Vannak, akik szinte „hajlamosak” a placebóra.
Minek gyógyszert szedni a fájdalomra, ha némi szemfényvesztés is elég ahhoz, hogy jobban legyünk?
A. Vania Apkarian, az amerikai Északnyugati Egyetem fiziológiaprofesszora a placebokezelés előnyeire világított rá a Nature Communications című lapban.
Kutatásában krónikus hátfájdalommal küzdő 60 önkéntes vett részt.
A csoport egyik fele placebo- vagy gyógyszeres kezelést kapott, a másik fele (a kontrollcsoport) nem részesült terápiában.
Apkarian azt a merész kérdést tette fel, vajon megjósolható-e, hogy kikre hat jótékonyan a placebokezelés, és kik azok, akiknél hatástalan lesz.
A választ azoknak a személyeknek a vizsgálati eredményeiben (személyiségtesztek, neurológiai vizsgálatok) kellett keresni, akik pozitívan reagáltak a placebóra.
Sikerült is mintázatokra bukkanni.
Kiderült például, hogy hasonló, aszimmetrikus eltérés figyelhető meg a limbikus agyterületükön (azokhoz az emberekhez képest, akik nem reagáltak a placebóra), illetve sokkal nyitottabbak saját érzelmeik felismerésére, tudatosabbak a környezetükre, és érzékenyebbek a fájdalomra.
A professzor reméli, hogy a kutatás eredményei a célzott placebokezelés etikus használatát segítik elő a jövőben.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
Soha ennyi ígéret nem hangzott el még a pártvezetőtől, mint Nagykanizsán. A részletek ugyan még homályban maradtak, de kiderült, hogyan készülnek a forró őszre Magyar Péterék.
Ha a politikai ellenfelét cigányozva, zsidózva bélyegzi meg valaki, okkal felháborodást vált ki. Ha a fogyatékkal élőkhöz hasonlítja, nincs tiltakozás. Hogy éli meg ezt az, aki tényleg fogyatékkal él?
Az egészségügyi államtitkár anyja egyszer megpofozta Gyurcsányt.
Az atomerőműben súlyos a kár, de sugárveszély egyelőre nincs. Akkor minden rendben? Egyáltalán nem.
