Az alkoholfüggőnek egész életében menedzselnie kell a saját józanságát

Az alkoholfüggőnek egész életében menedzselnie kell a saját józanságát

Utolsó frissítés:

HVG Extra Pszichológia Szerző:

HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Az italról leszokni nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás. Első lépésként azonban észre kell vennünk, hogy belecsúsztunk a függőségbe. Ehhez nyújt segítséget Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, egyetemi adjunktus, akinek közelgő szalonestje előtt öt gyakori kérdést tettünk fel.

HVG Extra Pszichológia (HVG): Nem vagyok alkoholista, de jólesik este az a néhány ital. Most akkor baj van velem?

Kapitány-Fövény Máté:Nem vagyok alkoholista, de…” Ez meglehetősen gyakori szófordulat fennálló addikciók esetén, és kiolvasható belőle, hogy a hasonló kérdések megfogalmazói legalábbis érzékelik, szerfogyasztási mintázatuk talán túlmutat az alkalmi vagy pusztán kikapcsolódást célzó, azaz rekreációs használaton. Ilyen esetekben a legfontosabb kérdés, amit érdemes feltenni magunknak: valójában miért esik olyan jól esténként (vagy akár napközben) az a néhány ital? (egyáltalán kinek mit jelent a néhány ital?) Vagy más megvilágításba helyezve ugyanezt a kérdést: milyen motivációk érhetők tetten szerhasználatunk hátterében?
A szakirodalom négy lehetséges motivációt emel ki az alkoholfogyasztás jellemző mozgatórugójaként annak tükrében, hogy az italozás hátterében külső vagy belső okok, illetve pozitív vagy negatív érzelmi állapotok ismerhetők-e fel:

1. Társas cél (külső ok, pozitív érzelem)
A társas cél esetében külső, környezeti okok mellett azért iszunk, hogy pozitív érzelmi állapotunkat erősítsük, vagyis például egy társas összejövetel idején jobban érezzük magunkat mások társaságában.

2. Fokozásos cél (belső ok, pozitív érzelem)
A fokozásos motiváció esetén belső indíttatásból és azért fogyasztunk alkoholt, hogy meglévő pozitív érzelmeinket tovább fokozzuk/erősítsük. Gondoljunk például az ebéd után elfogyasztott pohár vörösborra.

3. Konformitás/alkalmazkodás (külső ok, negatív érzelem)
A konformitás/alkalmazkodás céljából történő italfogyasztás külső okokból és negatív érzelmi állapot enyhítését szolgálja. Azaz: iszunk, hogy elfogadjanak, iszunk, hogy beilleszkedjünk, iszunk, mert úgy érezzük, ez az elvárt norma.

4. Megküzdéses motiváció (belső ok, negatív érzelem)
Végül, a megküzdéses motiváció esetén szintén saját, belső célok vezérelnek bennünket, de az alkoholhasználat elsődleges célja ez esetben már valamilyen negatív érzés (pl. szorongás, depresszív hangulat) megszüntetése. Itt tehát az alkohol problémamegoldási eszközzé válik.

Kialakult függőségnél leggyakrabban megküzdéses motivációval találkozunk. Az alkoholbetegek ugyanis többnyire azért isznak, hogy valamilyen elsődleges, megoldatlan problémát kezeljenek az alkohol nyugtató, gátlásoldó és szorongáscsökkentő hatásai révén. Célszerű tehát saját alkoholfogyasztási szokásainkat ennek tükrében megvizsgálni, és eljátszani a gondolattal, mi történne, ha az életemből kikerülne az a néhány ital. Éreznék valamiféle hiányt, űrt? Felerősödnének szorongásaim, nem tudnék elaludni este? Úgy érezném, kirántottak egy mankót alólam? Nos, ez esetben feltételezhetően jelentősebb szerepet tölt be életemben az alkohol, mint az kívánatos volna...

HVG: A párom, a családom már többször jelezte, hogy sokat iszom. Hogyan tudom eldönteni, hogy túloznak, vagy tényleg igazuk lehet?

Kapitány-Fövény Máté: Az már önmagában jelzésértékű, ha a környezetünk aggódik a szerhasználatunk miatt. Olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alkoholfogyasztási súlyosságot becslő mérőeszközében (AUDIT) a tíz tétel közül a legutolsó éppen erre kérdez rá az alábbiak szerint: „Előfordult már, hogy rokona, barátja, orvosa, vagy más egészségügyi dolgozó aggodalmát fejezte ki az italozása miatt, vagy azt javasolta, hogy csökkentenie kellene?”. Jellemző, hogy míg alkoholbetegként nem tudatosítjuk, vagy nem nézünk szembe a saját függőségünkkel, addig a hozzátartozóink nagyon is tisztán látják, hogy addikcióról beszélhetünk. Természetesen azt nehéz objektíven eldönteni, hogy mit tekint a környezet túlzott mértékű italfogyasztásnak. Az addiktológiában rohamivásként emlegetett fogalom mindenesetre pontosan meghatározza a könnyen testi-leki-szellemi ártalmakhoz vezető alkoholfogyasztási mintázatot: egyetlen italozási periódus alatt (pl. egy este alatt) 5 vagy ennél több egységnyi (1 egység= 1 korsó sör/1 pohár bor/1 tömény feles) alkohol megivása. Az ismételt rohamivás (vagy nagyivás) pedig gyakran vezet rendszeres és rizikós alkoholfogyasztási szokásokhoz.

Kapitány-Fövény Máté
©

HVG: Jó lenne kevesebbet inni, de egyszerűen nem megy, mit tehetnék?

Kapitány-Fövény Máté: Ilyen esetekben szintén jellemző függőségi tünetről beszélhetünk: a tervezettnél nagyobb mennyiségű alkohol fogyasztásáról és sikertelen leállási kísérletekről, vagyis az italozás feletti kontroll elvesztéséről. A kontrollvesztés hátterében neurobiológiai elváltozás is megfigyelhető, a jelenség ugyanis összefüggésbe hozható többek között a glutamát szintjének csökkenésével az agy elülső (frontális) területének fehérállományában. Idegrendszeri deficit alakul ki, aminek hatására az illető egyre súlyosbodó és kényszeresebb szerhasználati magatartást mutat, mert egyre inkább képtelenné válik az eredményes viselkedés-szabályozásra, és az impulzív késztetések legátlására. Éppen ezért, ha szembesülünk azzal, hogy már nem vagyunk képesek irányítani, szabályozni saját alkoholfogyasztásunkat, feltétlenül szükségessé válik a szakember felkeresése. Mint más betegségek esetén, az addikciós zavarokra is igaz, hogy minél hamarabb kezdődik a probléma szakszerű kezelése, annál jobbak a kilátások a változásra.

HVG: Ha elmennék egy tanácsadóba, mi történne ott? Félek az elvonótól.

Kapitány-Fövény Máté: Természetes érzés, hogy az ember fél az ismeretlentől, illetve fél (sőt, retteg) a változástól. Nem szeretjük, ha a megszokott gyakorlat megtörik, utáljuk, ha új szokásrendszert kell kialakítani. Mégis rendkívül fontos, hogy felismerjük: a függőség olyan mélyen gyökeredző és olyan sok életterületet érintő zavar, amit szinte kizárólag csak komplex terápiás beavatkozással lehet érdemben kezelni. Az addiktológiai ellátórendszer jellemzően (és az átláthatóság kedvéért most az ártalomcsökkentő programokról nem beszélek) három szintből vagy inkább területből épül fel. Az alkoholproblémákkal küzdő személy első lépésben többnyire ambulanciát, addiktológiai gondozót keres fel. Vannak esetek, ahol a probléma kezeléséhez, a felépülés elősegítéséhez elegendő a járóbeteg gondozás, vagyis nincs szükség a befekvésre. Súlyosabb esetekben, rendszeres visszaesések mellett azonban általában indokolt az osztályos kezelés, ez tekinthető az ellátás következő szintjének, ráadásul az alkoholmegvonás következtében potenciálisan bekövetkező epilepsziás nagyroham, valamint a delirium tremens állapota is biztonságosabban megelőzhető folyamatos monitorozás mellett. Az osztályra kerülés előtt az ambuláns ellátás az ún. előgondozást vállalja, ami felkészíti a klienst a hosszabb osztályos kezelésre. Az addiktológiai osztályon több héten át tartó intenzív kezelés veszi kezdetét, ahol reggeltől estig csoportterápiás foglalkozások, és igény szerint egyéni konzultációk vagy terápiás ülések segítenek a felépülni vágyóknak. A harmadik szint (vagy inkább terület) a rehabilitációs intézmények világa, ahol a kliens a világtól elzártabb helyen, egyfajta védett közösségben tapasztalja meg saját maga és mások elfogadását. Az addiktológiai ellátórendszer részben pszichoterápiás, részben medikális, részben spirituális/vallásos (pl. egyes rehabilitációs intézetek, illetve általánosságban az önsegítő anonim csoportok) szemléletű. Önsegítő csoportok a kórházaktól és rehabilitációs intézetektől függetlenül is elérhetők. Összességében elmondható, hogy az addiktológiai probléma a felépülési modell értelmében egy élethosszig tartó tudatosságot igénylő állapot, vagyis a függő személynek éppen úgy kell menedzselnie saját józanságát, mint más krónikus betegségek esetén a tünetmentességre törekvő klienseknek saját egészségügyi állapotukat.

HVG: Ha leszoknék, vajon mivel tudnám kitölteni az űrt, ami ezután jönne? Barátokkal inni szeretek a legjobban.

Kapitány-Fövény Máté: A függőségeket nem véletlenül nevezi a köznyelv szenvedélybetegségnek. A fogalom rendkívül találó, hisz jól megragadja a zavar egyik lényeges aspektusát: az alkoholfüggő beteg számára például maga az italfogyasztás lesz a legmeghatározóbb, illetve egyre inkább az egyedüli szenvedély. Szenvedély, azaz olyan tevékenység, amit minden más elé helyez, ami kitölti a gondolatait, amire motivációi és vágyai irányulnak, amit kitartóan képes űzni akkor is, amikor már minden másról lemondott. Fontos tehát látnunk, hogy a függő életében függőségének tárgya (pl. alkohol) olyan központi szerepet játszik, amit nagyon nehéz mással helyettesíteni. Ez persze nem jelenti azt, hogy lehetetlen vállalkozásról volna szó. A függőségeket ugyanis más függőségekkel tudjuk pótolni. Olyan szenvedéllyel, amit az ember hasonló érzelmi bevonódással, hasonló elánnal tud művelni, csak éppenséggel nem okoz károkat pszichés, társas vagy testi jóllétében. A helyettesítő szenvedély persze mindenkinek más. Sokan a munkában, sokan a sportban, sokan az alkotásban találják meg új szenvedélyüket. És még az új életcél mellett is bekövetkezhet visszaesés. Ezért annyira fontos a felépülésben a tudatosság. Tudni, hogy mikor, mitől, kivel, miért szoktam visszaesni. Ha ezek azonosítására képessé válok, máris nagyobb védettséget élvezek a visszaeséssel szemben.
Barátokkal inni szeretek a legjobban”, hangzik el a kérdés után. Miért? Mert így könnyebben megnyílok. Mert így jobban tudom élvezni a beszélgetést. Mert így gátlástalanabbá tudok válni. És így tovább. Sok választ adhatunk a kérdésre. Az eggyel mélyebbre mutató kérdéseket azonban már kevesen teszik fel maguknak: miért csak alkohollal tudok megnyílni? Miért csak így tudom jobban élvezni a beszélgetést? Miért csak így tudok gátlást oldani? Összességében, miért van szükségem egy pszichoaktív szerre ahhoz, hogy kiteljesedjek? És ez a lényeges kérdés. Mert a kérdés megválaszolásával feltárul saját italfogyasztási motivációnk is. Azt pedig már e rövidke válaszokból is tudjuk, hogy megküzdéses motiváció esetén van okunk gyanakodni saját függőségünk kialakulását illetően. Ivás előtt tehát (és főként rendszeres italfogyasztás esetén) tegyük fel ezeket a kérdéseket önmagunknak. És ne hagyjuk lerázni magunkat...

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba március 13-án, ahol Kapitány-Fövény Mátéval és Lukács Liza pszichológussal beszélgetünk az ital- és ételfüggőségről. Jegyek és infók itt.

©

Kapitány-Fövény Máté Függőben című könyvét itt rendelheti meg.

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20 % kedvezményt kap vagy ajándékba kapja a Most élj! című könyvet.



Hozzászólások