Fel tudja idézni, hogy érezte magát pontosan két héttel ezelőtt? Mik jártak a fejében? Mik történtek önnel aznap? És két évvel ezelőtt? Fogós kérdés, hiszen legtöbben arra is nehezen emlékszünk vissza, mi történt velünk előző nap.

Terápiás hatása mellett a naplóírás praktikus előnnyel is jár: sorokba véssük életünk eseményeit. Az élettörténeti morzsák elszórása nem csak azok számára megfontolandó időtöltés, akik életrajzi könyv megírására készülnek. A múlt emlékeiből csemegézés egyszerre jelent ugyanis örömteli nosztalgiázást, megrázó szembesülést, tudatos önvizsgálatot.

Nézzük, mi mindent ad nekünk az írás:

1. Enyhülést

A naplóírás néma ventilálása az érzéseinknek. Hasonlóan hat ránk, mint egy-egy mély beszélgetés, csak nem kell hozzá másik személy, és aggódnunk sem kell amiatt, hogy esetleg untatunk vagy terhelünk vele valakit. Érzéseink kiírása magunkból csökkenti belső feszültségünket, megkönnyebbülünk, szimbolikus súlyoktól szabadulunk meg.

2. Változáskövetést

Kitüntetett élethelyzetekben, amilyen például a megterhelő szakítás vagy a munkahelyváltás, fontos lehet a gondolataink, érzéseink követése, rögzítése. A változás folyamatának kis lépcsőfokaira lesz így könnyebb rálátásunk: honnan indultunk, hol tartunk, és merre tovább. A haladás érzése erősíti hitünket, kitartásunkat, így lendületet nyerünk a további erőfeszítéseinkhez.

3. Megvilágítást

Gondolati káoszban nem látunk az orrunkig sem. A bennünk zajló folyamatokat papírra vetve viszont rendszerezhetővé válnak a látszólag ellentmondásos gondolatok, és kikristályosodnak a köztük lévő kapcsolatok, erővonalak, elősegítve a szembesülés, belátás, tudatosulás folyamatait.

4. Párbeszédet

A naplóírás tulajdonképpen önmagunkkal folytatott párbeszéd. Lehetőséget ad időutazásra, hiszen általa kommunikálhatunk jövőbeli énünkkel: tanácsokat adhatunk, figyelmeztetéseket, elhatározásokat fogalmazhatunk meg, kérdéseket tehetünk fel, amik ráadásul nem fognak ködbe veszni, mint a gondolatok. Naplónk visszalapozása révén pedig múltbéli önmagunk szólíthat meg minket a jelenben.

5. Keretet

A szokások fontos kapaszkodót nyújtanak életünk szervezéséhez. Változó körülmények között is viszonyítási pontként tekinthetünk rájuk, biztonságérzetet adnak. A naplóírás hasonló állandóságot nyújt, szimbolikus keretet adva a nap végének.

6. Elmélyülést

Amikor érzéseinket papírra vetjük, látható valósággá válnak. Mondataink megfogalmazásához meg kell ragadnunk, hogyan érezzük magunkat. Kezünk mozgása, látásunk bevonása további érzékleti modalitásokat mozgósít, ami mélyíti a feldolgozási munkát, és segít új nézőpontokból ránézni a helyzetünkre.

7. Énidőt

Tisztán önmagunkra fordított idő, amit naplónk vezetésével töltünk. Ahhoz, hogy összefoglaljuk mondandónkat, le kell lassítanunk, rá kell néznünk, miket élünk át, milyen hatások érnek, s hogyan reagálunk minderre. Naplónk rendszeres vezetése ablakot nyit az önvizsgálatra, a szabad gondolkodásra, az önmagunkkal töltött minőségi időre.

8. Flow-t

Az írás olyan alkotó tevékenység, amibe teljesen bele lehet feledkezni. Elszakadunk a környezetünktől, megszűnik az idő, teljes figyelmünket leköti, amit éppen csinálunk. Írói vénával megáldott emberek számára a naplóírás az önkifejezés eszköze, kreatív tevékenység, a feladvány pedig az, hogy minél érzékletesebben ragadjuk meg a jelent.

A szerző Szakítási napló című könyvéről itt talál infókat.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.