„Édesem, tudom, hogy dühös vagy, amiért csak később mehetsz át Timékhez. Értem, hogy miért vagy csalódott, én sem szeretem, amikor várnom kell valamire, amit már nagyon szeretnék. De tudod, hogy először be kell fejezned a házi feladatot.” Egy apró „de” szócska tönkreteheti a jó szándékunkat – és a gyerekünk délutánját. A „de” ugyanis negatív szó, és „ha az empátiánk kifejezését követi, azt azonnal hiteltelenné is teszi” – figyelmeztet Erica Reischer amerikai pszichológus és nevelési tanácsadó. Szerinte a szülőknek érdemesebb helyette az „ugyanakkor”-t használni, mert az „azt sugallja, hogy a helyzet megítélése mindkét fél részéről megalapozott, ezáltal megszűnik a vita, hogy ki látja ’jobban’ a helyzetet, vagy kinek van ’igaza’.”

Csak röviden, praktikusan

Ez csak egy azon nevelési trükkök közül, amelyekből a szakember több tucatot gyűjtött össze nemrég magyarul is megjelent, 75 stratégia boldog és sikeres gyerekek neveléséhez című könyvében. Mint az előszóban bevallja, annak idején, amikor anya lett, ő is egyetlen könyvben szerette volna megtalálni „a legjobb gyereknevelési gyakorlatokat”, ám ehelyett azon vette észre magát, hogy újra és újra több száz oldalakat kell elolvasnia néhány hasznos tanácsért.

Legyen sok játékidő

Shutterstock

Ezért kezdett előbb workshopokat tartani gyakorló szülőknek, majd úgy döntött, hogy – a kutatási és klinikai tapasztalatokat felhasználva – ír egy könyvet, amelyben röviden és egyszerűen összefoglalja „hogyan csinálják a jó szülők”. Fő célja, hogy egybegyűjtse a legjobb gyakorlatokat, amelyek „segítenek mederbe terelni a gyerekek kihívást jelentő viselkedését, megerősíteni a családi köteléket, illetve abba az irányba terelni a gyerekeket, hogy boldog, jó természetű, felelős felnőttekké váljanak”.

Ölelés, szidás és a drága játékidő

A 75 stratégiát olvasgatva a gyakorló szülők hol büszkén kihúzhatják magukat, hol meg heves lelkiismeret-furdalást érezhetnek, attól függően, hogy épp miben tartják jónak magukat, és miben ismerik fel saját gyarlóságaikat. Van ugyanis szó egyebek mellett az ígéretek betartásáról, empátiáról, elfogadásról, őszinteségről, minőségi időről, érzésekről, mérgező mondatokról, ölelésről, szidásról és példamutatásról. Bár vannak magától értetődő tanácsok (mint, hogy feltételezzük a legjobbat, vagy legyünk következetesek), de akad jó pár, amelyre alighanem kevesen ügyelnek tudatosan.

Például arra, hogy ne fegyelmezzünk éhesen vagy fáradtan, és ilyenkor igyekezzünk kettesben maradni a gyerekkel. Az éhes és/vagy fáradt ember (akár felnőtt, akár gyerek) könnyebben veszíti el ugyanis a türelmét, és reagál hirtelen (meggondolatlanul), vagy nem figyel igazán. Míg a mások előtti fegyelmezés megalázó lehet az érintettre, különösen a kamaszokra, ezért sokkal kevésbé valószínű, hogy célba érjen az így elmondott üzenet – hangsúlyozza Erica Reischer.

Akkor is, ha legszívesebben mi is ordítanánk

Shutterstock

Akármennyire egyértelmű vagy újszerű szabályt fektet is le a szerző, arra mindig ügyel, hogy ne csak előírjon, hanem kézzel fogható tanácsot is adjon mellé a lehetséges megvalósításról. Az egyik „legszülőpróbálóbb” helyzetre – vagyis hogyan maradhatunk tárgyilagosak, amikor pedig a legszívesebben ordítanánk a gyerekkel – azt javasolja például, képzeljük magunkat szállodai recepciósnak. Szerinte sokat segíthet, ha egy ilyen, többnyire barátságos, segítőkész személy bőrébe bújunk, aki „a türelmét és nyugalmát még a legproblémásabb helyzetekben is képes megőrizni”.

Amikor pedig azt hangsúlyozza Reischer, hogy mindenképpen fontos a gyereknek elegendő játékidőt biztosítani, amit paradox módon a jobb módú, a kicsiket különórákkal agyonterhelő szülők hajlamosak elfelejteni, akkor ökölszabályként azt fogalmazza meg, hogy „az iskolán kívüli elfoglaltságokra szánt idő ne haladja meg a szabad játékkal eltölthető időt”.

A kapcsolat egy tánc

Az említett „rövid” és „egyszerű” gyakorlatok természetesen korántsem egyben könnyűek is – ismeri el a szerző. De nem szabad elkeseredni, ha úgy érezné valaki, hogy lehetetlent kíván tőle a gyereknevelés. Érthető, hogy ha valamit a megszokottól eltérően kezdünk csinálni, az okozhat nehézségeket.

A szakember szerint elsősorban a szándék és a gyakorlatszerzés a lényeges a szülői hozzáállásban, különösen akkor, ha az olvasó nem a gyermekei születése előtt vette kezébe a könyvet, hanem már jócskán benne van az olykor megoldhatatlannak tűnő nevelési helyzetekben. Be kell látni, hogy miként a saját életünkben sem teszünk (vagy nem teszünk) meg valamit csak azért, mert tudjuk róla, hogy jó (vagy rossz), ugyanúgy a nevelésben sem elég az elveket ismerni, a rutinhoz sok gyakorlásra van szükség.

Mielőtt azonban bárkinek az önbecsülése padlóra kerülne a 75 stratégia olvasása közben, Erica Reischer megnyugtat, hogy sosem késő elkezdeni vagy újrakezdeni – elsősorban önmagunk megváltoztatását. Merthogy a kapcsolatok olyanok, mint a tánc. „Ha a pár egyik tagja másképp lép, partnerének követnie kell. Ez különösen igaz a gyerekeinkre. Ezért amikor legközelebb azt kívánjuk, hogy bárcsak kevesebbet nyafognának, jobban odafigyelnének ránk stb., gondoljunk arra, hogy a gyerekeink viselkedésének megváltoztatásához először nekünk kell megváltoznunk”. A könyv pedig néhány tanácsával ebben az elkerülhetetlen önnevelésben is segít.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.