Gondoljunk arra, amikor nagy egóval, vagy bizonyítási vágyból elvállalunk határidőre egy munkát, „bebeszéljük” magunknak, hogy meg lehet csinálni, nem lesz gond, képesek vagyunk rá, van hozzá tudásunk, energiánk. Aztán kiderül, hogy lehetetlen egyedül, annyi feladatot elvégezni a megadott idő alatt. Jön a stressz, mások hibáztatása, önmagunk ostorozása, a rosszul végzett munka miatti szégyen vagy a feladat teljesítés nélküli visszaadása. Elkerülhetetlen a kudarc.

Nézzünk egy másik helyzetet. Elegünk van a munkahelyünkből, igazságtalannak érezzük, hogy X és Y miért keres többet, mint mi, bezzeg máshol mások mennyivel többet keresnek, majd megmutatjuk mi, hogy többre visszük, magasabb pozícióba jutunk, jobb kondíciókkal dolgozunk. Aztán állást váltunk, s pár hónap múlva kiderül, hogy a szomszéd kertje sem zöldebb, nem érte meg az álláscsere.

Légvárakat építeni

Eszembe jut az egyik ismerősöm, aki légvárakat épített, folyamatosan arról álmodozott, hogy ha egyszer sok pénze lesz, akkor majd hogyan valósítja meg önmagát, lottózott, kaszinózott, lóversenyre járt, mert majd ott jut sok pénzhez. Egyik közös barátunk egyszer kiszámolta neki, hogy ha a szerencsejátékkal töltött időt munkával töltené, akkor mennyi pénzt kereshetne. Csakhogy a barátot nem érdekelte az apránként összegyűjthető pénz, egyszerre akart sokat. A vége az lett, hogy lecsúszott, a meglévő pénze is elúszott, felesége egy idő után már a saját álmát akarta élni, és ma háromgyerekes anyuka egy dolgozó férj oldalán.

Majd egyszer

Shutterstock

Szerencsére vannak ellenpéldák, amikor valaki nagyot álmodik és meri is, tudja is megvalósítani azt. Csapot-papot otthagyva valaki saját vállalkozásba kezd, hisz benne, megküzd a nehézségekkel és felvirágoztatja. Vagy például valaki a karrierlétra aljáról indul, és képes megmutatni a képességeit, önkontrollal, proaktívan lépked feljebb a magas pozícióig.

Térkép, iránytű

Álmodni lehet, sőt kell: e nélkül szürke, kopottas lesz az életünk. Álmodozni viszont vég nélkül, tettek nélkül felesleges, csak önsajnálat lesz a vége, az öntudat rombolása: „nekem ez úgysem sikerül!” A megálmodott, majd megfogalmazott és kimondott vágyakat fel is kell építeni, lépésről lépésre.

Mi különbözteti meg az álomépítőket és az álomrombolókat egymástól? Leginkább az önismeretük, a reális énképük, a cselekvőképességük. Először is tisztában vannak saját erősségeikkel és gyengeségeikkel. Van belső motivációjuk, képesek önmagukat inspirálni, pozitívan befolyásolni, nem adják fel az első nehézségek után, mert álmaik térképként, iránytűként működnek. Sőt az öntudat sem elhanyagolható, miszerint tudatában vannak saját személyiségükkel, identitásukkal, másokra gyakorolt hatásukkal, sőt, saját álmaik életükre vetített hatásaival.

Útirány és akciótervezés

Shutterstock

Ezek az előfeltételek ahhoz, hogy az álmainkat kivitelezni tudjuk, az első lépés viszont ehhez az útirány meghatározása. Sokkal prózaibb, szárazabb, mint az álmodozás, igaz? Csakhogy az álmok ötletek, s minden ötlet hiábavaló mindaddig, amíg meg nem valósítják. Az útirány meghatározása nem más, minthogy az álmainkat milyen útvonalon, milyen állomásokon keresztül akarjuk elérni. Akciótervezés sem árt, vagyis milyen „eszközökkel”, mennyi idő alatt, milyen szövetségesekkel jutunk el álmaink netovábbjához.

Ha mások álmait éljük

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy rosszat álmodtunk, felébredve megpróbáltuk elhessegetni a borzasztó képeket, de újra elszenderülve folytatódott tovább a rémálom. A valóságban, a mindennapjainkban a rossz álom nem más, mint amikor mások álmait éljük, mások ránk kényszerített álmait valósítjuk meg, ami nem komfortos, nem színes, nem inspiráló. Célszerű feltenni a kérdést: hol vagyok én ebben az álomban, ebben a jövőképben? S ha a válasz az, hogy sehol, akkor érdemes tisztázni, hogy a helyzet nem ránk szabott, elveszünk benne, s mindezt jó az előtt megtenni, mielőtt rémálommá válnak a nappalok.

Hol vagyok én ebben az álomban?

Shutterstock

Eszembe jut az anyuka, aki cégvezető férje mellett tisztességgel nevelte két közös gyermeküket, majd amikor azok kirepültek, a férj azt gondolta, hogy a felesége továbbra is őrzi a családi tűzhelyet és felesége vállalkozás-ötleteit, tanulási célkitűzéseit sorra elutasította. Az anyuka végül a két nagyfiát hívta segítségül, hogy sikerüljön az apjukkal megértetni, eljött az idő, amikor ő is szeretne önmegvalósítani. Szövetségesei jó munkát végeztek, a feleség azóta is működtet egy sikeres webüzletet.

Újratervezés

Előfordulhat az is, hogy az álmaink szépek, de a körülmények nem teszik lehetővé megvalósításukat. Célszerű az álmainkat ilyenkor újrakalibrálni. Így járt az a férj és feleség, akik még 2007-ben költöztek ki Angliába, hogy egy ottani vállalatnál dolgozzanak, mindketten IT vonalon. Itthon mindent felszámoltak, London mellett béreltek egy takaros lakást, s úgy gondolták, hogy nem is térnek vissza Magyarországra.

Csakhogy a gazdasági válság hatására 2009 év elején az angliai vállalat minden külföldi mérnökét elküldte, így a házaspárra is sor került. Még két évig próbálkoztak a kinti elhelyezkedéssel, minden tartalékukat felélték, de nem sikerült újra beindítani a karrierjüket, így 2011 nyarán hazajöttek. Remek szakemberek, mégsem volt egy fillérjük sem, itthon szinte mindent újra kellett kezdeniük. Az azóta eltelt években újraterveztek, van munkájuk, lakásuk és az álmaikat már idehaza akarják megvalósítani.

Színes álmainkat megvalósíthatjuk, a valóra váltásért tervezhetünk, hívhatunk szövetségeseket, újratervezhetünk, sőt, segítség lehetünk mások álmainak beteljesítésében, aztán újabb álmokat kergethetünk. Szinte vég nélküli cselekvésre van lehetőség, ha reális célokat tűztünk ki. Mindeközben azonban van valami, amit nem szabad elfelejteni: észrevenni a már beteljesült álmainkat magunk körül. Ha ezeket készek vagyunk észrevenni, biztos, hogy elégedett és boldog életet élhetünk.

Márton-Koczó Ildikó Gordon-tréner, executive coach

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.