meghatározó szerző saját élete példáján vezeti az olvasót, hogy segítsen neki is „összerakni magát”. A tanulságos élettörténet kapcsán szó esik depresszióról, pánikzavarról, érzelmi bántalmazásról és nárcizmusról. Közben pedig – a lehető leghétköznapibb nyelven fogalmazva – megtudhatjuk: hogyan lehet kiszakadni az érzelmi bántalmazás bűvköréből, milyen a nárcisztikus ember személyisége, miként alakul valaki ilyenné, és mit lehet tenni ellene. Vagy, hogy milyen érzés, amikor egy gyerek rádöbben, hogy nem (jól) szereti az anyja.

„Annak, aki olvassa, példát mutat, hogy hogyan lehet megtanulni úszni azokban a viharos vizekben, ahol sokan mások megfulladnak. Sőt! Vikitől meg lehet tanulni azt is, hogy miképpen lehet kihozni a legjobbat a legrosszabból” – írta a kötetről Feldmár András. Magának a szerzőnek a tanácsa e téren egyébként igencsak egyértelmű: aki ráébred a saját sebezhetőségére és sebeire, jól teszi, ha elmegy terápiába. Mert ott végre „van egy ember, aki nem bánt téged, és komolyan vesz”.

Iben Dissing Sandahl: Játék dán módra

©

Miért tartoznak a dánok a világ legboldogabb nemzetei közé? Elsősorban azért, mert sajátos nevelési elvek alapján foglalkoznak a gyerekekkel – állítja a dán pszichoterapeuta és író. Ezen elvek hat alappillérre épülnek – a szabad játékra, a hitelességre, az átkeretezés képességére, az empátiára, az ultimátumok nélküliségre, illetve az együttlétre és „hyggére”. Ezek közül azonban a dán szakember a fantáziára, mozgásra és együttműködésre épülő, kötetlen szabad játékot tartja a legfontosabbnak, olyannyira, hogy a sajátos dán nevelésről szóló első bestsellere után egy önálló kötetet szentelt a játéknak. Teljesítményorientált világunkban erre egyre kevesebb lehetőséget adunk a gyerekeknek, holott – véli Iben Sandahl – ez tanítja meg őket arra, hogy kevésbé szorongjanak, rugalmasan tudjanak alkalmazkodni, ezáltal pedig javuljanak a társas készségeik.

A gyerekek játék közben úgy érezhetik, maguk irányítják az életüket, ami önállóságra és önuralomra szoktatja őket, növeli a problémamegoldó képességeiket. Ugyanakkor az önbecsülés kialakulásában is nagy szerepe van annak a sikerérzetnek, amit a játék kihívásainak leküzdése közben szereznek. A konfliktusmegoldás, a félelmek feldolgozása csökkenti a stresszt is, mindez pedig (szinte) egyenes út a boldog gyermek-, majd felnőttkorhoz – sorolja a szerző. De az elmélet mellett rengeteg gyakorlati példát és játékötletet is sorol, így válik a könyv szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos sorvezetővé.

Michael Acton Smith: Belső csend

©
„Keress egy csendes zugot, ahova letelepedhetsz, és senki sem zavar. Ülj egyenes háttal, helyezkedj el kényelmesen, majd hunyd le a szemed. A kezed megpihenhet a térdeden, vagy finoman egymásra is teheted őket az öledben.” Már-már receptszerűen kezdi a szerző tanítani az olvasót, hogyan tud lépésről-lépésre jobban elmélyülni a meditációban. Merthogy – amint azt saját keserű tapasztalatából is jól tudja – az állandó pörgésből és stresszből fakadó szorongás és fáradtság csak ezen ősi módszer segítségével csendesíthető le.

A belső csend valójában a tudatos jelenlét, a mindfulness megélésének az egyik leghatékonyabb módja, ami aztán az emberi kapcsolatokon és mélyebb együttérzésen keresztül is erősíti az emberek jóllétét. A módszer lényege – Jon Kabat-Zinn mindfulnessoktató szavaival élve – az, hogy „a jelenre figyelünk, minden ítélkezés nélkül”.

Ha követjük a kötet útmutatását, akkor sokkal könnyebben ki tudunk törni a világot átható, az emberek életét sokszor megkeserítő állandó aktivitás-spirálból. De a feladatok abban is segítenek, hogy egyszerűbb legyen kialakítani azokat a hétköznapi szokásokat, amelyek hozzájárulnak az életünk tudatossá tételéhez. „Legyen szó egy rövid pihenőről, vagy a minket körülvevő öröm és szépség elismeréséről.”

A nyugalom mindennapos gyakorlatai közé egyébként – hangsúlyozza a szerző – nem csupán a meditáció tartozik, hanem a naplóírás is, mivel utóbbi „csökkenti a stressz-szintet, növeli az önbecsülést, és segít a traumatikus élmények feldolgozásában”. Smith olyan egyszerű, de inspiráló és bárki számára elvégezhető gyakorlatokkal vezet rá a belső csendre, mint például „Sétálj egyet úgy, hogy nincs úti célod!”; „Ültess növényeket és figyeld a fejlődésüket!”; „Kapcsold ki a telefonod egy rövid időre!”

Damion Searls: Rorschach

©
Ki ne látta volna már a „pacákat”, vagyis azokat a fekete és színes tintafoltokat, amelyeket a világ egyik leghíresebb pszichológiai tesztjében használnak. Szinte mindenki, hiszen, ha nem is valamely rendelőben lezajlott személyiségvizsgálatról ismerősek, akkor is találkozhattunk velük bárhol: az utcán, filmekben, reklámokban.

Ezeknek a „20. század leggyakrabban értelmezett és elemzett festményeinek” a történetét tárta fel a pszichológus végzettségű szerző. Elsősorban azt, hogy miként és milyen pszichológiai és művészeti irányzatok hatására született meg a tíz híres tábla az I. világháború idején egy eldugott svájci elmegyógyintézetben, Herman Rorschach keze nyomán. Akinek egyébként meggyőződése lett, hogy – Sigmund Freud elképzelésével ellentétben – valódi kilétünkről nem a szavaink, hanem a vizuális látásmódunk árul el a legtöbbet.

De legalább olyan érdekes a teszt keletkezéstörténete, mint az utóélete, az alkotó halálát követően. Így például az, mire és hogyan használta az amerikai hadsereg a II. világháború, illetve a vietnámi háború idején. Hogy miként kapta fel a popkultúra és a reklámipar az ikonikus alakzatokat. És hogyan használják máig vádlottak, álláskeresők, pszichés betegségben szenvedők jobb megismerésére.

A kultúr- és szakmatörténeti vonatkozásokon túl Damion Searls kötete betekintést nyújt a tintafoltteszt fejlődésébe, átértékeléseibe, olykor heves vitákkal kísért szakmai megítélésébe is. Az olvasó ezzel párhuzamosan pedig rövid bevezetőt is kap az észlelés pszichológiájába, miközben újra és újra eltűnődhet azon, miként függ össze valakinek a személyisége azzal, hogy mit lát a képeken.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely érzelmeinkkel, az érzelmi intelligenciával foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a Pszichológia Plusz párkapcsolati különszámmal. Aktuális számunkat meg is rendelheti.


VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Meghalt a gyilkosságért elítélt zeneipari nagyágyú, Phil Spector

Meghalt a gyilkosságért elítélt zeneipari nagyágyú, Phil Spector

Van rosszabb a világjárványnál, legalábbis George Clooney legújabb filmjében

Van rosszabb a világjárványnál, legalábbis George Clooney legújabb filmjében

Megérkezett Moszkvába Navalnij

Megérkezett Moszkvába Navalnij