Elég nehéz elhinni, hogy gátlásos gyerek volt.

Pedig igaz, legalábbis a kamaszkoromra. Az viszont tény, hogy kisgyerekként még nem ez volt rám jellemző: akkoriban királyfi voltam, szőke, göndör hajjal, az agárdi kemping sztárja, nagyanyámék szeme fénye.

Egykeként nőtt fel?

Nem, van két testvérem és egy féltestvérem. De én voltam az első unoka, ötéves koromban született csak meg a húgom. Valahogy a kiskamaszkorom körül alakulhatott ki a gátlásosság. Megviselt a szüleim válása, ráadásul túlsúlyos gyerekként rengeteget csúfoltak. Mindig is lányos fiú voltam: babáztam, a lányok között éreztem jól magam. Úgy tízéves koromtól lett ez probléma, amikor elkezdtem kapni a bántásokat. Mindennek logikus következménye volt az önbizalomhiány, az állandó vívódás, hogy elég jó vagyok-e, meg tudok-e felelni a környezetemnek, be tudok-e illeszkedni, annak ellenére, hogy nem olyan vagyok, mint a többiek, másként érzek, másként gondolkodom.

Kamaszkorban a gyerekek nagyobb része belesimulni, eltűnni igyekszik, kevesebben pedig épp fordítva, a lehető legjobban különbözni, kitűnni. A gátlásosság, befelé fordulás miatt inkább az első verzió lett volna logikus, nem?

Lehet, de én meglehetősen extrovertált figura vagyok. A gimnáziumban még a kövérségem határozta meg az öltözködésemet. 18 évesen viszont lefogytam, és ez mindent megváltoztatott: óriási élményt jelentett, hogy sokkal szabadabban válogathatok a ruhák között, a testem nem határolja be a fantáziámat. A másik vízválasztó az volt, amikor elmentem Madridba tanulni. Teljesen új és ismeretlen közegbe érkeztem, ahol könnyebben vállalhattam a melegségemet is, olyannyira, hogy két évre Madrid egyik vezető drag queenje lettem, ami akkoriban nagyon trendi dolognak számított. A divat iránti érzékenységemet maximálisan kihasználva „raktam össze” a drag queen-ruhatárat, ami óriási élményt jelentett, a mai napig táplálkozom ebből a kalandból. Ráadásul abban a tekintetben is fontos lépcsőfok volt, hogy az öltözködésben megtaláljam a saját utamat. Madrid után kezdtem el idegenvezetőként dolgozni, és elég sok pénzt kerestem, amiből tudtam kísérletezni a külsőmmel, különböző látványos ruhadarabokkal.

Magát a kísérletezést is élvezte?

Mindig is nagyon szerettem magamon és másokon próbálgatni dolgokat. A kísérletezést a külsővel egyébként is fontosnak tartom. Azt, hogy felnőttként is megtartsuk a gyermek karakterpróbálgatásait, amit a babázásban, a szerepjátékokban éltünk meg. Problémának gondolom, ha valaki belemerevedik a saját karakterébe, valamiféle megfelelési kényszerből. Sok olyan hölgy jön el a Lakatos Márk Szalonba, akiken azt látom, hogy a külsejüket ketrecbe zárták, ahonnan nagyon nehezen mernek csak kilépni. A hajszínváltás kézenfekvő példa erre: főleg a nőkre jellemző a hajhoz kapcsolódó mindenféle szimbolikus tabu. De a ruháknál is létezik a megszokott színek, darabok kényszere, ami biztonsági páncélként működik, még akkor is, ha nem állnak jól, és nem kényelmesek.

Olvassa tovább Gócza Anita interjúját a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, melyben az egészséges önértékeléssel foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy 35%-os könyvkupont. Választhatja azt is, hogy ajándékba kapja a Buddhizmus anyáknak vagy az Igen!, illetve a Használati utasítás az emberhez című könyvet.