Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta – akit már Gyereknevelés dán módra és Játék dán módra című könyveiről ismerhet a magyar közönség – új, Fogd a kezem! című kötetében annak eredt a nyomába, hogy mi lehet a háttere a gyerekek különböző testi tüneteinek. Társszerzőjével az okokat feltárva igyekszik támpontokat nyújtani ahhoz, hogy a szülők képesek legyenek megóvni gyerekeiket a stressztől, a lelki vagy fizikai fájdalomtól. Az alábbiakban Deliága Éva pszichológus, integratív gyermekterapeuta a könyvhöz írott utószavából közlünk egy részletet.

A kötődés zavara

A környezet és a gyerek össze nem illésén kívül a szülő-gyerek kötődés is szerepet játszhat egy pszichoszomatikus tünet kialakulásában. A kötődési stílus szintén kultúrafüggetlen jellemző, ezért is látunk hasonló példákat akár Dániában, akár Magyarországon. Biztonságos kötődés esetén a szülő érzékenyen reagál a gyerek szükségleteire és igényeire. Nem erőlteti rá a sajátjait, nem kiszámíthatatlan a válaszkészségében, és hagyja a gyereket a saját tempójában leválni.

Ez megjelenik már a legkorábbi időszakban, a csecsemő alvási, szopási és egyéb gondozási teendői vonatkozásában. A szeparáció – a szülőtől külön töltött idő – fontos próbája egy kötődési kapcsolatnak, melynek során a gyerekek igénye hullámzó lehet. Piciként a ragaszkodás, dackorszakos ként a leválás, kisiskolásként az ellenkező nemű szülővel való azonosulás, majd kamaszként ismét a leválás lehet a jellemző fő trend – nagy egyéni különbségekkel.

Ha a „fáj a hasam!” jellegű tünet hátterében kötődési zavar áll, előfordulhat, hogy a szülő köti túlságosan a már leválni akaró gyereket: szorítja, szinte megfojtja a szeretetével. Másik végletként ott lehet a természetes életkori elvárás, amely nagyobb önállóságot hozna a gyereknek, ám ő erre még nem képes. Fő szempontként ilyenkor a családi dinamikát, különösen az anya-gyerek kapcsolatot érdemes vizsgálni, amelyet nem lehet függetleníteni a tünettől.

Biztonságos otthoni környezet

Shutterstock

Az iskolába indulás előtti reggeli hasfájás egyfelől jelezheti, hogy a gyerek csak az otthoni környezetben érzi magát biztonságban; jelentheti azt is, hogy az anyuka anyai szerepköre stabilizálódik azáltal, ha a gyerek problémásabb, ha a tünet miatt nem tud iskolába járni, vagyis nagyobb szüksége van az anyjára; de akár annak a jele is lehet, hogy a gyereket iskolai trauma érte. Megjelenik a szorongás, a félelem a gyerek érzésvilágában, amely ilyen módon jut kifejezésre, közben a tünet meggyógyításához mégis először a kapcsolati dinamikát kell górcső alá vennünk, hogy a szorongás oldódni tudjon. Lehetséges, hogy egy ilyen tünet nem is feltétlenül azzal függ össze, amire az első pillanatban gondolunk. Ezért fontos, hogy nagy szenvedést okozó panasz esetében kérjük szakember segítségét, hogy a sok különböző lehetséges magyarázat közül kiderüljön, az adott esetben mi okozza a nehézséget, és mi hozhat javulást.

Eszköztelen gyerekek és a másodlagos betegségelőny

A szülők sokszor nem értenek a gyerek finomabb jelzéseiből. Ha egyszerűen sír, panaszkodik, szomorú, ez nem igazán éri el a szülő ingerküszöbét. Annál inkább, ha beteg! Melyik szívtelen szülő küldené el iskolába a gyerekét betegen? Ez is magyarázhatja, hogy miért könnyebb gyerekként azt mondani, hogy rosszullét vagy betegség miatt nem tudok iskolába menni, mint azt, hogy rettegek a mai naptól, de nem is tudom pontosan, hogy miért. Furcsa módon egy testi panasz, bármennyire valóságos és kellemetlen, esetleg fájdalmas, mégis járhat előnyökkel. Előny a figyelem, a gondoskodás és mindaz, amit általa a gyerek elkerülhet.

A testi tünet hangosabb minden szónál. Ha nem használ a kérlelés, panaszkodás, érvelés, sírás, akkor marad a test nyelve. Ezt megelőzően lehet, hogy számtalan más jelzést adott a gyerek, próbálta kifejezni, hogy nehézsége van, ám nem talált értő fülekre. A tünet nagysága hozza meg számára a nagyobb figyelmet és végső soron talán a megoldáshoz vezető utat is.

Szülői énidő

Amellett, hogy empatikusan fordulnak gyermekük felé, és nyitottak a problémáira, a szülőknek saját magukról sem szabad megfeledkezniük. Akkor tudunk hatékonyan segíteni gyermekünknek, ha mi magunk sem vagyunk elárasztva stresszel, ha saját életünkben rátaláltunk azokra a megoldásokra, amelyek segítenek megőrizni lendületünket, jókedvünket, kiegyensúlyozottságunkat, tettrekészségünket. Előfordulhat, hogy nem találjuk meg azonnal a kulcsot gyermekünk lelkéhez. Megeshet, hogy úgy érezzük, nincs elég kitartásunk vagy türelmünk kibogozni, hogy mi zajlik gyerekünk fejében. Lehetséges, hogy kipróbálunk egy módszert, és nem válik be.

Ez nem baj, hiszen a lényeg a kitartó próbálkozás, a sablonmódszerek helyett az egyedi, személyre szabott megoldások megtalálása, és maga a szándék, a törekvés, hogy „elég jó” szülők legyünk. Szerencsére ez a dán szerzők által is vallott pozitív mentalitás már Magyarországon is elterjedt: nem kell szülőként tökéletességre törekedni. Ennek felismerése, valamint a saját önismeretünkre fordított idő segítségével tudunk kiegyensúlyozottabb, türelmesebb szülőkké válni!

Jöjjön el a következő HVG Extra Pszichológia Szalonba október 16-án, ahol Iben Dissing Sandahl dán pszichoterapeuta és Deliága Éva pszichológus, integratív gyermekterapeuta adnak elő. További infót itt találhat. Az új könyvről itt olvashat és meg is rendelheti.

Ha most fizet elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, 20% kedvezményt kap vagy választhatja azt is, hogy ajándékba kapja a Pszichológia dióhéjban című könyvet.