„Az első lépés, hogy összeírjuk, mit szerettünk és utáltunk a gyerekkorunkban”

HVG Extra Pszichológia (HVG): A dánok évtizedek óta a világ legboldogabb nemzetei közé tartoznak. A könyvükben ennek titkát az ottani nevelési elvekben vélték megtalálni, amelyek hat alappillérre – a játékra, a hitelességre, az átkeretezésre, az empátiára, az ultimátumok nélküliségre, illetve az együttlétre és „hyggére” – épülnek. Melyiket tartja a legfontosabbnak ezek közül?

Iben Sandahl (I. S.): Nagyon nehéz szétválasztani ezeket, mert mindegyik fontos összetevője a gyerekek jóllétének. Ha mégis választanom kellene, akkor a játékot mondanám. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a szabad játék – akár egyedül, akár társakkal – arra tanítja a gyerekeket, hogy kevésbé szorongjanak, rugalmasan tudjanak alkalmazkodni, ezzel pedig javítja a társas készségeiket. Ugyanakkor a gyerekek játék közben úgy érezhetik, maguk irányítják az életüket, ami önállóságra és önuralomra szoktatja őket. De az önbecsülés kialakulásában is nagy szerepe van annak a sikerérzetnek, amit a játék kihívásainak leküzdése közben szereznek. Az ilyen, saját kezdeményezésre átélt sikerek hatására a gyermekek agyában endorfin szabadul fel, ami boldogsággal és elégedettséggel tölti el, valamint további, ismeretlen területek kipróbálására sarkallja őket. Így fejlődhet a legjobban, természetes módon az önértékelésük.

HVG: A magyar olvasók számára a „hygge” a legmegfoghatatlanabb fogalom az alappillérek közül. Hogyan tudná röviden összefoglalni?

I. S.: A „hygge” a dán identitás és kultúra része több mint egy évszázada. A családdal, barátokkal meghitten eltöltött időt jelöli. De nem könnyű elmagyarázni, mert valamiféle különleges, láthatatlan energiát jelent, ami az egyén és a többiek közti kapcsolatból fakad, a vágyukból az együttlétre. Hangulat és lelkiállapot egyszerre, amelyben az összekapcsolódás, a közelség érzete és a közösen vallott értékek sajátos „mi”-tudattá válik. A nevelésben is felhasználható, hogy a „hygge” megélésekor – mindenféle veszekedés és feszültség nélkül – megnyugvást találunk egymás társaságában. Az együttlét során ezért biztonságban érezzük magunkat, ilyenkor pedig könnyebb a külső elvárásokkal is szembenézni. Egyszersmind megnyugtató a bizonyosság, hogy másokhoz tartozhatunk, hogy hozzájuk hasonlók, vagyis „normálisak” vagyunk, következésképpen „elfogadható” személyiségek.

Iben Dissing Sandahl

HVG Könyvek

HVG: Gondolja, hogy a „hygge” megélhető egy olyan társadalomban is, amelynek a dántól gyökeresen eltérő kulturális hagyományai vannak?

I. S.: Igen, természetesen, hiszen a „hygge” belopódzik mindenféle hétköznapi élethelyzetbe, így a nevelésbe is! Kisebb vagy nagyobb mértékben ott van a játékban, az esti olvasásban, a főzésben, az ünnepekben, a családi összejövetelekben vagy a természetben. Ugyanakkor a megélése döntés kérdése is, hiszen tőlünk függ, hogy mennyire fontos a számunkra. Mivel a szívünkben és a családi hagyományainkban gyökerezik, ezért egyáltalán nem számít, milyen társadalomban élünk, csak az, hogy mennyire helyezzük előtérbe például a gyerekünkhöz való kötődést.

HVG: Könyvükben nem sok szó esik a testvérekről, holott az ő jelenlétük és egymás közti kapcsolataik egy családban olykor drámaian befolyásolhatják a nevelési szituációkat. Hogy látja: a dán módszer működik többgyerekes családokban is?

I. S.: Szerintem igen. A Gyereknevelés dán módra ugyanis abban különbözik más nevelési tanácsadó könyvektől, hogy sok évtized próbáját kiállt értékeket közvetít, nem csupán múlékony trendeket. A kötet olyan területeket és témákat érint, amelyek fontosak, hogy a gyermekeiknek a legjobbat akaró családok biztos alapokat kapjanak – függetlenül attól, hány gyermeket nevelnek. Ez sokkal inkább filozófia és szemléletmód, mint egy- vagy kétgyerekes dán családoknak szóló útmutató.

Játék közben úgy érezhetik, maguk irányítják az életüket

Shutterstock

HVG: A könyv segítségével hogyan változtathatják meg a nevelési elveiket azok a szülők, akik már néhány éve gyereket nevelnek, de egészen más szemléletben? Mi lehet az első lépés?

I. S.: A döntéseink és a cselekedeteink többnyire a szüleinktől tanult mintákból és a társadalmi normákból táplálkoznak. Ezért, ha meg akarjuk változtatni ezeket a mintákat, az első lépés, hogy írjuk össze, mit értékeltünk nagyra, és mit utáltunk a gyerekkorunkban. Ebből jól fog látszani, milyen örökséget hoztunk a saját családunkba. Aztán vizsgáljuk meg az általunk követett nevelési stílust, és könnyen lehet, hogy rá fogunk jönni, ugyanazt csináljuk, mint a szüleink – a rossz és fájó dolgokat is beleértve. Innen azonban már el lehet indulni egy olyan út irányába, amely bizonyítottan jobbat tesz a gyerekünknek. Ez is döntés kérdése ugyan, de ha belátjuk, hogy a nevelési módszereinkben csak a saját gyerekkorunk negatív és romboló viselkedési mintáit ismételgetjük, talán nyitottabbak leszünk valami másra, ami nemcsak minket tölt el majd jobb érzéssel, hanem erősíteni fogja a kapcsolatunkat a gyermekünkkel is.

Névjegy: Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta és író Dániában él férjével és két lányával. Jessica Joelle Alexanderrel közösen írt, Gyereknevelés dán módra című könyvét 25 nyelvre fordították le. Tíz éven át gyermekeket tanított, jelenleg szülőknek és szervezeteknek tart előadásokat és workshopokat. A napokban jelenik meg magyarul újabb, Játék dán módra című kötete.

Illényi Balázs

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba szeptember 10-én, ahol Iben Dissing Sandahl-lal és Vekerdy Tamással beszélgetünk. További infók itt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, mely valódi vágyainkkal, legbensőbb motivációinkkal foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, páros belépőt nyerhet a budapesti Frida Kahlo-kiállításra. Aktuális számunkat meg is rendelheti.