Sokszor úgy tűnik, hogy a fiatal generáció tagjai szinte folyamatosan használják az okostelefonjukat. A kutatások (ebben az esetben) megerősítik a szubjektív benyomást: egy 2016-os amerikai eredmény szerint a 14-17 évesek 20%-a naponta 7 vagy több órát használja a telefonját.

Tegyük hozzá, hogy hiába szörnyülködnek a szülők a fiatalok telefonhasználatával kapcsolatban, ez a tendencia nem csak rájuk jellemző. Sőt: sok esetben a gyerekek lesznek a szülők túlzott telefonhasználatának áldozatai – csökkenhet a rájuk irányuló figyelem és odafordulás.

A háborgó szülő tehát ugyanezt saját magától is megkérdezheti: miért szippantanak be a különféle alkalmazások és digitális felületek? Miért szoktam az eredetileg tervezettnél sokkal több időt tölteni a Facebookon, Instagramon, Aliexpressen, Pinteresten?

„Agyhekkelés”

Kezdjük egy nem túl meglepő dologgal: az alkalmazások, weboldalak és digitális felületek készítői arra törekszenek, hogy használóik minél több időt töltsenek a használatukkal, és minél gyakrabban térjenek vissza hozzájuk. Ez úgy érhető el legkönnyebben, ha az alkalmazás, illetve felület valamilyen alapvető, univerzális motivációt és igényt elégít ki.

Elfogadjanak, szeressenek

Shutterstock

Evolúciós okok miatt mindannyiunkban ott van az igény például a másokhoz való kapcsolódásra, a másoktól kapott megerősítésre, az új információkra, a szorongás elkerülésére. A telefonhasználat ezen igények kielégítésre kínál könnyű, gyors (igaz, sokszor illuzórikus) megoldást. Amikor ezek az igényeink kielégülnek, az agyunk dopaminrendszerei aktív dopamintermelésbe kezdenek, ami örömérzést okoz – ez pedig megerősíti a használatot.

Nézzük részletesebben ezeket az alapvető emberi vágyakat, motivációkat.

1. Kapcsolódás másokhoz

Társas lények vagyunk, alapvető igényünk, hogy kapcsolódjunk másokhoz. Vágyunk arra, hogy másoktól pozitív visszajelzéseket kapjunk, hogy elfogadjanak, szeressenek. A fiatalok telefonhasználata általában ezt az igényt elégíti ki legintenzívebben: a leggyakoribb tevékenységük a barátokkal, ismerősökkel való csetelés. Ugyanígy a pozitív visszajelzések iránti intenzív vágy áll a közösségi médiumok intenzív használata mögött is.

Nehogy lemaradjak valamiről

Shutterstock

2. Félelem a kimaradástól

Ahogy a másokhoz való kapcsolódás vágya univerzális jelenség, úgy a kirekesztéstől, kimaradástól való félelem is az. Az archaikusabb kultúrákban a kiközösítés egyet jelentett a halálbüntetéssel, a modern kutatásokból pedig tudjuk, hogy a kiközösítés élménye ugyanazokat az agyközpontokat aktiválja, mint a fizikai fájdalom. Ezt éli meg az a kamasz, aki az osztálytársai Insta képeiről értesül egy buliról, amire őt nem hívták meg. Sokszor ezt a kirekesztettség-, lemaradásérzést akarjuk elkerülni a folyamatos online jelenléttel: ha mindenről értesülök, nem kell attól félnem, hogy lemaradok valamiről.

3. Újdonság

A közösségi médiumokon egyetlen gördítéssel rengeteg új információ ér minket – az agyunk pedig (szintén evolúciós okok miatt) minden új információra dopamintermeléssel reagál. Így válik nehézzé a Facebook hírfolyam pörgetésének abbahagyása.

4. Nehezen maradunk „kettesben” a gondolatainkkal

Hogy érezné magát, ha 15 percre bezárnák egy üres szobába, ahol nincs semmi? Se telefon, se tévé, se rádió, se könyv, semmi. Hogy töltené ezt a 15 percet? És mit gondol, hogy töltené ezt a 15 percet, ha a szoba nem lenne teljesen üres, hanem lenne bent egy elektromos sokkoló? Egy 2014-es kutatásban pontosan ezt történt a résztvevőkkel. Annak ellenére, hogy a vizsgálat előtt az összes résztvevő azt mondta, hogy akár fizetnének is azért, hogy ne érje őket áramütés, a résztvevő férfiak 67%-a, a nők 25%-inkább használta magán az elektromos sokkolót, sem minthogy ne történjen „semmi” 15 percig.

Semmi sem történik

Shutterstock

Miért félünk együtt maradni a gondolatainkkal? Egyrészt ilyenkor könnyen szembesülhetünk a nehéz, zavaró, esetleg szorongáskeltő gondolatokkal és érzésekkel, másrészt gyakran kezdünk unatkozni. A telefonhasználat mindkettőre „megoldást” kínál, hiszen eltereli a figyelmünket a zavaró belső élményekről, és garantálja, hogy nem unatkozunk. (Hosszú távon mindkettő probléma: időnként fontos, hogy a zavaró élmények fele forduljunk, és foglalkozzunk velük, az unatkozás pedig lehetővé teszi például a kreativitás és fantáziatevékenység fejlődését.)

5. Élvezetes, kreatív, hasznos

Sok esetben természetesen az intenzív használat oka az, hogy valamilyen élvezetes vagy kreatív tevékenységet végez a felhasználó. A Minecraft, vagy a Fortnite világában játszani, vlogot készíteni, TED-előadásokat hallgatni, kódolni tanulni például mind élvezetes és/vagy hasznos tevékenység.

Épp ezért ma már nem az a fő kérdés, hogy mennyi időt tölt a képernyő előtt a gyerek (vagy a felnőtt), hanem az, hogy mit csinál a digitális felületen. A passzív, időrabló tevékenységek mennyiségét érdemes csökkenteni a kreatív, alkotást, a másokhoz való kapcsolódást és fejlődést segítő tevékenységek javára.

Szondy Máté pszichológus
A digitális tudatosságról bővebben itt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.